Kórusunk 75 éves

Visszapillantás a péceli római katolikus egyházközség kórusának háromnegyed századára az írásos emlékek és az emberi emlékezet alapján

Szerkesztette: dr. Lukács Ferenc, Ács Béla

Készült 2020. évben a kórus jubileumi évfordulójára

Bevezetés

Az embernek sok fontos és értékes tulajdonsága van. Ezek egyike a (vissza)emlékezés képessége. Fontossága mellett ez hasznos és előrevivő is, hiszen a múlt tapasztalatai gazdagítják, színesítik a jelent és alakítják a jövőt; a múlt hibáiból való okulás menti meg az embert a jövő botlásaitól.

Az emlékek – mindamellett, hogy tartalmasabbá teszik az életünket – alkalmat adnak a jövőre gondolásra is. Ez az elméletinek tűnő meggondolás igaz az egyes emberek esetében, és igaz a (kisebb-nagyobb) közösségek életében egyaránt.

Ilyen és ehhez hasonló gondolatok motoszkáltak a szerkesztők fejében, amikor arra az elképzelésre jutottak, hogy az egyházközség templomi énekkarának 75. éves évfordulójára helyénvaló lenne elkészíteni egy olyan kiadványt, amely vázlatos betekintést enged a közösség múltjába, jelenébe és egy kis rápillantással van a jövőre is.

Mindezekből kiderül, hogy ez az összeállítása, amelyet a kedves Olvasó a kezében tart, nem monográfia, hiszen nem törekszik (nem is törekedhet) a teljességre; hanem a meglévő írásos (kórus)dokumentumok, a Historia Domus és ez emberi emlékezet adatainak felhasználásával tartalmaz szemelvényeket az elmúlt háromnegyed évszázadról. Ennek során az volt a törekvés, hogy mind a múltból, mind a jelenből egyforma súllyal mutasson meg eseményeket, emlékeket. (A „jelen” alatt kivételesen nem a „napjainkat”, hanem az elmúlt másfél-két évtizedet értjük. Mindazonáltal ez nem sikerülhetett teljesen, mert az utóbbi kb. tíz év évkönyvei sokkal részletesebbek, mint a korábbi évtizedek anyagai.) A kórusdokumentumok mellett (amelyeket az énekkar legendás karnagya, Bakonyi Árpád gondozott) támaszkodtunk azokra a bemutatkozó írásokra is, amelyek az énekkar egyes vendégszereplései kapcsán a kórusról elhangzottak. Ezek a közösség jelenlegi legidősebb tagjának, Ács Bélának a „tollából” származnak, aki a “régi” kórusnak is tagja volt, és aki Bakonyi Árpád (Árpi bácsi) halála után az ő énekkari hagyatékát gondozta.

Némiképpen az összeállítás borítójával is az énekkar „életútját” kívántuk érzékeltetni. A Jézus Szíve Népleányai házában kezdődött a kórus élete/pályafutása, amely a péceli katolikus közösség templomában folytatódott és jelenleg is ott tart. A hátsó borító pedig írásban is érzékelteti a „változást”, amelyről a kötet lapjain még bőven lesz szó.

A bevezetés végén vajon mi lehet a szerkesztők kívánsága? Két dologra gondoltunk:

Kívánjuk, hogy mindazoknak, akiknek ez az összeállítás a kezébe kerül, a lapok forgatása (akár személyes érintettség okán, akár „csak úgy”) jelentsen egyfajta lelki felüdülést, szellemi feltöltődést.
Adja Isten, hogy ez a kötet is hozzájáruljon a maga módján és eszközeivel az énekkar jövőjének biztosításához.

Kelt Pécelen, az Úr 2020. esztendejének január havában.

dr. Lukács Ferenc és Ács Béla szerkesztők

A kezdetek

„1944. vészterhes évének végén, amikor a front Pécel felett átvonult, a péceli Jézus Szíve Népleányok – helyileg ismert nevükön szürke testvérek – szerzetesrendjének rendházában több fiatal lány, asszony gyűlt össze menedéket keresve a községünkön átvonuló háború embertelenségei elől. Őket fogta össze Agócsy Ida testvér és kezdték el az énekkari próbákat olyan eredménnyel, hogy egy hónappal a front átvonulása után, december 24-én a délután 3. órakor megtartott „éjféli” misén már szerepelhettek. A legnehezebb napok elmúltával 1945. február 14-én jött össze először a férfiakkal kiegészülő vegyeskar, hogy a közelgő húsvéti szertartásokra és a passióra készüljön. Az énekkar a Vox Humana nevet felvéve először virágvasárnap szerepelt. Itt hadd idézzek szó szerint Agócsy testvér akkori feljegyzéséből egy részletet: „… az énekkarnak jelenleg összesen 73 tagja van. Reméljük, hogy amint a passióra Isten nagyobb dicsősége hozott össze bennünket, úgy minden megmozdulásában ezután is ez vezeti az énekkart.”

A másik tényezőt az énekkari feljegyzések így örökítették meg: „1944. december 15. Árpi megválasztása”, tudniillik az egyházközség kántori állására. Bakonyi Árpád örökös karnagyunkról, mindannyiunk szeretett Árpi bácsijáról szól ez a feljegyzés… Ő ettől az időtől kezdve a legutóbbi időkig az énekkar fáradhatatlan vezetője, motorja volt. A karvezetés, kántorkodás és iskolai tanítás mellett 1953-ban elvégezte a Zeneakadémiát karvezetői diplomát szerezve.”
(Ács Béla ’bemutatkozója’. Dány, 2012. május 5.)

A Historia Domus (a továbbiakban: H.D.) bejegyzéseiből (1945. év):

(Kubinyi Aranka szívességéből)

„Március vége felé az orosz katonazaj száma egyre csökken. A hívek szabadabban jöhetnek a templomba. Szép buzgóság mutatkozik a fekete vasárnaptól virágvasárnapig tartott nagyböjti szentbeszédek hallgatásánál. De a buzgóság teljessé válik a virágvasárnapi barkaszentelésre és nagymisére. A templom tömve van. De a tömöttség nagypénteken és főként húsvétvasárnap még erősebb; húsvétvasárnap csak szorongva lehet állni a templom minden részén. Egyéb szertartásokon is szép számban vesznek részt a hívek. A tavasz is gyönyörű, mindenki buzgón ültetget a kertjében. A nagyheti szertartások szépségét nagymértékben előmozdította az Agócsi Ida S. J.C. testvér vezetése alatt működő hatvantagú vegyeskar; különösen szép volt a nagypénteki és virágvasárnapi Kudela-passió.

„Az énekkar hosszú hetek óta napi kétórás próbák mellett készült a nagyhétre. Közben kívül őrködni kellett, nehogy egy-egy „érdeklődő” orosz beüljön a próbára. Itthon tartózkodó kispapjaink buzgón segédkeztek a szertartásoknál. – A szertartások közben egy-egy raj repülőgép elhúzott a templom fölött; ebből éreztük meg, hogy másutt még háború van.”

„Augusztus 26-án van a Vox Humana énekkarunk alakuló közgyűlése. Mint a Credo ifjúsági szakosztálya alakul meg. Ezzel egyrészt azt akarjuk, hogy kifelé is, mint kizárólag vallási egyesület szerepeljen, másrészt pedig: hogy énekelni nem tudó fiúk és lányok is részt vehessenek az egyesület életében.”

„December 11-én az egyházközség képviselőtestülete a nyugdíjba ment Oslányi (?) Ferenc kántortanító helyett Bakonyi Árpád okleveles, most végzett, péceli származású kántor-tanítót választja meg. A megválasztás a legnagyobb egyetértésben és rendben folyt le, egyetlen szavazat nem volt ellene.”

Egy érdekes és sokatmondó megjegyzés 1946-ból: „Június 2-án megtartottuk az Egyház-községi Ház fölszentelését… A legnagyobb dicséretet azonban az énekkar mindkét nembeli ifjúsága érdemli, amely fáradhatatlan buzgósággal dolgozott az átépítésnél.”

Az 1946. év „formailag” is (és ebből következőleg tartalmilag is) fontos eseménnyel gazdagítja a közösség életét. A kórus fogadalmat tesz, amelyben elkötelezi magát a tartalmas, szép keresztény és emberi értékek mellett, valamint a zene szolgálatára. (A dokumentumot a Váci Püspöki és Káptalani Levéltár szívességéből közöljük.) Mivel a felvétel szövege nehezen olvasható, ezért azt a jobb áttekinthetőség érdekében teljes terjedelmében „magyarítottuk”.

F O G A D A L M U N K

         Mi, a péceli Credo Egyesület Vox Humana énekkarának a tagjai, azért, hogy a jó Isten az ő dicsőségére és egymás szeretetében végzett munkánkat továbbra is folytatni engedje, a következő fogadalmat tesszük: Amennyiben akár a jelen, akár pedig hasonló keretek között zavartalanul folytathatjuk egyesületi munkánkat, minden évben Árpádházi szent Margit és szent Imre ünnepén vagy a következő vasárnapon közös szentáldozáshoz járulunk; minden évben egy, az egész község épülésére szolgáló vallásos  színdarabot fogunk előadni; minden összejövetelünkön, még a táncra és szórakozásra szolgáló alkalmaknál és az énekpróbákon is, amikor legtöbben vagyunk jelen, 1-1 percig tartó ideig vallásos felolvasást tartunk. Így várjuk az Úr Jézus Szívének jóságától és a Magyarok Nagyasszonya közbenjárásától, hogy nem fog elhagyni bennünket.
                         Pécel, 1946. Nagyboldogasszony ünnepén
1.lap bal oldal1.lap jobb oldal
Bakonyi Árpád
Tóth János
Kerekes Pál
Tóth Tibor
ifj. Kubinyi Iván
Faragó Lajos
Töreki Gábor
???????
Kovácsik István
Kertész József
Hazafi Sándor
Agócs János
Makkos Imre
Blazsovszky János
Kálmán Tibor hdgy.
Dobiás Győző
Enczi Mária
Szabó Magdolna
Szabó Rózsi
Szabó Erzsi
Jarmer Teréz
Kecskés Józsefné
Dobiás Mária
Gyenes Teréz
Varga Éva
Bene Anna
Holló Magdolna
Hazafi Magdolna
Némedi Magda
Odor Ilona
Németh Anna
Sarlós Éva
Sarlós Edit
Kiss Julianna
2. lap. bal oldal 2. lap. jobb oldal
Katona László
Kovácsik Mihály
Papp Ilona?
Dobiás Jolán
Bakonyi Ilona
Bene Edit
Széki Ilona
Monori Etelka
Huszár Irén
?? Zéro Mária
Rabó Ilona
Mérő? Mező? Anna
Agócs Margit
Szépl.? Ripl? Mária
Bajkai Erzsébet
Márkus Katalin
Neumann Erzsébet
Tóth Magdolna
Tóth Anna
Balatoni Margit
Prágai Angyalka
Kecskés József
Gyenes Márta
Németh Ilona? (Mária?)
Bernáth Anna
Sass Ilona

Újabb idézet Ács Béla bemutatkozó írásából:

„Az énekkar első fénykora az 1940-es évek végétől számítható. Pontos feljegyzések szerint 1945 és 1956 között (feljegyzések erről az időszakról maradtak meg) 38 alkalommal adtunk egyházzenei hangversenyt, hol egyedül a péceli templomban, hol a környékbeli énekkarokkal közösen, amely alkalmakkor összesen 120 művet szólaltattunk meg.”

A leírtak illusztrálására álljon itt két felvétel a műsorokról. Az egyik még a Vox Humana korából, a másik a névváltozás utáni időből való:


„A tanulást ezután sem fejeztük be. Az énekkar mai napig tartó fennállása alatt (nem tudtam pontosan összeszámolni, de) kb. 180-200 kórusművet tanult be és adott elő különböző alkalmakkor az egyszerűbb népének-feldolgozásoktól olyan kórusművekig, a Händel – Halleluja, vagy C. Franck 150. zsoltár, a magyar egyházi zene talán valamennyi szerzőjétől, valamint klasszikus zeneszerzők (Liszt, Gounod, Palestrina, Mozart, Bach) műveiből is, hogy csak a legismertebbeket soroljam fel.”

„Karnagyunk zeneakadémiai mestere a magyar egyházi zene kiemelkedő művelője, Bárdos Lajos volt, aki a zeneakadémiai tanárkodás mellett a Budavári Mátyás templom vezető karnagya is volt. Számos énekkari művét énekeltük, többször volt közös hangversenyünk Pécelen Bárdos tanár úr vezényletével.”

Ez pedig egy „technikai levélváltás” még a kezdeti időkből (1948.)

Az első „igazi” tablókép (középen dr. Rajz Mihály plébános)

Úgy illő és helyénvaló, hogy álljon itt néhány fénykép a (régi) kórus tagjairól, életéről, közösségi „megmozdulásairól”. A képek a Bakonyi Árpád 85. születésnapjára készült videó-összeállításból valók.

Bárdos Lajos vezényel

Zarándoklaton
Egy kis testmozgás, avagy az énekléshez kondi is kell
Énekkari kirándulás a Csúnya tónál
Akinek sokat köszönhet az énekkar: jobbról a második Halász Endre plébános


És mit ír minderről a H.D.?

