1928. év

Az erre az évre vonatkozó bejegyzések jelentős része arra vonatkozik, hogy a hívek nagy számú adománnyal  gazdagították/tették szebbé a templom belsejét. Ugyanakkor  fontos események is történtek. Ezek közül álljon itt néhány (L.F. szerk.)

Május 13-án tartott népes egyházközségi közgyűlés kimondotta a péceli Jézus Szíve egyházközség megalakulását. Az alapszabályokat egyhangúlag elfogadta. A váci egyházmegyei hatóság 2305/1928, a kultuszminisztérium pedig 43.401/1928. sz. a. hagyta jóvá. A jóváhagyott alapszabály irattárban van.

A megalakult egyházközség igazgatási szabályzatának előlapja L.F. szerk. ( a V.P.K.L. anyagából)

 

Az igazgatási szabályzat  utolsó oldalának belső fele a „helyi” aláírásokkal ( a V.P.K.L. anyagából) L.F. szerk.

 

A szabályzat külső hátoldala a püspöki és a minisztériumi jóváhagyásokkal L.F. szerk.  ( a V.P.K.L. anyagából)

 

Az iskolaszék – a kivonat szerint – engedélyezte, hogy a locsodi iskola tantermét nagyobb ünnepeken szentmise tartása céljából igénybe vehessék. L.F. szerk. ( a V.P.K.L. anyagából)

A közgyűlés a következőket választotta meg egyházközségi képviselőkké: rendes tagok: Hanisch György, Dr. Lingauer István, Demeter Konrád, Imregh Béla, Jáger Mihály, Kertész István, Layer Pál, Péch Ödön, Tamás József, Újváry Imre, Dudás Gyula, Dóbiás Lajos, Tankó Sámuel, Stern István, Jakubetz Henrik, Brocskó István, Zinzer (?) Antal, Takács László, Birschl Árpád, Wurm László, Peschek János, M. Bezák József, Horváth Kálmán, Göltl Pál, Oszvald Ádám, Demkó Ferenc, Kulányi János, Skolnik Árpád, Farkas János, Járó István; póttagok: Greszler Lajos, Metzner Aladár, Koricsánszky Pál, Pap János, Michelzen János, Lázár Gábor, Maurer Ferenc, Gerzsabek Mihály, Fekete Antal, Dr. Damó Gyula.

A megválasztott képviselőtestületi tagokból az Egyháztanács a következőképen alakult meg: világi elnök: Hanisch György, egyházgondnok: Dr. Lingauer István, pénztáros: Péch Ödön, jegyző: vitéz Cserey József, temetőgondnok: Farkas János, egyháztanácsosok: Demkó Ferenc, Horváth Kálmán, Imregh Béla, Jakubetz Henrik, Kertész István, Stern István, Újváry Imre.

Szept. 23-án alakította meg a péceli férfi Credo egyesületet P. Böle Kornél O.P. 92 taggal. Lélekemelő ünnepély volt. A tisztikar így alakult meg: egyházi elnök: Mészáros István plébános, díszelnökök: Dr. Pohl Sándor gödöllői szolgabíró, Hanisch György, Péch Ödön és Dr. Lingauer István, ügyvezető elnök: Fábry Endre, alelnökök: Lázár Gábor és Kubinyi Gyula, főtitkár: Dr. Damó Gyula, titkár: Kondek József, pénztáros: Papp János, háznagy : Demkó Ferenc, ellenőrök: Gombai Sándor és Rosza Béla, választmányi tagok: Dóczy Dénes, Csuday József, Fülöp Tamás, id. Strider Péter és Strebó István. A Credo egylet alakuló gyűlésén egyhangúlag elhatározta, hogy egy péceli fiút fog taníttatni.