1948 évi bejegyzések:

„A Máriabesnyőn dicsőségesen szereplő férfiak és példájukat követő nők egyesülve a Vox Humana ifjúsági énekkarokkal hatalmas 80 tagú vegyeskart alkotva nagyszabású egyházi hangversenyt rendeztek augusztus 22-én. Előadták többek között Händel: Halleluja-ját a Messiás oratóriumából, Bárdos Allelujá-ját, Halmos Ecce sacerdos-át. Ezenkívül külön férfi és női kari számok, szólók, hegedű és orgonaszámok is szerepeltek.”

“Október 24-én újabb szép templomi hangversenyt tartottunk, amelynek egyik érdekessége, hogy Bárdos Lajos, országos hírű karnagy is részt vett rajta a Mátyás templom énekkarával, és vezényelte az Istené az áldás és Boldogasszony című kánonjait. A másik érdekesség az volt, hogy iskolás gyermekeink, akiknek szeptember elejétől rendszeres énekórákat tartunk, most szerepeltek először. Minden gyönyörűen sikerült. Az Istené az áldás körkánont mintegy háromszázan énekelték, a Boldogasszonyt pedig 120-an.”

Ismételten Ács Béláé a „szó”:

„A kezdetekről való emlékezés után a következő évekből nemcsak szereplésekről, hangversenyekről, közös éneklésekről más kórusokkal, de színielőadásokról, kirándulásokról, zarándoklatokról is szólnak a megsárgult írások. Ez mind azt mutatja, hogy Isten dicsőségének szolgálatán túl az énekkar mindig a fiatalok és idősebbek olyan közössége is volt, ahol a komoly munka mellett az öröm és vidámság is otthon volt, és fennmaradt hosszú ideig, nem beszélve az énekkari fiatalok között kötött házasságokról.”

Az itt leírtak illusztrálására szerepeljen itt egy színlap, amelynek pontos dátuma – rájegyzés hiányában – nem ismert, az azonban bizonyosan állítható, hogy 1946 és 1948. közötti időről van szó. (Az Egyházközségi házat ugyanis 1946-ban szentelték fel, és 1948-ban már államosították. Azóta kisebb-nagyobb átépítésekkel a települési bölcsőde működik benne.) Mivel a betűk a színlapon csak nehezen olvashatók (főleg a fényképen) így azt teljes egészében „átfordítjuk”.

1/Puschel: Madame Pompadour, daljáték 1 felvonásban
Szereplők: Dóbiás Mária, Bakonyi Árpád, Balatoni Margit, Faijt Klári, Gerzsabek Ilona, Gyenes Márta, Holló Magdolna, Németh Anna, Németh Etel, Szabó Erzsébet, Szabó Ilona, Tóth Magdolna.

tánc (?)

2/ Schubert: Szerenád Énekli Szekeres József

  1. Tündérkirálynő táncjelenet
    Táncolják: Huszár Irén, Tóth János, Bene Edit, Monori Etelka, Bajkai Erzsébet, Bakonyi Ilona, Dobos Éva, Márkus Katalin, Neumann Erzsébet, Németh Ilona.

4/ Weber: Békahangverseny
Énekli: Hazafi Magdolna, Kecskés Magda, Kovácsik Mihály, Fazekas István.

5/ Spanyoltánc: Táncolja Besnyőné Rédly Rózsa

6/ Schubert: Három a kislány c. operettből „Árva a ház” Szereplők: Dobos Éva, Téglási Lajos

7/ Poldini: Csipkerózsa
Szereplők: Széki Ilona, Bobály Vilmos, Jarmer Teréz, Jónás Julia, Szabó Rózsa, Dobos Margit, Harmati Margit, Bobály Ella, Hazafi Magdolna, Szendeffy Szilárdné,Téglásy Lajos, Agócs János, Tóth Tibor, Gombai Béla, Blazsovszky János, Kovácsik István.
Tündérek: Talapa Anci, Földi Ibi, Lukácsi Luci, Örsi Magdolna, Bokréta Marika.
Manók: Tihanyi Gyuszi, Barát Kálmán, Salai Dodó, Kuti Atilla.
Virágok: Lukácsi Csöpi, Koczó Klára, Kohl Irénke, Hazafi Babi, Tóth Lacika.

Zongorán kiséri: Meitloch Józsa.
Táncokat betanította: Rendek Emilia
Kulisszatologató: Nagy József segédplébános. (alatta kézírással: A mindenki által szeretett Káplán Atya)

Az 1950. év örömet és szomorúságot egyaránt hozott (H.D.) :

„Az újévet január 8. és 15. között Eucharisztikus Hét megtartásával kezdtük. A hét szentbeszédet Szolnoky (?) János csongrádi apát, esperes plébános tartotta. Az igazán melegszívű, közvetlen hangú és életből vett szentbeszédek szinte leírhatatlan hatással voltak a hívekre. Nemcsak a templom és a kórus telt meg mindennap, hanem a kórusfeljáró lépcsőjén, sőt a szentélyben az oltár lépcsőin, az oltár mögött és a sekrestyében is voltak. Január 15-én a befejezést Püspök Atyánk tartotta. Mind a három szentmisén zsúfolásig megtelt a templom. A Püspök Atya mind a három szentmisén szentbeszédet mondott és áldoztatott. Ennyi áldozó még nem volt Pécelen.
D.u. 3-ra a kisgyermekek megáldására is zsúfolt volt a templom, és még inkább a művészi áhítat óráira, amelyen Bárdos Lajos vezetésével a Mátyás-kórus is szerepelt és felejthetetlenül szépen énekeltek. De Bárdos Lajos nagyon megdicsérte a mi énekkarunkat is, és Püspök Atyával együtt nagyon dicsérték a szép népi énekeket is.”

„Június 11-én nagy szomorúság éri Pécelt. Először más szerzetesházakból ide internálnak a Lelkigyakorlatos Házba szerzetesnőket. Majd ugyanaz nap délutánján mind a három szerzetesnő zárdát államosítják. (….)
Agócsy Ida testvér távozása az énekkar részére nagy veszteség, amelynek alapítója és több mint öt éven keresztül karnagya volt. Szerencsére Bakonyi Árpád karnagyunk nagyon ügyesen vezeti az énekkart; tapintatos vezetésével összetartja az énekeseket. A soroksári és pesterzsébeti szereplés azt mutatja, hogy sikerült megtartania az eddigi színvonalat.”
(Az eddigi időszak dr. Rajz Mihály plébánosságának ideje.)

1951-ben új plébánost kap a község Halász Endre személyében, (aki 1983 tavaszáig volt a település lelkipásztora. Ekkor még aligha sejtette bárki s, hogy ő lesz a Pécel, leghosszabb „szolgálati idejű” lelkipásztora.) Az ő első bejegyzései között szerepel: „Pécelen is megrendezték – első ízben ez évben – a Mária-szerenádot, amelynek aktív közreműködője volt a Bakonyi Árpád vezette énekkar.”

Természetesen nemcsak a munkás hétköznapok (próbák, fellépések, stb.) jellemezték az énekkar „létét”, hanem – szerencsére – igazi műalkotások létrejötte is. Ennek apropója volt az 1954-es Mária év, amelyre a Bakonyi Árpád – Faragó Lajos szerzőpáros (utóbbi a basszus szólam tagja volt) 1953-ban megalkotta a Hymnus ad Mariam című – reneszánsz kórusműveket idéző szépségű és nehézségű – művét.

A mű püspöki jóváhagyása

A váci egyházmegyei hatóság 1954 januárjában adta meg rá a jóváhagyást. A partitúra második oldalán található „Coelestis Regina” (égi királynő) szövegrész vált a kórus azóta is használatos elnevezésévé. Az összeállítás hátsó borítóján találhatók Bakonyi Árpád karnagy ezt dokumentáló kézírásos megjegyzései.

Az elnevezés természetesen mások előtt is ismertté vált. Ennek egy illusztris visszajelzése olvasható az 1954-es műsoron: „Kedves házigazdáinknak, a Péceli Énekkarnak, melynek tagjai oly lelkesen énekelnek a Coelestis Regina tiszteletére is.
Jó munkát! Bárdos Lajos”

Az „alkotás” szempontjából az 1955. évet is termékenynek kell tekinteni. A kórus tagja, Faragó Lajos – aki egyébként számos Bakonyi-mű szerzőtársa/szövegírója is volt – latin nyelvű verset/énekszöveget írt (O, Tu dolor…), amelyet Bárdos Lajos zenésített meg. A mellékelt levélben Halász Endre plébános kéri az egyházmegyei hatóságot a mű jóváhagyására. Ez a jóváhagyás a 66-2/1955. számon történt meg. A darab partitúráján két dedikáció is olvasható. Az egyik a szövegírótól, Faragó Lajostól származik: „Bakonyi Árpád barátomnak, kedves karnagyomnak a 10. éves jubileum emlékére. Pécel, 1955. febr. 27. igaz szeretettel Lali”

A másikat a zeneszerző Bárdos Lajos adta: „A péceli ”Coelestis Regina” – énekkarnak 10. születésnapjára szeretettel küldi 1955. febr. 10. Bárdos Lajos sk.”

A darabot – amely a különböző énekgyűjteményekben a „Golgotádon” címmel szerepel – a kórus azóta is gyakran énekli.

A mű egyházi jóváhagyása

A kórus híre túlnőtt a település határain. Ennek ékes bizonyítéka a H.D. 1964. évi alábbi bejegyzése:

„Augusztus 20-án az egyházközség tagjai közül számosan a Szt. István Bazilikába mentek, hogy részt vegyenek a Szt. Jobb előtti hódolaton. A templom énekkarát pedig külön is felkérte a budapesti helytartóság, hogy délután 4. órától vezesse a Szt. Jobb előtt elvonulók énekét, és kórusművekkel tegye ünnepélyesebbé a szertartást. A templom kórusa előtt a kispesti énekkar, utána pedig a Bazilika kórusa szolgált.”

Az 1965. év sem maradt említésre való esemény nélkül:

„Május 23-án a Vecsés-Andrástelepy plébános személyesen látogatott el Pécelre, hogy segítséget kérjen a befejezetlen temploma részére. Mint a következő heti hirdetésekből kiderül, a közösség 4549,- Ft-ot adott össze erre a célra.

Május 30-án nagynevű vendégei voltak a templomnak: a váci székesegyház kórusa énekelte a 10. órai szentmisén J. P. Lecot Lourdes-i Miséjét, a mise végén pedig. C. Franck 150. zsoltárát. Du. 5. órakor pedig (részben templomunk énekkarával közösen) 25 művet adtak elő. (Ízelítőül: Dvorak: Stabat Mater-részletek, a Halleluja és a Győzelmi kórus Händel Messiás-ából, Bárdos Zarándok-ének stb.) A hívek közül többen vállalkoztak, hogy az énekesek vendégül látásában segítséget nyújtanak.”

„A templom énekkara felajánlotta, hogy a vecsés-andrástelepi templom céljaira egy énekes áhítatot rendez a templomban. Bognár atya, az ottani plébános augusztus 15-én délutánra hívta meg az énekkart.”

És hogy 1966-ból is idézzünk: „Az Anyaszentegyház az idén január 1. és május 29. közötti időszakban rendkívüli jubileumi szentévet hirdetett hálaadásul a zsinatért.

A váci egyházmegyében, így Pécelen is, ennek az időszaknak a főünnepe március 20-án (nagyböjt negyedik vasárnapján) volt Vácott püspöki misével, pápai áldással és a teljes búcsú elnyerésének lehetőségével. Ezen a péceli egyházközség hívei közül is számosan részt vettek.”

„Május 8-án a – korábban már említett – rendkívüli jubileumi szentév keretében az egyházközség Máriabesnyőre zarándokolt a kegytemplomba a teljes búcsú elnyerése érdekében. Az ünnepi szentmisén a péceli templom énekkara együtt énekelt a rákoscsabai templom kórusával.”

„Augusztus 20-án tartotta az egyházközség hagyományos zarándoklatát a Szt. Jobbhoz. Itt az énekkar a rákoscsabai kórussal közösen énekelt, a minisztránsok pedig őrséget álltak.”

Sajnos, a termékeny énekkari munka 1962-ben megszakadt; az akkori politikai helyzetben nem nézték jó szemmel, ha valaki egy személyben állami iskolában is tanít és egyházi szolgálatot is végez. Amint azonban nyugdíjba vonult (1985-ben) azonnal újrakezdte a kántorkodást és újjászervezte az énekkart. Az ebben az időben a szervezés érdekében írott levelét a kötet végén teljes terjedelmében olvashatjuk.

A munkás hétköznapok és a nagyobb jelentőségű fellépések mellett volt természetesen számos olyan is, amelyekről külön írásos feljegyzések nem maradtak, mégis emlékezetesek. Ilyenként említhetjük Pécel egykori kedves plébánosának, Halász Endrének 1989. évi szadai aranymiséjét (és az utána következő megható faluünnepet), amelyre maga az ünnepelt hívott meg minket, lévén, hogy az ottani templomnak nincs (nem volt) kórusa. A kicsinyke templomban ott szorongott az egész falu, az énekkar pedig fent a tenyérnyi kóruson. Végül is úgy sikerült enyhíteni a szorult helyzeten és némileg levegőhöz jutni, hogy a basszus szólam (tagjai felváltva) a toronyba vezető falépcsőn/létrán álltak. (Így láthatták a karnagyot is meg az ünnepi eseményeket is) A másik ide vonatkozó momentum, hogy itt énekeltük az atya nagy kedvencét, Halmos L. Hogyha az Úr nem építi a házat c. művének háromszólamú változatát (azóta sem!).

A másik ilyen emlékezetes szolgálat Halász Ervinnek (plébános atya testvérének) aranymiséje, amelyet Ercsiben tartottak 1993-ban. Az énekkar ide hasonló okok és körülmények folytán került, mint Szadára, azzal, hogy a mise énekeinek és feleleteinek szövegét mi írtuk le és sokszorosítottuk; a misét megelőzően pedig kiosztottuk a templomban. Erről a jelenlétről (pontosabb az azt követő agapéról egy fénykép is készült, ahol Árpi bácsi vezényli az énekkart (a kép hátoldalán pedig a kézírásával olvasható a pontos dátum.)

A régi közhely szerint: „az idő szalad”. Így volt ez a kórussal is, hiszen 1995-ben már fennállásának 50. évfordulóját ünnepelte. Mi más is lehetne ennek a legcélszerűbb módja, mint egy ünnepi hangverseny. A Coelestis Regina ezért 1995. július 8–án koncertet adott a templomban. A rendezvényre a szervezők (elsősorban a régi időket jól ismerő karnagya, Bakonyi Árpád, valamint Ács Béla) összeírták a még életben lévő és elérhető kórustagokat. Ennek során mintegy 150 embert hívtak meg, akiknek jelentős része el is jött, hogy együtt ünnepeljen egykori zenei közösségével, és felelevenítse a „régi szép időket”.
A kórus gyakorlatilag „végigénekelte” az egész liturgikus évet. Az egykori iratok szerint a műsor az alábbi volt:
Bevezetőként közös ének a hívekkel szent Cecíliához, az énekesek védőszentjéhez:

Kihez az Úr elküldé angyalát
Bárdos Gy: Cecilia-köszöntő

Adventi várakozás
Halmos: Ad te levavi (I. adventi offertorium)
Halmos: Ave Maria (IV. adventi offertorium)

Karácsonyi öröm
J. S. Bach: Ma minden angyal dalra kel
Kertész: Leszállt a földre…
Bakonyi – Faragó: Karácsonyi canticum
Bárdos: Karácsonyi bölcsődal
Halmos: Karácsonyi mise Benedictus (szóló: Fülöp Éva)
Farkas: Áldott éj

Nagyböjti bánat
Bárdos: Megfeszített Jézus
Bárdos – Faragó: Golgotádon

Húsvéti ujjongás
Schütz: Ma Krisztus győzedelmes lett
Halmos: Jubilate

Májusi szerenád (Égi édesanyánk köszöntése)
Közös ének: Néked ajánljuk…

Szögi: Zengj, szívem dalt
Cherubini: Ave Maria (Fülöp Éva)
Bárdos: Ó ékes szép virág
Bárdos: Ó kegyelem (bemutató)
C. Franck: D-dur sortie (Bolyosné Pethő Ildikó – orgona)

Az ifjúsági énekkar köszöntő műsora
(vezetői: Trepszker Zsuzsa, Szekeres Anetta, Nagy Gábor)

Dax: Hála légyen
Sillye J.: Itt vagyok végre, jó Uram
Sillye J.: Boldog mosoly
Deák: Áldásoddal megyünk
Gocam: Alleluja (a 148. zsoltár alapján)
Közreműködik: Farkas Tímea (gitár)
Barczi András (basszusgitár)

Ünnepi beszéd (tartja: Halász Endre)

Ünnepi befejezés:
Bárdos: Amíg élek, remélek
Közös ének: Halmos: Minden földek, Istent dícsérjétek
J. S. Bach: C-dur preludium és fuga (Bolyosné Pethő Ildikó)


Mária-szerenád

Már sokan és sokszor elmondták/leírták, hogy a péceli katolikus egyházközségnek ritka szép és értékes kincse a minden év április 30-án este 7. órakor meg-rendezett Mária – szerenád. Az idők folyamán számos cikk is született erről, amelyek zöme az egyházközség korábbi lapjában („Otthonunk az Egyház”) jelent meg. Maga a szertartás is változott kissé az idők folyamán, elsősorban a konkrét énekek illetve az énekközi imák tekintetében; és talán a buzgóság is alábbhagyott kissé az évtizedek alatt – azonban a szertartás több évtizedes beosztása, a hangulata, a lélekemelő szépsége töretlen. Itt egy olyan cikket helyeztem el a kötetben, amelyet a kezdeteket is és a jelent is jól ismerő szerző írt, és amely iránymutató lehet azok számára, akik meg szeretnék ismerni ezt a hagyományt. Mivel a cikk fénykép-változata eléggé nehezen olvasható, ezért azt teljes terjedelmében „átfordítottam”.

Megjelent 2011. április 24. (Otthonunk az Egyház)

SZERENÁD A SZŰZANYÁNAK

A „szerenád” szó az értelmező szótár szerint szórakoztató, könnyed zenei mű, éjjeli zene, énekegyüttes vagy kiszenekar előadásában. Mint ilyen, igen gyakran hangzott fel férfiak előadásában a szeretett hölgy ablaka alatt (lásd középkori trubadúrok).
A mi szerenádunk talán nem tekint ilyen régmúltra vissza. Mint annyi minden, ami kis közösségünkben a zenével kapcsolatos, ez is némileg kapcsolódik Bakonyi Árpi bácsihoz és a péceli énekkarhoz. Az ötvenes-hatvanas évek során, amikor a péceli Vox Humana énekkar fénykorát élte, jelentős taglétszámmal, szokásunk volt (itt a többes szám első személy használata részemről mindenképpen jogos), hogy a május elseje előtti estén az énekkar férfitagjai végigjárták a(z akkor még) faluban a kórus hölgytagjainak lakását és néhány kedveskedő, humoros dallal köszöntötték őket. Ők néhány szem süteménnyel, egy kis itallal viszonozták a köszöntést. Bizony sok házasság is született ez énekkari években talán ezeknek a találkozásoknak köszönhetően is.Az énekkar időleges megszűntével ezek a szerenádok is elmaradtak. Azonban mikor 1986-ban Fila Lajos plébánosi évei alatt és Árpi bácsi nyugdíjba vonulásával újraszerveződött az énekkar, sajnos, azok a legények, ifjú férfiak az elmúlt évek során „megkomolyodtak”, megházasodtak, gyermekeik születtek; és azok a hölgyek, akiknek a szerenád szólt, férjhez mentek (sok esetben a szerenádot adókhoz) ez a szokás már nem volt felújítható. És sajnos, olyan ifjúsági utánpótlás sem jött össze, akik a régi tradíciót továbbvitték volna.

A szerenádozó társaság énekkari próba után indult a körútjára. Előtte, talán már Halász atya kezdeményezésére (ebben azok között, akiket visszaemlékezésre kértem, megoszlanak a vélemények) a templomban egy csokor Mária-éneket énekeltünk végig, és erre az alkalomra a hívek is összegyűltek a templomban. Így a hagyomány pontos kezdete már a múlt ködébe vész.

Megoszlanak a vélemények, hogy a mai formában felhangzó Mária szerenád kihez kapcsolható: Fila Lajos atya vagy Szathmáry Attila atya – kinek Mária tisztelete köztudomású – volt a forma megalkotója. Én úgy emlékszem, Fila atya ötlete volt, hogy május előestéjén énekkel és imádsággal köszöntsük egy olyan „Hölgyismerősünket”, akin nem fog a kor, bármikor megszólíthatjuk, köszönthetjük, és reményeink szerint szeretettel fogadja a mi egyszerű, de szívből jövő köszöntésünket. Így már pontosan meg nem állapítható idő óta, de biztosan legalább 25 éve minden évben április 30-án este 19. órakor templomunkban felcsendül az ének, megszólal az orgona Szűz Mária tiszteletére és köszöntésére úgy, ahogy ez most is történni fog.

A szerenádunk négy csoportra osztott Mária-népénekekből, közöttük egy-egy elmélkedésből, imából és egy-egy kórusműből áll. A népénekeket úgy válogattuk össze, hogy az 1. csoportban hódolat a Szűzanya előtt, a 2. csoportban Szűz Mária a Magyarok Nagyasszonya, a 3. csoportban Szűz Mária a bajba jutottak segítője, a 4. csoportban a Szent Szűz a föld és ég dicsőséges Asszonya tartalmú énekekből álljon. Így összefoglalható mindaz, amellyel tiszteletünket és szeretetünket a Szent Szűz felé ki tudjuk fejezni.

Mostani alkalmunknak talán az ad egy kis többletet, hogy szerenádunkat a Mária Rádió péceli körzeti adója egyenesben közvetíti. Így talán nemcsak a péceliek, hanem a Rádió távolabbi hallgatói is hallhatják ezt a mi Mária-köszöntésünket és máshol is kedvet kapnak hasonlóhoz. Nem tudom, van-e még az országban (Mária országa) ilyen köszöntő.

Remélem, nem szűnik meg ez a hagyomány, hanem hasonlóan a péceli Jézus Szíve fogadalomhoz talán nagyon sokáig fennmarad.” /Ács Béla/

A szerkesztők szívesen elidőznek egy gondolat erejéig a 2006. esztendőnél. Ebben az évben volt karnagyunk 80 éves. Az évforduló tiszteletére Bálint József tanár úr (aki egy ideig a péceli zeneiskola igazgatója is volt) június 10-én nagyszabású ifjúsági hangversenyt szervezett/rendezett a templomban. (A „hivatalos” egyházközségi köszöntésre másnap, vasárnap a délelőtti szentmise után került sor.) A szervező erre az alkalomra egy különösen kifejező, mély értelmű 4. versszakkal egészítette Bakonyi Árpád és Faragó Lajos szerzeményét, a „Karácsonyi canticum”-ot: „Atya, Fiú, Szentlélek, /Téged szólít ez ének/ Szolgádért mondunk hálát, /Te add meg jutalmát!
Alább ennek a kottaképnek a másolatát lehet látni a szöveg-kiegészítéssel. (Oldalt a szerkesztő rájegyzése: „Elhangzott 2006. június 10-én, az ifjúsági hangversenyen Árpi bácsi 80. születésnapja alkalmából. Vezényelt Bálint József tanár úr; ő szerezte a 4. versszak szövegét is. dr. Lukács Ferenc”)

Ez a másolat ugyanakkor – a rajta olvasható szívélyes ajánlás révén – az érintettek között fennálló kitűnő emberi, pedagógusi, zenei-szakmai és baráti kapcsolatokat is mutatja. Az ajánlás így szól:
„Kedves jó evangélikus Testvéreinknek karácsonyi „előkészületül” Pécel, 1987. nov.12. nagy szeretettel Bakonyi Árpád és Faragó Lajos”

A kórus újraindulása

„Szerencsénkre él Pécelen egy, a zenét szerető és értő házaspár, Tóth Benedek és a felesége Ágoston Viktória, akinek a képletes karmesteri pálcát (mellesleg soha nem használt ilyet) átadhatta, aki az énekkar vezetését 2010.év végétől fokozatosan vette át és jelenleg is vezeti azt. Meg kell még említenem, hogy Tóth Benedek – amellett, hogy kórusunkban is besegít – a 100 éves Péceli Férfikart vezeti.”

„A jelenünkről annyit, hogy kórusunknak 45 feljegyzett tagja van, akik javarészben aktív dolgozó vagy tanuló nők és férfiak, akik elfoglaltságuktól függően vesznek részt a próbákon és szerepléseken, de mindig ki tudunk állni 25-35 énekessel. Remélhetőleg Isten segítségével még sokáig fenn tudunk maradni és szolgálni a péceli templomi áhítatot.” (Ács Béla dányi bemutatkozójából, 2012. május 5.)

Ehhez a szerkesztők annyi tesznek hozzá, hogy az újraindulás kapcsán valóban jelentősen megnövekedett a létszám a korábbiakhoz képest. Ugyanakkor jelentősen bővült a repertoár, az eddigi daraboktól eltérő jellegű/stílusú/hangzásvilágú műveket is megtanultunk. Lehetővé vált, hogy a templomi szolgálatokon kívül más közösségi megmozdulásokon (pl. egyházközségi farsangok, stb.) is részt vegyünk. Nem utolsó sorban lehetővé tette az „erőgyűjtést” is nagyobb lélegzetű, nehezebb művek megtanulásához is, amelyre – mint azt látni fogjuk – hamarosan szükség is lett. „Belső követelmény” lett ugyanis az évi két koncert, mindig valamilyen tematikus rend szerint felépítve.