Az egyház képviselőtestülete az iskolán nagy átalakításokat eszközöltetett. A klozetokat megfelelő helyre, az épülettől távol, elhelyeztette, fáskamrákat és mosókonyhát építtetett; az eddigi feljárót befalaztatta, a kapualjat tanítói szobává átalakíttatta, a pincelejárót kőből megcsináltatta, kerítéseket húzatott a Népleányok és a Forgó telek felől, a Kristóf-féle kisházat elbontatta, az udvart így megnagyobbíttatta, s vadgesztenye fákkal beültettette. Apróbb bádogos és tetőmunkákkal együtt az átalakítás 2800 pengőbe került. Ugyane munkákkal egyidejűleg Mészáros István plébános az iskola utcai frontját cyklopsfallal keríttette be, vasból kaput, betonból lépcsőket készíttetett és drótkerítéssel látta el az épületet. A plébánosnak is 2800 pengőjébe került, a sajátjából a munka, de az iskolánk így szép és modern lett.

(Podmaniczky Mária szívességéből)

Dec. 9-én alakult meg a péceli „ Szent Imre herceg” nevű ifjúsági egyesület 32 taggal. Vezetőjük vitéz Cserey József igazgató lett.

(Az alábbi képek és összeállítás az egyesület Önképzőkörének 2019. júniusában fellelt jegyzőkönyv-gyűjteményén alapulnak)

A kötetben fellelt – és egyébként nagy alapossággal vezetett – jegyzőkönyvekből (az alapszabály ismerete hiányában) a következők állapíthatók meg. A közösség elsődleges célja a vallásos életben, és a közösségi együttlétben való elmélyülés és erősödés, úgy, hogy minderre a szorosan vett hittanon/hittudományon kívüli ismeretszerzés által jussanak el. Láthatólag nagy szerepe volt az irodalomnak és a zenének, de a szociális ismereteknek és érzékenységnek is. Minden összejövetel (értve ez alatt a közgyűléseket és a vezetői /tisztikari megbeszéléseket is) két részből állt: Az első rész a „hivatalos” ügyek intézéséé volt, a második pedig a szórakozásé (zene, irodalmi művek, játék, stb.). Annak érdekében, hogy az Önképzőkörnek valóban „tartása” is legyen, illetőleg, hogy az Önképzőkör hatása kifelé is megmutatkozzék, a társaságnak felnőtt tagjai is voltak, méghozzá olyanok személyében, akik egyébként az egyházközség testületeiben, illetve az iskolában vezető szerepet vittek (legalábbis a H.D. szerint.)