Az első igazi erőpróba a Bakonyi Árpád 85. születésnapja alkalmából, 2011. június 19-én rendezett emlékkoncerten, főleg pedig az arra való felkészülés során várt ránk. Az volt az elképzelés, hogy kevés számot énekeljünk (hiszen más fellépők is lesznek – Petőfi Férfikórus), az a néhány darab azonban mindenképpen illeszkedjék az ünnephez és az ünnepelthez. Ennek legcélszerűbb formája a Bakonyi-művek előadása. Ezen belül pedig igazi meglepetés az lenne, ha elénekelnénk a Hymnus ad Mariam (Himnusz Máriához – szövegíró Faragó Lajos) című darabot. Csakhogy! Ez nem akármilyen darab! A szépsége és a nehézsége a reneszánsz kórusműveket idézi, ráadásul ez kórusunk névadója. Nem utolsó sorban pedig az 1954. évi bemutató óta nem énekelték, tehát a mostani alkalom második „ősbemutató” is egyben.

Mindezek után a kórus nekilátott és számtalan rendes és rendkívüli próbán „gyűrte” a darabot, amíg végül is az megérett az előadásra. A koncerten négy művet adtunk elő:

⦁ Bakonyi – Faragó: Karácsonyi canticum
⦁ J.S.Bach: Áldva áld az Isten engem (147. kantáta zárókorálja)
⦁ Jeremiah Clark: Jertek, áldjuk Istent (km. Tesch Ferenc trombita, Erdős Márton orgona)
⦁ Bakonyi – Faragó: Hymnus ad Mariam

A műveket Ágoston Viktória karnagy vezényelte. Az „ősbemutató” óriási siker lett, a jelenlévő közönség felállva tapsolta meg a szerzőt és művét.

Az ünnepség záróakkordjaként Halmos Minden földek-je hangzott el az ünnepelt vezényletével. Erre az alkalomra beálltak a kórusba az énekkar korábbi tagjai is, illetve közülük azok, akik erre az ünnepi alkalomra eljöttek a templomba. Az alábbi két kép a kórus két „változatáról” készült.

A pünkösdi koncerten fellépett kórus

SzopránAlt
Rédly Orsolya
Mike Istvánné
Pethő Ildikó
Dévai Zsuzsanna
Széplaki Pálné
Csokonai Anna
Galambos Krisztina
Dudok Erika
Óvári Lászlóné
Barna Lászlóné
Oláh Imréné
Varga Andrásné
Balthesné Udvaros Rita
Bujna Katalin
Csokonai Ágnes
Erdősné Horváth Mária
Almási Péter Fruzsina
Barna Marianna
Bagó Márta
Bischof Jánosné
Bertókné Gorácz Mária
Almási Zsuzsanna
Dévai Csilla
TenorBasszus
Dévai Gábor
Karáth Péter
Erdős Péter
Tóth Benedek
Elsner György
Sarlós Imre
Ács Dávid László
Ács Béla
Tóth István
dr. Lukács Ferenc
Hugai János
Széplaki Pál
Erdős Márton
Bischof János
Micserics József

Vezényelt:
Ágoston Viktória karnagy


A záró kórushoz beállt régi tagok

SzopránAltBasszus
Bakonyi Mária
Bakonyi Árpádné
Horváth Lászlóné
Bagó Béláné
Tóth Tiborné
Roit Györgyné
Járay Jánosné
Tóth Lászlóné
Ács Józsefné
Karáth Emese
Dévai Zoltán
Ács Ádám

Az összkart vezényelte
Bakonyi Árpád karnagy

A Bakonyi Árpádhoz kapcsolódó kórus-időszak lezárásaként a szerkesztők idetesznek egy képet. Hiszen akit szeretünk, arra ily módon is szívesen emlékezünk vissza.

2012 év elején meghívást kaptunk a dányi egyházközség fiatal, alig 18. éves kántorától, Melis Mihálytól egy egyházmegyei találkozón való részvételre. A rendezvényre május 5-én, szombaton 14. órai kezdettel került sor a Szent Jakab tiszteletére felszentelt, jó akusztikájú és kitűnő hangú orgonával rendelkező templomban. A meghívás úgy szólt, hogy a résztvevő kórusok mindegyike kap néhány percet az adott énekkar rövid bemutatására, illetve műsorának közlésére, és további 5-7 percet az általuk választott kórusmű(vek) előadására. A résztvevő együttesek a közeli általános iskola termeiben készülhettek fel a bemutatkozásra.

A jó hangulatú összejövetelt Varga László atya, a váci székesegyház karnagya és az Országos Magyar Cecilia Egyesület (OMCE) főigazgatója vezette le, és ugyancsak ő tartotta a záró szentmisét is.
Minden kórushoz volt néhány jó, biztató szava, vagy éppen az adott településhez kapcsolódó emléke, mert fiatalabb korában ott teljesített papi szolgálatot. Pécel kapcsán pl. úgy nyilatkozott, hogy már Vácra is eljutott az énekkar jó híre.
Elmondta továbbá, hogy ez a rendezvénysorozat, amelyre 2-3 évente kerül sor, a csúcspontját a záró találkozón fogja elérni, amelyet – a jelenlegi elképzelések szerint – jövő októberben tartanának a váci székesegyházban, és arra meghívnák a sorozaton résztvevő/ rész vett valamennyi kórust.

A találkozón fellépett a csömöri, a kókai (dalárda – nem templomi kórus), a kartali (Szt. Erzsébet madárkái), az újfehértói Magyarok Nagyasszonya, a tápiószecsői Szatmári József, a péceli Coelestis Regina, a hatvan belvárosi (Szt. Adalbert) és a turai énekkar. A fellépők programválasztása rendkívül színes és széleskörű volt mind a művek korbeli származását, mind pedig stílusát tekintve. Ezt mindennél jobban példázza, hogy egyetlen olyan műsorszám sem akadt, amely kétszer hangzott volna el amiatt, hogy különböző kórusok ugyanazzal a művel léptek volna fel.

Kórusunk bemutatkozásul három számot adott elő: Caccini Ave Maria-ját (szólót énekelt Tóth András és Almási-Péter Fruzsina, hegedült Erdős Péter, orgonált Erdős Márton), Duruflé Notre pere (Miatyánk) című művét, valamint a Veni Sancte Spiritus –Veni pater divine című, a XIV. századból származó latin nyelvű darabot, amelynek dallamszerkezete és az akkori kornak megfelelő szerény hangszerelése adja az érdekességét.
Varga László atya az összefoglalójában erre a bemutatkozásra utalással biztatta a jelenlévő kórusokat a korai latin nyelvű darabok betanulására, hiszen azok hozzáférhetőek.
A bemutatkozás – ezt szerénytelenség nélkül állíthatom – nagy tapsot kapott. A kórust Ács Béla mutatta be a jelenlévőknek.

A találkozón szereplő kórusunk

A dányi vendégszereplésnek meg is lett az eredménye, amennyiben Varga atya meghívta az énekkart Vácra, hogy a július 1-jén a székesegyházban lássa el a zenei szolgálatot az általa bemutatott szentmisén. A kórus nagy izgalommal készült az eseményre, nemcsak azért, mert az egyházmegye központi templomában énekelni mindig nagy megtiszteltetés, hanem azért is mert ilyen méretű „térben”, mint a székesegyház, még soha nem énekeltünk. Végül is az alapos rákészülés, nem utolsó sorban a szívélyes fogadtatás meghozta az eredményét. Arról sem illik megfeledkezni, hogy – mint az a mise végére kiderült – jóformán „hazai környezetben” énekeltünk, olyan sokan átruccantak Vácra, a szentmisére, illetve, hogy meghallgassanak minket.

A szentmise előtt volt módunk próbálni, az alábbi nagy kép is ez alkalomból készült.
Néhány perccel a szentmise kezdete előtt a szentélyben ott állt/feszengett/várakozott a Coelestis Regina Kórus harminc-egynéhány tagja, és a zenekari kíséretet adó fiatal zenészek: Ács Dávid László (orgona), Monori Judit és Jankovich Franciska (fuvola) Varga Ilus, és Erdős Péter (hegedű), Dévai Julcsi (gordonka), Ács Ádám (klarinét), Tesch Ferenc (trombita), szólót énekelt Tóth András.

A szentmisét bemutató Varga László atya meleg szavakkal köszöntötte a pécelieket, név szerint említve a karnagyot, a szólistát és az orgonakísérőt.

A kórus a bevonulásra Jeremiah Clark: Jertek, áldjuk Istent című művét énekelte. A mise állandó részeit Gounod Missa brevis in C művéből vettük (Kyrie, Sanctus, Agnus Dei). Felajánlásra Durufle: Notre pere című darabját adtuk elő, áldozás alatt pedig az Anima Christi –t énekeltük.

A szentmise végén Varga atya hálásan megköszönte a kórus szolgálatát, külön is megdicsérve Ács Dávid László nagyszerű Bach-előadását (a Dór toccata és fuga hangzott el a székesegyház remek nagyorgonáján – a regisztrálásban a székesegyház egyik orgonistája segített – felső kis kép).

A szentmisét követően Varga atya röviden bemutatta a székesegyházat (eközben megérkezett Feri atya is). Ezt megelőzően azonban ismételten nagy elismeréssel szólt a kórus egész teljesítményéről (oldalsó kép)

Ja és hogy – az események felsorolása közben – szavunkat ne feledjük – 2012. június 9-én a péceli templomban volt egy „úrnapi” koncertünk… (20 darabbal, amelyek között kórusszámok, szólók, illetve duettek egyaránt szerepeltek)

2012 december 8. koncert, Pécel

1/ A műsor első részében három mű hangzott el:

⦁ Dicsőség, fényesség
⦁ Corde patris genitus (Az Atya szívéből született)
⦁ Domine ad adiuvandum (Uram, siess gyorsan segítségemre)
Közreműködnek: Tesch Benedek – tenorkürt, Szilágyi Dénes – vadászkürt, és Szilágyi Benjámin – baritonkürt)

A műveket vezényli Ágoston Viktória karnagy

2/ A műsor második részében négy darab szólalt meg

Három, régebbi korokból származó népéneket hallanak.
Orgonán kísér Ács Dávid László.
⦁ Werner Alajos Égi szűz virág


A műveket vezényli Ágoston Viktória karnagy.

3/ Johann Sebastian Bach C-dúr toccata adagio és fuga I.tétel
Előadja: Ács Dávid László

4/ Az énekkari összeállítás harmadik részében nagyobb lélegzetű művek hangzottak el.

⦁ Josquin de Prés Tengernek fényes csillaga.
Vezényel: Dévai Zsuzsanna

⦁ Arcadelt: Ave Maria

⦁ Bakonyi Árpád: Hymnus ad Mariam

⦁ Szergej Rahmanyinov, Bogoroditse Devo, (amelyet mi most Ave Maria címmel és az Üdvözlégy Mária latin nyelvű szövegével adunk elő.)

A műveket vezényli Ágoston Viktória karnagy

5/ – 100. cantiga (magyar címe: Santa María, vezess az Istenhez), a
– 10. cantiga (Rózsák rózsái) valamint a
– 26. cantiga
.
Szólót énekelt Tasnádi Petra, gitáron játszik Szekeres István és Csokonai Károly, hegedül Erdős Péter, furulyán játszik: Monori Judit. Kongadobon közreműködik Erdős Péter, Ács Dávid László, ritmushangszereken Erdős Márton, Karáth Péter és Széplaki Pál.

A 2012. december 8-i koncerten részt vett fellépők

2013. május 25. Kőbánya

Nem kis mértékben Tóth Bélának, az egyházközség oszlopos tagjának közreműködése révén meghívást kaptunk a kőbányai Szt. László templomban való szolgálatra. A meghívás kiterjedt a szentmisén való közreműködésre és az utána történő viszonylag rövidebb kórushangversenyre. Mivel a meghívónál – ismereteink szerint – kitűnő kórusélet zajlik, és nagyszerű orgona szól a templomban (mindezekről személyesen is meggyőződhettünk), ezért az a döntés született, hogy az énekkar legjobban hangzó darabjai közül viszünk néhányat előadásra. A mise állandó részei tekintetében pedig természetesen a Gounod-mise jön figyelembe.

A szentmise elején a plébános atya közvetlen – kifejezetten a kórust köszöntő – szavai nagyon jól estek. A könyörgésekben pedig külön is kérés hangzott el az énekkarral kapcsolatosan, hogy ti. a jó Isten segítségével továbbra is elláthassa a szent zene szolgálatát és a liturgia szépségének emelését. (Itt jegyzem meg, hogy – amennyire az a kórusról látható volt – elég szép számmal gyűltek össze hívek a szentmisére, akik közül számosan péceliek voltak.)

A szentmise keretében az alábbiak hangzottak el:

⦁ Gounod: Messe bréve in C
⦁ Kyrie
⦁ Alta Trinitá beáta (olasz gregorián – a szöveg kétszer ismételve)
⦁ Sanctus
⦁ Agnus Dei
⦁ Anima Christi (a második ismétlés – újításként – orgonakíséret nélkül )

A szentmisét és a májusi litániát követően került sor a hangversenyre. A számok elhangzása előtt Tóth Béla köszöntötte a jelenlévőket (átadva a kőbányai polgármester, valamint a péceli plébános atya üdvözletét is), és röviden bemutatta a kórus eddigi életét. (A felvezető összeállítást Ács Béla kórustagunk készítette.) Ezt követően hangzottak el a konkrét számok az alábbi sorrendben:

Bevezetésként:
Bach: d-moll fuga (Ács Dávid László – orgona)

Majd a kórus előadta:

⦁ Jöjj Szentlélek Isten, jöjj (gregorián)
⦁ Veni Sancte Spiritus – Veni pater divine (kongán km: Tóth Ernő)
⦁ Varga L: Hol szeretet
⦁ Szögi: Zengj szívem dalt
⦁ Werner: Égi szűz virág
⦁ Halmos: Minden földek
⦁ Rahmanyinov: Ave Maria
⦁ Durufle: Notre pere
⦁ Elgar: Ave verum
⦁ Bach: Áldva áld az Isten engem (147. kantáta zárókorálja) (km: Erdős Péter – hegedű)
Befejezésként: Vivaldi – Bach d-moll concerto 3. tétel (Ács Dávid László – orgona)
Velünk tartottak ifjú zenészeink is, akik menetközben közreműködtek az egyes kórusművek énekes előadásában is (Varga Ilus, Fityus Viktória, Erdős Péter – hegedű, Monori Judit – fuvola, Ács Ádám – klarinét).


Műsor

a kórus 2013. június 16-i
évadzáró hangversenyére

Frescobaldi: Canzona Terza Ács Dávid László orgona

Jöjj Szentlélek – gregorián
Veni Sancte Spiritus – Veni Pater divine – gregorián
Hol szeretet – gregorián dallam Varga László atya feldolgozásában
Suriano: Lukács passió – részletek

William Williams: 3 tétel a d – moll szonátából ( Largo, Vivace, Allegro)
Monori Judit – fuvola
Ács Dávid László – orgona

Szögi: Zengj, szívem, dalt
Werner: Égi szűz virág
Halmos: Minden földek

Schumann: B-A-C-H fuga Ács Dávid László orgona

Durufle: Notre pere
Rachmanyinov: Ave Maria
Elgar: Ave verum
Bach: Áldva áld az Isten engem BWV 147.

Donizetti: B-dur Concertino 1. tétel Ács Ádám – klarinét
Ács Dávid László – orgona
Szekeres: Istenünk hálát adunk ma néked
Szekeres – Polgár: Összezúzott
Szekeres – Polgár: Harmatcseppel

SzeRBuSz zenekar:

(Szekeres István, Burger Ferenc, Karáth Péter, Széplaki Pál, Dévai Gábor)

2013 szeptember 8-án, vasárnap

Kisboldogasszony ünnepén – reggel 7 órakor elindult az autóbusz a kórussal Kiskőrös felé, az együttes újabb szolgálatának színhelyére.

Az említett szolgálatra kiskőrösi meghívás alapján került sor, annak apropóján, hogy az 1970-es – 1980-as években Pécelen alkotott az akkor induló magyar keresztény könnyűzenében egy fiatal szerzőpáros, amelynek egyik tagja Kiskőrösön született, de ifjú korában Pécelen élt. Az ő Kiskőrösön élő testvérei (Polgár család) meghívására látogattunk a városba. [A péceli egyházközség tagjai immáron harmadszor élvezhették a kiskőrösi hívek vendégszeretetét. Az első látogatás1976-ban történt, amikor is a Dr. Tarjányi Zoltán káplán atya vezetésével működő gregorián kórus járt itt egy vendégszereplés keretében. 1983-ban pedig a péceli ifjúsági hittanosok táborozhattak itt és töltődhettek fel testileg-lelkileg a kőrösiek szíveslátásának köszönhetően.]

Műsor

A szentmise alatt:

Veni Sancte Spiritus – Veni Pater divine
Varga L.: Hol szeretet
Frisina: Anima Christi

Egyházzenei áhítat

Angyaloknak nagyságos asszonya – népének
Szögi: Zengj szívem dalt
Werner: Égi szűz virág
Halmos : Minden földek
Durufle: Notre pere
Rahmanyinov: Ave Maria
Elgar: Ave verum

Goldmark: Air

Cantigák: 100., 10.,26.

Sík S: Szűz Mária dicséreteSzekeres: Istenünk, hálát adunk
Szekeres – Polgár: Összezúzott
Szekeres – Polgár: Harmatcseppel

Sillye J.: Szállj, dalom, szállj

2013 szeptember 21. Ökumenikus kórustalálkozó a templomban

A helyszín és az időpont némileg a véletlen műve (is) volt, ugyanis eredetileg a református templomban került volna sor az összejövetelre. Szerencsére templomunk már ismert helyszín (volt) a városi zenei rendezvények kapcsán és plébános atya fogadókészsége is sokat lendített a dolgon.

Az összejövetelen képviseltette magát a Péceli Női Kórus, a Nagytarcsai és Péceli Evangélikus Kórus, a Petőfi Sándor Férfikórus, a Péceli Gyermek- és Ifjúsági Kórus, a Péceli Baptista Gyülekezet Kórusa és végül – helyadó házigazdaként – templomunk Coelestis Regina Kórusa. Sajnos, több olyan kórus sem jött el, amelyet a jelenlévők bizonyára szívesen meghallgattak volna.
Minden kórus kapott mintegy 10 perces időtartamot, amely alatt módja volt bemutatni 3-4 általa választott darabot, illetve – mivel ebben a környezetben még nem szerepeltünk egymás előtt – kinek-kinek módja volt „bemutatkozni”.
Természetesen minden együttes a maga által választott – feltehetőleg legkedvesebb, vagy legmutatósabb – anyagot hozta magával és igyekezett azt a lehető legjobban bemutatni.

És a záró darab! Nem számoltam, de mintegy 100-120 tagú kórus zengte-harsogta Gárdonyi Zoltán Mondjatok dicséretet című művét, amelynek eredetije Bártfáról 1593-ból származik. Igazi lélekemelő darab ez, amelynek elhangzása után a jelenlevő vendégek hosszan tapsoltak. Sajnos csak nagyon kevesen fértek be „vendégként”- hallgatóként a templomba, hiszen a kórusok a helyek zömét elfoglalták.

De nemcsak zeneileg volt élmény ez a nap, emberileg is felemelő volt. Jóleső érzés volt megköszönni a vendégeknek a megjelenését templomunkban, aminthogy az is, hogy a különböző felekezetekhez tartozó emberek odamentek egymáshoz és mosolyogva, barátságosan köszöntötték egymást, beszélgettek egymással.

Nagyon nagy örömmel fogadták a vendégek Ferenc atya bejelentését arról, hogy jó lenne, ha ennek a kezdeményezésnek folytatása lenne, és ennek érdekében jövőre is meghívta a jelenlevőket egy hasonlóan szép és tartalmas találkozóra. Egyúttal jelezte, hogy ha van a résztvevőknek gyermek- vagy ifjúsági kórusa, úgy jövőre őket is szívesen látnánk a résztvevők között.

A következő oldalakon a résztvevő kórusokról helyeztem el néhány képet. Ezeket Erdősné Horváth Mária énekestársunk és Harmati Éva készítette.

A baptista egyházközség kórusa
A Péceli Női Kar
A Petőfi Sándor Férfikórus

A nagytarcsai-péceli evangélikus kórus
A Péceli Gyermek-és Ifjúsági Kórus (egy formációja)

A Coelestis Regina Énekkar, mint házigazda
A SzeRBuSz zenekar (egy része) mint kísérő

2013 október 19. Országos Katolikus Kórustalálkozó (Budapest Kongresszusi Központ)

Talán még emlékszik a kedves olvasó, hogy templomunk kórusának a dányi kórustalálkozón történt részvétele kapcsán jeleztem: Varga László atya, a váci székesegyház karnagya és az Országos Magyar Cecília Egyesület központi igazgatója közölte: ez a találkozó része az országszerte zajló hasonló összejöveteleknek, amelyeknek „végeredménye” a 2013. októberben megrendezendő országos kórustalálkozó lesz. Ez az elképzelés vált most valóra.

Kórusunk erre a központi rendezvényre kapott meghívót Varga László atyától, amelynek „ára” az volt, hogy a közös éneklés során felhangzó műveket – amelynek kottáit megküldte – természetesen meg kell tanulni. Úgyhogy a kórus több próbát is szentelt ennek a kötelezettségnek, hogy méltóképpen képviselhesse részint az egyházközséget, részint azokat, akik valamilyen oknál fogva nem tudnak részt venni a rendezvényen.

A Kongresszusi Központban végül is mintegy 1500-2000 fő jelent meg. Közülük a fellépők (a székesegyházak kórusai, illetve a Kodály Zoltán Kórusiskola) a színpadon foglaltak helyet oly módon, hogy viszonylag gyorsan tudják váltani egymást a fellépések sorrendjében, a többi meghívott kórusok tagjai pedig – szólamonkénti csoportosításban – a földszinti széksorokban helyezkedtek el. Itt telepedtünk le mi is, a péceliek, mintegy 18-20 fő.

A rendezvényen – két részben – 15 kórus lépett fel és 11 közös ének hangzott el.
A kórusok valóban színes képet mutattak mind az elhangzott darabokat, mind a kórusok létszámát, tudását, nem utolsó sorban megjelenésüket illetően.

Érdekes színfolt volt Rahmanyinov Ave Maria-ja (Bogoroditse Gyevo) oroszul, vagy Verdi Miatyánk-ja olaszul. De ugyancsak ilyenként említhetem Kocsis Fülöp görög katolikus püspök szólóját a bizánci darabban (amely közös ének volt), vagy azt, hogy a kaposvári egyesített kórus a felvezető szöveg szerint több község énekeseiből „adódott össze”, amely már önmagában sem kis teljesítmény.

Mivel nekünk – hasonlóan sok más kórushoz – nem volt külön teendőnk, csak a közös kórusban való éneklés, jó lehetőség nyílott a tapasztalatszerzésre. A kórustalálkozó kiadványa pedig hasznosnak bizonyult a mindennapi gyakorlatban, hiszen azóta is számos darabot énekelünk annak tartalmából.

Mindezekről, illetve a személyes benyomásokról a szerkesztő egy cikket is megjelentetett az egyházközségi hírlap aktuális számában (…hallgassátok meg, hogyan énekelünk… címmel)
Ugyanakkor nem mulaszthatja el, hogy ne idézzen (akkori) megyéspüspök urunk, dr. Beer Miklós (mint az OMCE elnöke) vastapssal kísért csodálatos zárszavából (innen van a hivatkozott cikk címe is). Püspök atya arról beszélt, hogy egy kereszténnyé lett rómaitól egy alkalommal megkérdezte pogány ismerőse: mit jelent számára a kereszténység, és ezt hogyan mondaná el neki. Mire a megkérdezett így válaszolt: „gyere el hozzám, és nézd meg, hogyan élek”. Az eset analógiájaként azt lehet mondani: ha valaki megkérdezné tőlünk, mit jelent számunkra a keresztény zene, műveltség, azt lehetne rá mondani: „gyertek el hozzánk, és hallgassátok meg, hogyan énekelünk”. A kóruséneklés ugyanis nem egy zárt klub, hanem szolgálat. Az énekelni tudó és szerető ember azért kapta Istentől ezt az ajándékot, hogy szolgáljon vele mások örömére, az Isten nagyobb dicsőségére. Majd megismételte azt a kijelentését, amely szerint olyan jó, hogy itt vagytok!
Úgy gondolom, hogy valamennyien egy lélekemelő és igazán emlékezetes élménnyel gazdagodtunk, amelyre nagyon sokáig fogunk emlékezni.

Püspök atya az „elnöki” zárszót mondja

2013 november 30. Adventi egyházzenei áhítat a templomban

Műsor

⦁ Jöjj el Emmanuel – adventi ének

⦁ Adventi Kyrie – XVII. sz. darab

⦁ Alleluja – gregorián kánon

⦁ Háromszorszent – bizánci dallam

⦁ Frescobaldi : Ave Maria

⦁ Horváth Márton Levente: O salutaris

⦁ Bruckner: Locus iste

⦁ Charpentier: Agnus Dei

⦁ Mozart: D –dur templomi szonáta

⦁ Bárdos Lajos: Istené az áldás

⦁ Varga László: Milleniumi himnusz

⦁ Tóth József feld. Boldogasszony Anyánk

Orgonán kísért, illetve az 5. és a 9. számot orgonán előadta Ács Dávid László
Az 5. szám szólóját Tasnádi Petra énekelte.

2014 január 21. Árpi bácsi halála.

Január 21-én pótolhatatlan veszteség érte az egyházközséget, közte kórusunkat is. A nap délutánján a mennyei Atya úgy látta jónak, hogy hazahívja – hosszan tartó, türelemmel viselt szenvedés után – egyházközségünk korábbi kántorát, kórusunk szeretett karnagyát, Bakonyi Árpádot. Nem halljuk tovább zengő hangját, nem élvezhetjük humorát, nem érezhetjük közvetlen, segítőkész egyéniségét.

Az előd az utóddal 2010-ben az úrnapi mise végén

Február 7-én délután 2 órakor helyezték örök nyugalomra egykori karnagyunk, Bakonyi Árpád hamvait. A kórus számos tagja megjelent, hogy lerója kegyeletét és elkísérje földi utolsó útjára köztiszteletben álló Árpi bácsinkat. Jóllehet az idő meglehetősen mostoha volt (szerencsére a beígért eső elmaradt), és így számosan megjelentek az elhunyt tisztelői közül. Ott voltak egykori tanár-kollégái és tanítványai közül sokan, ott voltak a Petőfi Sándor Férfikórus tagjai közül is jó néhányan. A városi önkormányzat szép koszorúval tisztelgett a település díszpolgára előtt. De ugyanígy fellelhetők voltak a gyászolók között más felekezetek képviselői is, akik igen nagyra becsülték az elhunytat, és kifejezetten jó munkakapcsolatot alakítottak ki egymással.
Plébános atya rövid, de nagyon szép búcsúztatót mondott, a kántorizálásból pedig kivette részét Pethő Ildikó is. A kántor Ács Dávid László volt.A kórus a sírnál az „Ő nem halt meg, csak alszik…” kezdetű énekkel búcsúzott az elhunyttól. Az énekkar koszorút helyezett el a sírnál az alábbi felirattal: „Édes Jézus, Neked élek, édes Jézus Neked halok, életemben, halálomban, édes Jézus, Tied vagyok”. A másik szalagon pedig ez állt: „Isten kegyelmében bízva odaát találkozunk, Coelestis Regina énekkar”. Dávid egy megemlékező cikket is írt a Hírlevélbe (február 9. 6. szám.)

2014 június 7. Emlékhangverseny Bakonyi Árpád tiszteletére

Ezt az alkalmat tiszteletre méltó szervezés előzte meg: jelentkeztek a fellépők, gyűltek az anyagok, készültek a szövegek és a résztvevők.

Az esti szentmisén, amelyet Árpi bácsi emlékezetére ajánlottunk fel, megjelent az egész család. És mivel elővételi szentmise volt, sokan vettek részt rajta a „kívülállók” közül is. Ferenc atya meleg szavakkal emlékezett meg elhunyt karnagyunkról mind a szentmise elején, mind pedig a szentbeszédben.

A kórus – tiszteletből – Kodály: Magyar Miséjét énekelte. Felajánlásra Schubert: Szállj szívünkbe… című művét adtuk elő, áldozás alatt pedig az „Ó, Jézus, emlékezni rád” kezdetű ének hangzott el.

A szentmisét követő hangverseny nem túl nagy létszám előtt, de igazán bensőséges hangulatban zajlott le, amelynek minden momentumából kiérződött a Bakonyi Árpád iránti tisztelet és megbecsülés. Az alábbiak hangzottak el:

  1. A Petőfi Sándor Férfikórus megemlékezése. (Heltai Miklós – mint a kórus titkára, mint volt pedagógus-kolléga és mint az ünnepeltet régóta ismerő és tisztelő péceli lakos – mondta el. Ezt követően a kórus adott egy rövid és színvonalas műsort)
  2. A régi idők emlékeit felvonultató vetítés következett ezután, amely Árpi bácsi két utóbbi jubileumára (80. illetve 85. évi köszöntés) fókuszált, közben pedig sorjáztak a kórusemlékek és hallgathattuk az ő orgonajátékát is. (Ács Dávid, Ács József „technikai” munkája, Ács Béla kísérő szövegével.)
  3. Ács Dávid László rövid megemlékezése saját élményekkel kiegészítve, majd két részlet hangzott el Kodály: Csendes Miséjéből az ő előadásában.

Szólisták

  1. Kodály: Ave Maria – Szólót énekelt: Fülöp Éva, orgonán kísért: Bolyósné Pethő Ildikó
  2. Bach: E-dúr Szonáta III. és II. tétele – Fuvolán előadta Ágoston Viktória, orgonált: Ács Dávid László
  3. Marchesi: Ave Maria – Szólót énekelt Péter Almási Fruzsina, orgonán kísért Ács Dávid László
  4. Johann Sebastian Bach: G-dúr Fantázia – Orgonán előadta Bolyósné Pethő Ildikó
  5. Ács Béla megemlékezése (Kórustagunk rövid, néhány perces mondandójában összesűrítette a kezdeteket és a kórus illetve az elhunyt kapcsolatát, nem megfeledkezve a köztük lévő rokoni kapcsolatról sem. Külön is részletezte az egyes – általunk előadott – művek megszületésének körülményeit.)

Az ünnepelt művei

  1. Bakonyi Árpád – Faragó Lajos: Hymnus ad Mariam – énekelt: Coelestis Regina Énekkar
  2. Bakonyi Árpád (a premontrei Processionale szövegére): O esca viatorum – Énekelt a Coelestis Regina Énekkar
  3. Bakonyi Árpád – Faragó Lajos: Karácsonyi canticum – énekelt a Coelestis Regina Énekkar, kísérte a Tesch Ferenc Lehel, Szilágyi Dénes, Szilágyi Benjámin, Farkas Tamás összetételű rézfúvós együttes
A megemlékezésen részt vett kórus(tagok)

2014 június 21. Ökumenikus kórustalálkozó a templomban.

Némi vendéglátási előtanulmány után (mi voltunk a házigazdák, de a harapnivalót nemcsak mi hoztuk) június 21-én délután fél három környékén minden kórus ott „szorongott” a templomban, hogy a közös énekeket még egyszer átvegye. A bevezető éneket „Én és az én házam” (Máté János református zeneszerző kánonja) Bényi András baptista karnagy vezényelte, a záróéneket pedig (Bakonyi Árpád: Karácsonyi canticum – fúvós kísérettel) Ágoston Viktória, kórusunk karnagya. Ezt követően megkezdődött a találkozó tényleges programja az alábbi sorrendben:

⦁ Bevezető közös ének (vezényelt: Bényi András)

⦁ Evangélikus kórus (vezényelt: Bálint Ágnes)

⦁ Péceli Női Kar (vezényelt: Barta Beáta)

⦁ Petőfi Sándor Férfikórus (vezényelt: Szalay Miklós)

⦁ Péceli Gyermek és Ifjúsági Kórus (vezényelt: Szilágyiné Szalay Zsuzsanna)

⦁ Coelestis Regina Kórus (vezényelt: Ágoston Viktória)

⦁ Baptista Kórus (vezényelt: Bényi András)

⦁ Pünkösdi Kármel Gyülekezet Kórusa (négy fő énekes és egy zongorakísérő)

⦁ Záró kórus (vezényelt: Ágoston Viktória)
Ami a találkozó hangulatát illeti, azt nagyon nehéz néhány mondattal, pusztán a tények ismertetésével visszaadni; így csak a legjobbakat írhatom róla. Eleve jóval többen voltak jelen a templomban, mint a tavalyi rendezvényen (értve ezalatt mind a kórustagok létszámát, mind pedig a hallgatóságot), és minden egyes produkció után felcsattant a taps (sokszor a vastaps is, ami külön elismerés a „szakmai” hallgatóságtól.) Külön élmény volt hallani a Gyermek- és Ifjúsági kórus (különböző kórus-felállásokban előadott) éneklését, de ugyanez elmondható a pünkösdista vendégek felszabadult előadásáról is. (Nem kis bátorság kell négy főnek kiállni a nagy létszámú kórusok mellé/közé, és egy szál zongora kíséretével szépen énekelni, méghozzá utolsó fellépőként! Mindazonáltal látszott, hogy nem ez az első ilyen előadásuk.

A mi kórusunk három művet adott elő:

A Pünkösdi Kármel Gyülekezet kórusa (a zongorakísérő lemaradt)

Ezek mi lennénk (A Coelestis kemény magja)

2014. szeptember 14. Pásztó

A kórust Bezák Tamás káplán atya és a pásztói közösség hívta meg.
A Magyar Szentek Római Katolikus Általános Iskolában kaptunk helyet a próbára, amely közvetlenül a templom mellett van. A templom maga, amelynek patrónusa Szent Lőrinc vértanú, a római kori kezdetektől fogva számos átépítésen bővítésen esett át, és így számos kor stílusjegyeit viseli magán, jóval nagyobb, mint a mi templomunk. Azt is tapasztalhattuk, hogy kitűnő (négy manuálos) orgonája van, amely gyakorlatilag elfoglalja a teljes kórust (ezt szó szerint értem), úgyhogy az énekkar csak jelentős szorongás után tudta magát felpréselni az orgona alatti térbe

A szentmisén – amelyet maga Tamás atya tartott – elhangzott:

Közvetlenül a szentmise után került sor a hangversenyre, amelyen viszonylag sokan ottmaradtak és végighallgattak minket, a következő darabokat adtuk elő:

⦁ J. S. Bach: C-dúr kis preludium és fuga,
⦁ Szekvencia a Szent Kereszt felmagasztalásáról
⦁ Varga: Hol szeretet,
⦁ Veni Sancte Spiritus – Veni pater divine,
⦁ Szögi: Zengj szívem, dalt,
⦁ Werner: Égi szűz virág,
⦁ Boldogasszony, anyánk (Tóth J. feldolg.)
⦁ C. Franck: Panis angelicus,
⦁ Durufle: Notre pere,
⦁ Rahmanyinov: Bogoroditse Gyevo/ Ave Maria,
⦁ J. S. Bach: g-moll fúga
⦁ 100. és 26. cantiga,
⦁ Szekeres: Istenünk, hálát adunk,
⦁ Jézus életem, erőm, békém (taizei dal)
⦁ Sillye J: Szállj dalom, szállj

A kísérőnk és az orgonadarabok előadója Ács Dávid László volt.

A jelenlevők – és ezt túlzás nélkül állíthatom – nagy figyelemmel hallgattak minket és az elhangzó darabokat. Ez azonban nem csupán passzív figyelem volt, hiszen amikor a Boldogasszony, anyánk-hoz értünk, és közös éneklésre kértük fel a jelenlévőket, mindenki bekapcsolódott a népénekbe. Sőt – amikor vége lett a szolgálatnak és a közönség felállva tapsolt; karnagyunk megkérte a jelenlévőket egy közös énekre, akkor – búcsúzóul ismét elénekeltük közösen a Boldogasszony anyánk-at. Érezhető volt a közönség szeretete…

Az ebédet követően Tamás atya és plébános atya – igazi idegenvezetőként – körülvezetett minket előbb a templomban, majd a közvetlen közelben lévő romkertben (láthatólag a város igen közkedvelt helyéről van szó. A városnézés után fakultatív kirándulást tettünk nemzeti kegyhelyünkön, Mátraverebély-Szentkúton, ahol éppen nagy átalakítások folytak. (Az előzetes várakozások szerint a következő évre idevárták a pápát látogatásra, ez azonban elmaradt.)

2014. november 22. koncert a templomban

November 22-én viszonylag szép számú hallgatóság előtt került sor az idei második koncertre. Ennek fő vázát a karácsony és környéke adta, de elhelyeztünk benne a pásztói vendégszereplésre utaló blokkot is. (ld. összekötő szöveg).

Műsor
⦁ Dicsőség, fényesség
⦁ E napon Krisztus született
⦁ Varga L: Hol szeretet
⦁ Karácsonyi népdalok (Krekács Dalma – ének)
⦁ Caccini: Ave Maria
⦁ A Keresztet ünnepeljük
⦁ Bárdos L.: Királyi zászló
⦁ C.Franck: Panis Angelicus
⦁ Debussy: Syrinx (Jankovics Franciska – fuvola)
⦁ Gebhardi: Glória szálljon
⦁ J.S. Bach: Áldva áld
⦁ Händel: Örvendj világ
⦁ Bakonyi Árpád: Betlehemi szent magány
⦁ Csendes éj
⦁ Farkas F.: Áldott éj
⦁ Rutter: Angyalkórus
⦁ Rutter: Christmas Lullaby (szólót énekelt Tasnádi Petra, Péter-Almási Fruzsina, Erdős Péter, Bischof János, fuvolán közreműködött Jankovics Franciska)

Ahogy a koncertet követő vélemény-nyilvánításból leszűrhető volt, másoknak is tetszett az előadás, főként az utolsó két Rutter-darab. Nyilván abból a nem mellékes körülményből kiindulva, hogy ezeknek volt zenei kísérete is, és viszonylag hosszabb lélegzetű művek voltak.
Nagyon érdekes színfoltja volt az előadásnak Krekács Dalma szereplése (aki a Szent Erzsébet Katolikus Általános Iskola és Óvoda tanulója), és aki szólóban – zenei kíséret nélkül – karácsonyi (nép)dalokat adott elő. Ügyességét és bátorságát nagy tapssal jutalmazta a közönség.

2015 június 14. Tarjányi Zoltán emlékkoncert a templomban (a Gergely kórussal közösen)

A teljeskörűség érdekében és az előzmények ismerete céljából mindenképpen ide kívánkozik, hogy 2015. január 5-én 64. éves korában elhunyt Dr. Tarjányi Zoltán, aki hosszú évekkel ezelőtt (1974 -1977) káplán volt Pécelen. Lelkipásztori működése a rövid idő ellenére sokakban hagyott nyomot. Konkrétan a kórust „érinti” az az információ, amely szerint a fiataloknak gregorián éneket tanított, sőt a vezetésével péceli gregorián kórus járt Kiskőrösön.
Mindezek után a kórusunk felajánlotta, hogy a váci székesegyházban január 17-én 10 órakor tartott gyászmisén ellátjuk a zenei szolgálatot. Ez meg is történt. A temetést követően merült fel az emlékkoncert gondolata a káplán atya által szervezett kórus tagjaiban.

Június 14-én délután 3 órakor került sor a dr. Tarjányi Zoltán egykori péceli káplán által 40 éve alapított Péceli Gergely Kórus és a jelenlegi Coelestis Regina Kórus közös koncertjére.
A szervezők a koncert darabjait és az egyes művek között elhangzó verseket az egyházi év jeles alkalmai (Karácsony, Húsvét, Halottak napja és Nagyboldogasszony ünnepe) köré csoportosították/szerkesztették. Az előadás érdekessége volt, hogy a verseket ugyanazok mondták, akik 40 évvel ezelőtt is előadták. A versek alatt a szavalók fiatalkori képe jelent meg a vetítővásznon. A szervezőknek nem kis fáradságukba telhetett minden (élő) érintettet összegyűjteni, hiszen sokan már az ország más részén élnek.

A művek egy szólamban hangzottak el. Az orgonakíséretet Ács Dávid László látta el, vezényelt Décsi Magdolna. Az előadáson jelen volt Burger Ferenc plébános atya is, aki nagy érdeklődéssel kísérte az összeállítást. A műsor végén egy rövid vetítettképes előadásra került sor a korábbi idők felelevenítéseként. A vetítés alatt Décsi Magdolna szerzeménye adta az aláfestő zenét.

Az egyesített kórus egyik fele…
…ez meg a másik

A Gergely-kórus(nak a koncerten részt vevő tagjai)

2015 november 22. Egyházzenei áhítat a templomban

Műsor:

  1. Az én házam (zsoltár)
    Orgonán közreműködik: Ács Dávid László
  2. Halmos László: Hogyha az Úr nem építi a házat. (127. zsoltár)
  3. Anton Bruckner Locus iste
  4. Josquin de Prés: Tengernek fényes csillaga
  5. Arcadelt: Ave Maria
  6. Liszt Ferenc: Ave Maria
  7. Giuseppe Ottavio Pitoni: CL. zsoltár
  8. Halmos László: Jubilate Deo universa terra
  9. Harmatozzatok égi magasok Kodály Zoltán által készített feldolgozása
  10. Orosz István feldolgozása: Midőn a Szűz bepólyálja gyermekét
    Szólót énekel: Tóth Emese
  11. Csendes éj
  12. Farkas Ferenc – Vargha Károly: Áldott éj
    13.katalán karácsonyi ének: Betlehem éjjelén.
  13. John Rutter Christmas Lullaby (Karácsonyi bölcsődal,)
    Szólót énekel: Tasnádi Petra (szoprán), Almási Péter Fruzsina (alt) Erdős Péter (tenor) Bischof János (basszus). Közreműködnek: fuvolán Ágoston Viktória, hegedűn Tasnádi Petra, orgonán kísér Ács Dávid László. Vezényel: Tóth Benedek karnagy
  14. John Carter: Thank you, Lord, vagyis Köszönöm, Uram (spirituálé)
    Szólót énekel: Tasnádi Petra, zongorán közreműködik: Erdős Márton. Vezényel Ágoston Viktória
A kórus (vezényel Ágoston Viktória)

2016 október 8. Kórustalálkozó Vácott

Varga László atya meghívta az énekkart Vácra, a székesegyházba. A meghívás alapját a XL. Bárdos Lajos Zenei Hetek rendezvénysorozat adta, amelynek Kórustalálkozójára Magyarok Nagyasszonya ünnepén került sor. Ennek megfelelően a felhangzó művek is – zömükben – Szűz Máriához kapcsolódtak.

Az előzetes hírverés szerint mintegy ötven kórus kapott meghívást, ebből – a végső névsorolvasásnál, amelynek kapcsán a részvételről szóló okleveleket is kiosztották – mintegy 30-35 kórus neve hangzott el.

Az énekkar tagjai közül mintegy 23-25-en lehettünk jelen. Az induláskor derült ki, hogy számosan nem tudnak velünk tartani (Pl. Óvári Rózsika, Dévai Zsuzsi, Barabásné Tündi, Barna Marian, Bischof Évi, Ács Béla bácsi), viszont helyettük is énekeltünk. A Karolina Katolikus Iskolában kaptunk egy termet, ahol beénekelhettünk, illetve felkészülhettünk a jelenésre.

A rendezvényt Varga atya nyitotta meg, aki köszönettel vette valamennyi kórus megjelenését.

Kórusunk 11 óra körül került sorra. Miközben elfoglaltuk helyünket a szentély előtti lépcsőn, Varga atya néhány mondattal bemutatta az énekkart. Külön is kiemelte, hogy már régi alapítású a kórus (1944), és fő hivatásának a szent zene szolgálatát és a szertartások áhítatának elmélyítését tekinti. Működésével mintegy kiegészíti, segíti a kántor munkáját. Szerencsésen ötvöződnek benne a fiatal és idősebb korosztályok. Nemcsak a tanulás helye a kórus, hanem a közösségi élet helye is. Ez példaértékűnek tekintendő.
Három művet adtunk elő:

A történtekre visszatekintve megállapítható, hogy szépen sikerült a fellépésünk. Nekem személy szerint az jutott eszembe, amit a karnagyunk mondott a próbán, hogy ti. azért is szükséges szépen énekelni – még a pianókat is -, mert a székesegyházban minden hang visszajön. Ez valóban így is volt, mert a nagy és hosszú visszhang ellenére szépen lehetett hallani, amint a Locus iste halk vonulatai is „visszajönnek”. /Szinte hátborzongatóan szép volt. Mindez azért villant az eszembe, mert amikor Varga atyának voltunk énekelni, a hangok a szentély mélyéről egyáltalán nem akartak kimenni és visszajönni. A kupola alól azonban mindez lényegesen más volt./)

Nagyon sokféle felállású, összetételű kórus mutatkozott be és hozott magával igen színes műsort. Voltak néhány éve alakult, fiatalokból álló kórusok és voltak nagy létszámú, klasszikus felállású és klasszikus műveket hozó kórusok. Voltak női énekkarok, kamarakórusok és voltak egyesített énekkarok (pl. Tura-Vácszentlászló). Külön színfoltot jelentettek a gyermekkarok (pl. Szolnok). Egyáltalán nagy területet képviseltek a kórusok, hiszen voltak itt Ajkától Tiszaföldvárig, Szobtól Budapestig.
A kórusok fellépése délben megszakadt, mert a jelenlévők kivonultak a székesegyház elé, ahol elimádkoztuk az Úrangyalát, majd elénekeltük a Mindszenty litániát. Többre nem futotta a szoros program miatt.
Délután a székesegyházban a püspöki mise közös énekeit gyakoroltuk, minden darabot más karnagy vezényelt (a Magyar mise állandó részeit Varga atya dirigálta). A szentmise előtt közvetlenül érdekes színfoltra került sor: a hagyományőrző huszárbandérium bevonult a székesegyházba a zászlókkal, köztük Vác lobogójával, megyéspüspök úr pedig megáldotta azokat. A kivonulást dobpergés és ágyúszó kísérte.

A püspöki misén püspök atya nagy örömét fejezte ki afölött, hogy ilyen sok énekes van a megyében, és biztatott mindenkit továbbra is a szent zene szeretetére. (Mindent összevetve – ideértve a nagy létszámú gyerekkarokat is, mintegy 800 -1000 embert „mozgatott meg” az összejövetel). A szentmise alatt a kórusok szólamokra oszlottak, és különböző padsorokban foglaltak helyet. Itt ismételten megmutatkozott a kupolatér kitűnő akusztikájának szerepe, hiszen Varga atya direkt úgy osztotta el a jelenlevőket, hogy az ének a kupolatérben hangozzék fel – szép is volt.)

A szentmise végeztével átadták az emléklapokat, és a kórusok hazaindultak. Még egy fényképre is sor került a püspöki palota előtti lépcsőkön, de technikai okok miatt azonban nem ez a „tablókép”, hanem a székesegyházban készült képek kerültek az évkönyvbe. (Így mindenki felismerheti magát, aki ott volt.) Ezeket Erdős Marcsi szívességéből közlöm.
(A visszaemlékezés a 2016. évi kórusévkönyvből való.)

2016 október 9. búcsú

A kórus Kodály Magyar Miséjét énekelte. Felajánlásra elhangzott Bruckner: Locus iste című darabja, áldozás alatt pedig Rosselli : Adoramus te című művét énekeltük.

A szentmisét követően egy vegyes műsor keretében kórusunk is közreműködött a közösségi programot színesítendő. Előbb Werner Alajos: Égi szűz virág című darabját adtuk elő, majd a program végén az AKIK-kel (Alkalmi Katolikus Ifjúsági Kórus) közösen elénekeltük a Boldogasszony anyánk című ének Tóth József-féle feldolgozását. A templomban jelenlévő hívek énekelték a népéneket, mi pedig a szólamokat. A következő oldalon két kép található. Az előbbi az „Égi szűz virág”-ról, az utóbbi a „Boldogasszony anyánk”-ról készült.

2016 november 23. koncert

A kórus a Szent Erzsébet Katolikus Általános Iskola és Óvoda iskolai énekkarával karöltve végigénekelte-zenélte az idei második fellépését. Az időpont Szent Cecíliának, az egyházi zene védőszentjének ünnepéhez kapcsolódott, így szükségképpen hétköznapra esett, esti időpontra. Ennek ellenére igen sokan megjelentek a templomban. (ha kellően korrektek és önkritikusak vagyunk, meg kell állapítanunk, hogy a nagy érdeklődő létszám – a szép műsor ellenére – nem igazán nekünk szólt, hanem a kicsiknek, hiszen nagyon sok szülő és nagyszülő szorongott a padokban.)
Az egyházzenei áhítat jó hangulatban telt. A közönség hálás volt, mindkét énekkar kitett magáért. Noha az ünnepélyesebb (és bizonyos fokig szebb) számok a műsor első felében voltak, a jelenlévőknek inkább a műsor második felében elhangzott darabok tetszettek. A kicsik nagyon ügyesek voltak. A záró számot (Gaudéte omnes) közösen énekeltük velük, sőt – ebből a számból – még ráadás is volt.

Program
J.S. Bach: C-dur preludium és fuga ( BWV 547)
Gaudeamus omnes – introitus
Cecília-köszöntő népének
Bárdos György: Cecília-köszöntő
Dienes V: Szent Erzsébet-köszöntő
Pitoni: Cantate Domino
Durufle: Notre pere
Schubert: Szent az Isten
Az Irgalmasság szentévének himnusza
Farkas Ferenc: Áldott éj
Katalán karácsonyi ének
Rutter: Christmas lullaby

  1. és 26. Cantiga
    Gaudete- XV. sz. anonim szerző

A „vegyeskórus” látképe. Itt éppen a kicsik lépnek fel az irgalmasság szentévének himnuszával. A két közreműködő Almási-Péter Fruzsina és Varga Krisztina
(A képet az egyik szülő készítette)

2017 február 12. Mosonmagyaróvár

Meglehetősen hideg időben keltünk útra a Mosonmagyaróvári vendégszereplésre. Az iskolások közül 14 diák jött Varga Krisztina kíséretével, közülünk pedig a kórus zöme eljött, bár elég foghíjasak voltunk, hiszen majdnem minden szólamból hiányzott egy vagy több fő.

Mivel a 2015. évben ez az esemény nem szerepel, itt mindenképpen utalni kell rá, hogy a vendégszereplésnek természetesen volt előzménye is. Nevezetesen az úti cél Piarista Általános Iskola és Gimnázium vegyes kórusa az említett évben Pécelre látogatott a Szent Erzsébet Katolikus Általános Iskola és Óvoda meghívására, és egy napot töltöttek a városban. A látogatás szentmisével és benne közös énekléssel zárult. A szentmise végén a fiatalok minikoncertet adtak a templomban. Így tehát a látogatásunk az említett kirándulás viszonzása volt.

Az iskolában nagy szeretettel és figyelmességgel fogadtak minket. A könyvtárban kaptunk „szállást”, ahol be lehetett énekelni és várakozni addig, amíg a mise megkezdődik és a szolgálatra sor kerül.
A szertartáson gyakorlatilag ugyanazokat a darabokat énekeltük, amelyeket itthon is, azzal az eltéréssel, hogy természetesen gyertyaszentelés már nem volt, és így az erre szolgáló darabot (Gyújts éjszakánkba fényt) sem énekeltük. A szolgálat szép volt, hazafelé a buszon Viktória is elégedetten nyilatkozott a hangzásról. A kápolna maga, ahol énekeltünk, viszonylag nem nagy volt, könnyen be lehetett énekelni. Erdős Márton zongorázott, Erdős Péter hegedült, Csokonai Károly gitározott, karnagyunk pedig alkalmanként fuvolázott. A helyiek közül sokan énekelték a darabokat. A szentmisét követően a (velünk lévő Szent Erzsébet) iskolások három gitárral és néhány furulyával felszerelkezve két számot adtak elő.

A szentmise után vendéglátásra, iskola- és városnézésre került sor (Szent Gotthárd plébániatemplom, óvári vár, stb.) A templomban elénekeltünk két számot.

Ezt követően Lébénybe kalauzoltak el minket a vendéglátók. Megtekintettük a sok történelmi vihart megélt, és most meglehetősen szép állapotban leledző plébániatemplomot. Odabent kitűnő idegenvezetést és jeges hőmérsékletet kaptunk (a templomban meglátszott a lehelet!!!) Természetesen itt is énekeltünk két számot.

Ez a csoportkép a Szt. Gotthárd templom előtt készült

2019 októberében fontos változás történt a kórus életében. Nevezetesen eddigi karnagyunk, Ágoston Viktória bejelentette: a kórusvezetést (ideértve a próbákat és a szolgálatokat is) véglegesen átadja kántorasszonynak, Kiss Zsuzsannának, aki a próbákat és a búcsúi szolgálatot (már) az elmúlt hetekben is vezette. A váltást családi és munkahelyi vonatkozások indokolják. Természetesen a kapcsolat az énekkarral nem szakad meg véglegesen, mert ígéretet kaptunk, hogy alkalmanként (egyszerű kórustagként) módja lesz beugrani valamelyik szólamba. A kórus természetesen tudomásul vette a helyzetet, és szerény viszonzásul néhány énekkel köszönte meg eddigi kórusvezetőjének a többéves munkáját.
Kiss Zsuzsanna kántorasszony jelezte, hogy jól felkészített kórust kapott a kezébe, látszik rajta az elmúlt évek munkája.
A kórus a váltással egy nagyszerű zenészt és segítőkész, jó pedagógust kapott. Azt már korábban is tapasztalta, hogy a templomi zenélésben számos változás történt (értve ezalatt a hangszeres zenét és a Lökösházi Mária művésznő (kántorasszonyunk lánya) közreműködésében megjelenő szólóéneklést egyaránt) most ez a változás a kórusmunkában is megmutatkozott. És bár a számos elfoglaltság mellett ez a munka (és maga a beilleszkedés a helyzetbe) nem lehetett könnyű, mégis reméljük, hogy ez a kapcsolat hosszantartó és gyümölcsöző lesz.

2019 december 1. Dunakeszi

(A templom kívülről…)

A Duna-parti városba délutáni egyházzenei áhítatra igyekeztünk, a Jézus Szíve templomban működő kórus meghívására. Karnagyunk volt az autókonvoj vezetője, mint leginkább ismerős Dunakeszin. A meghívás apropója a templom 75. éves évfordulója, valamint karnagyunk, Kiss Zsuzsanna dunakeszi „előélete” és ebből eredő kapcsolatai voltak.

Megérkezésünkkor nagyon szívesen fogadtak bennünket, rendelkezésünkre bocsátottak egy próbatermet. A darabok áttekintése után lehetőséget kaptunk a templomban történő próbára, majd ezután következett a koncert. Sokan jelentek meg, köztük a templomépítő unokája és dédunokája, számos érdeklődő. A vendéglátó kórus nagyon elegáns külsővel jelent meg, mi „visszafogottabban”.

Maga a templom nagyon szép kívül-belül egyaránt, annál is inkább, mert idén az évforduló alkalmából teljesen felújították. A belső tere kb. akkora, mint a péceli templomé, talán egy kicsit szélesebb. Nagyszerű orgonája van. A falakról hiányoztak a keresztút stációi, ezek megújítására rendeztek gyűjtést.

Kórusunk műsora előtt karnagyunk tájékoztatta a jelenlévőket a kórus megalakulásáról, karnagy-elődjeiről, illetve arról, hogy mi most hogyan/milyen apropóból kerültünk a rendezvény programjába. Minden énekszám előtt pedig külön is rövid ismertetőt tartott a darab lényegéről, illetve latin szöveg esetén annak magyar fordításáról. Mi az előzetesen kiadott műsorunkat adtuk elő, nagy tapsot kaptunk. A műsor végén pedig közösen adtunk elő a vendéglátókkal két számot, az egyiket a péceli (Kiss Zsuzsanna), a másikat a dunakeszi (Balogh Györgyi) karnagy vezényelte.

Adventi hangverseny a Dunakeszi Jézus Szíve templomban

⦁ Balatoni Ágota köszöntője, gyertyagyújtás
⦁ Énekel Lökösházi Mária énekművész Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjasa
orgonán kísér: Kiss Zsuzsanna
műsorszámok: Esterházy Pál:Harmonia coelestis 3 tétel – Jesu, dulcedo
– Jesu dulcis
– Jesu parve
⦁ A Harmonia Sacra kórus bevonul. Közben Balatoni Ágota szól az ez évre teljesen megújult templomról, a templomfelújítás és a kórus rendszeres támogatóiról, majd a templomépítőt halljuk
⦁ Harmonia Sacra kórus
Nádasdi Kálmán: Kihez az Úr elküldé angyalát…
vezényel: Balogh Györgyi
orgonán kísér: Kiss Zsuzsanna
⦁ Harmonia Sacra kórus
vezényel: Balogh Györgyi
műsorszámok:  
Rezessy: Ó jertek énekeljünk (2 szólam Bach feldolgozás)
Halmos: Hiszek a Szent Szívben (3 szólam)
Haydn: Az Úrra hagyjad utad
J. des Pres: Tengernek fényes csillaga
⦁ Énekel Lökösházi Mária énekművész Magyar Művészeti Akadémia:
orgonán kísér: Kiss Zsuzsanna
műsorszám: Max Reger: Mária bölcsődala
⦁ Péceli Coelestis Regina kórus
A kórust bemutatja pár mondatban Kiss Zsuzsanna karvezető a műsorszámok előtt.
vezényel: Kiss Zsuzsanna
műsorszámok:
Halmos L.: Ad te, Domine -Négy ádventi offertórium/ 1.
Palestrina: Jesu rex admirabilis
Schubert: Szállj szívünkbe szent Igazság
Ismeretlen szerző: Gaudete, gaudete
 Pitoni: Laudate Dominum
⦁ Énekel Lökösházi Mária énekművész Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjasa
orgonán kísér: Kiss Zsuzsanna
műsorszámok: Adolph Adam: Holy Night
⦁ Harmonia Sacra kórus
vezényel: Balogh Györgyi
műsorszámok:
Népek megváltó Istene (gregorián – Szt. Ambrus himnusz orgona nélkül)
Adeste fidéles – 16. sz. dallam (3 szólam)
Esterházy: Jézus eljön
Adolf Strube: Kit sok boldog pásztor dicsért
Esterházy Pál: Gyúljon világ
⦁ Szádoczky Károly atya köszöntője
⦁ A Harmonia Sacra és a Péceli Coelestis Regina kórus közös előadásában
műsorszám: Arcadelt: Ave Maria
vezényel: Kiss Zsuzsanna

műsorszám: Händel: Örvendj világ,
vezényel: Balogh Györgyi

Kivonulási orgonaszám: Purcell: Trombitaszó és ária
Előadja Kiss Zsuzsanna

Közös kép a két kórus tagjairól
Ezek pedig mi vagyunk
Énekel Lökösházi Mária, orgonán kísér Kiss Zsuzsanna
(A felvétel a dunakeszi koncert Varga Balázs által készített videójából való.)

A munkás hétköznapok és a jövő

…és ezzel máris elérkeztünk napjainkhoz, hogy egy kicsit a mindennapokra is odafigyeljünk. Az előző áttekintés természetesen nem volt teljes körű, számos nagyobb lélegzetű esemény (pl. koncertek, Varga atya tóalmási temetése, stb.) is kimaradt. Mindez rávilágít arra, hogy a kórus „élete” a szertartásokon való részvétel, a „szolgálat”. Mindez azonban azt is feltételezi, hogy ezekre a szolgálatokra fel kell készülni, adott esetben heteken-hónapokon keresztül! Ugyanakkor ezek a felkészülések a széles nyilvánosság előtt rejtve maradnak, csak az „eredmény” jelenik meg. Sok esetben talán pont ez okozza azt, hogy kevés jelentkező akad az elöregedő, vagy egyéb ok miatt kieső kórustagok pótlására. Márpedig a próbák nélkülözhetetlenek. Ugyanakkor viszont a jól sikerült szolgálat, fellépés öröme, az a tudat, hogy az ember részese lehet valami csodálatos harmóniának, amelyet a kóruséneklés jelent, mindenért kárpótol.
Mindezeket azért írom le, hogy aki tud és szeret énekelni, és ideje is engedi, tudja vállalni a próbákkal járó kötelezettségeket, az látogasson el a kórus próbáira, amelyek általában szerdánként vannak a hittanteremben, általában az esti órákban. Ez nemcsak azt jelenti, hogy a jelentkezőnek van/lesz egyfajta elfoglaltsága, hanem azt is, hogy részese lehet egy jó, összetartó, igazi közösségnek.

Mindez egy kissé prózaian hangzik. Van ennek egy szebb megfogalmazása is. Ez pedig egykori karnagyunknak, Bakonyi Árpádnak köszönhető. A levelet, amelyet a kórus újraszervezése kapcsán írt, és amely most is teljes mértékben aktuális, az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük. Ki tudja, talán foganatja is lesz…

„Kedves … (ki megszólítva érzed magad)!

Egyházközségünkben a háború után hosszú évekig nagyszerű énekkar működött, amely nemcsak az ünnepeinket tette szebbé, Isten szentségéhez méltóbbá, hanem a kórus tagjait a szent zene nemes szépségével és erejével oly gyakran segítette át az élet küzdelmein.

E hősi kor énekesei közül sokan teremtő Istenüket már színről-színre látva énekelik, amit templomunk kórusán oly sokszor és oly lelkesen zengtek:

„ Minden földek, Istent dicsérjétek,
Ujjongjatok és énekeljetek.”

Szólítunk benneteket, akik itt maradtatok a régiekből: megfáradt testtel, de ifjúi szívvel jöjjetek újra és

…énekeljetek!!!

De jöjjenek a fiatalabb nemzedék tagjai is, akik nem nyugodtak bele, hogy csöndes lett a kórus, és hősiesen egymást is biztatva zengett a hangjuk:

„ Daloljatok az Úrnak.”

És várjuk a gitáros misék énekeseit, akik új színt hoztak ritmusos zenéjükkel és a koncerttermekből az oltár elé hozott hangszerükkel; néha meghökkentve bennünket, öregeket.
„Az Úrnak új dalt énekeljetek”- mondja a zsoltáros. Így hát biztos, hogy Ő – az Ő Úr – szívesen vette új formába öntött énekes zenéjüket. Szólítunk benneteket is! Jöjjetek, és újra

„ Daloljatok az Úrnak citerával,
citerával és zengő muzsikával.”

És várjuk a mai ifjúságot. Bennük reméljük, hogy folytatódik és újra kiteljesedik az elődök /apák-anyák; nagyapák-nagyanyák/ megkezdett munkája. Reménykedve várjuk, hogy csengő hangjuktól teljes fénnyel zeng majd a zsoltáros záró szava:

„ Harsona zengje s búgó kürtök őt,
Ujjongjatok az Úr s király előtt.”

Karnagyaink

Agócsy Ida SJC 1944 – 1950.

Bakonyi Árpád 1951 – 2010.

Ágoston Viktória 2010 – 2019. október

Kiss Zsuzsanna 2019. október –

Bakonyi Árpád karnagyi működésének szünetelése közben egy ideig (1962-1969 között) Szerényi József látta el a karnagyi teendőket.

A kórus ezzel az összeállítással – a megemlékezésen túl – szeretné kifejezni a köszönetét is karnagyainak tevékenységéért. Amikor a kórus tevékenységéről, szolgálatairól, fellépéseiről esik szó, ezek mögött elválaszthatatlanul megjelenik a karnagy munkája is. Legyen ez a kötet egyúttal a munkájuk előtti tisztelgés jele is.

A szerkesztők köszönetet mondanak az összeállításban szereplő felvételekért Ács Bélának, Erdősné Horváth Máriának, Varga Andrásnak, Varga Ilonának, és Harmati Évának (2013.évi ökumenikus találkozó egyes képei) valamint Varga Balázsnak (dunakeszi egyházközség). Az első borító felső képe a Historia Domusból származik. Az első borító alsó képe és a hátsó borító, valamint a kötetben található külön meg nem írt képek dr. Lukács Ferenc szerkesztő felvételei.

Köszönet ö. Bakonyi Árpádnénak a kórus korábbi időszakára vonatkozó dokumentumok rendelkezésre bocsátásáért, valamint Ács Bélának az ugyanerre az időszakra vonatkozó ismeretek közléséért, illetve az egyes bemutatkozó anyagok részleteinek felhasználásáért.

Hátsó borító:

Bakonyi Árpád kézírásos rájegyzése a kórus névváltozásáról