A színvonalra legyen elég két példát megemlíteni: Az Önképzőkör felett védnökséget vállalt Dr. Hanauer István váci püspök (1930. febr.2.) illetve az 1930. aug. 3-án a társaság védőszentje, Szt. Imre tiszteletére a Jézus Szíve Népleányok rendházának parkjában rendezett tábori mise bemutatója dr. Haász István tábori püspök volt.
Nagyobb rendezvényeket: is szerveztek/rendeztek. Így pl. volt teadélután a katolikus iskola nagytermében, tábori mise a Jézus Szíve Népleányok parkjában,”Krisztus Urunk kínszenvedésének 1900. évfordulója alkalmából” passió-játék előadása az Árpádházi Szt. Erzsébet gyermekotthon nagytermében (1933.ápr.8.,9,,13, 16-án és 17-én ez utóbbi két dátum húsvétvasárnap és húsvéthétfő.) 1932. decemberében műsoros estet rendeztek a Járó-féle vendéglő nagytermében a karácsonyi segélyakció javára. stb.
A közösség szociális érzékenységére példaként említhető az 1934. márc. 25-én tartott közgyűlés, amelyen szóba került, hogy a szegényeknek nem pénzt, hanem munkaalkalmakat kell „gyűjteni” és a rászorulóknak felajánlani. ( Nota bene: ebben ez időben már tartott a nagy gazdasági világválság /1933-1939/, így ez a fajta gondolkodásmód mindenképpen figyelemre méltó.)
Egy idő után természetszerűleg tágult a kör tagjainak érdeklődési köre is: megalakult az önképzőkör technikai csoportja, amely nagyobb lélegzetű műszaki kérdésekkel (Rádiótechnika, repülőgépek stb. foglalkozott, és célul tűzte ki egy nagy rádiókészülék elkészítését.
Ugyanakkor az „ökumené” vonásai is megmutatkoztak a működés során. A fentebb már említet passiójáték nézői között számosan voltak reformátusok is, akik viszonzásul meghívták a kör tagjait az általuk színre vitt „Peleskei nótárius” c. Gvadányi József –darab előadására, és tiszteletjegyeket is küldtek.(1933.május 6.)
Természetesen problémák is felmerültek a működés során . Ezek közül az egyik leggyakoribb volt a tagdíj nem fizetése ( 10 fillér/hó volt a díj mértéke),illetve a közösségi események nem megfelelő szintű/mértékű látogatása, a munkában való részvétel hiánya.
Az 1938.március 13-án készült jegyzőkönyvvel váratlanul megszakad a működésről írt tudósítások sora. Egy nagy szünet következik, amely 1941. október 25-ig tart; ekkor alakult újjá az Önképzőkör. Az újjáalakult kör három tényező körül képzelte el a jövőjét: Krisztus, haza és modernség. Mindazonáltal elődei jó gyakorlatát sem adta fel. Sokat foglalkoztak magas-szintű tudományos és erkölcsi előadásokkal, jó nevű, közismert személyek fordultak meg a fiatalok között ( P.Bangha Béla, Schlachta Margit). Ugyanakkor a külső körülmények (a nagy hidegek, a fűtőanyag hiánya, háborús idők !!) jelentős mértékben akadályozták a jó működést. Ennek ellenére pl fűtőanyagot gyűjtöttek rászorulóknak, cigarettát a fronton lévő honvédeknek, stb.
Az Önképzőkör otthona hosszú ideig a katolikus iskola épülete volt, majd egy felajánlás folytán a Temető u. 32. szám alá költözhettek. Az igazi megoldást azonban az jelentette, amikor 1942. januárjában az egyházközség megvette a Tomann–féle házat/vendéglőt, amelyet jelentősen átalakítottak és egyházközségi ház céljaira hasznosították a különböző közösségek nagyobb örömére. A felszentelése 1946. júniusában történt. Sajnálatos módon azonban ez a rendeltetés nem tartott sokáig, hiszen az ingatlant 1948-ban államosították.
A jegyzőkönyvi kötet utolsó bejegyzése 1944. január 22-én kelt. Az ezt követő időszakról ismereteink nincsenek, így nem tudni, hogy a kör további működésének nyomait más dokumentumokban kell-e keresni, vagy esetleg azért maradt abba a könyvelés, mert a testület megszűnt. Ez utóbbinak azonban jelentősen ellentmond két szempont. Egyrészt az, hogy a konkrét iromány semmi erre utaló információt nem tartalmaz; másrészt pedig az, hogy a Historia Domus 1944. évi feljegyzései között sincsen megszűnésre utaló adat. (Ezt egyébként is később, az államosítás környékén lenne célszerű keresni, amikor a katolikus iskolát is, és a Katolikus Kör épületét ( a jelenlegi bölcsődét ) is elvették, így megszűnt az Önképzőkör „intézményi„ háttere is.)
Dec. 24-én Halma József a főoltárra világító keresztet ajándékozott és azt fel is szerelte.
Dec. 30-án egy ismeretlen a szentségmutató alá könnyű csipkét adott.
Dec. 31-én Bali József és neje 84 cm magas lisiői szent Terézke szobrot adományozott. Szent Antallal szemben nyert elhelyezést.
Credo dalárda alakult Fábry Endre elnök vezetésével.
„Szállást keres a szent Család” ájtatosság szépen fejlődik. Az idén 11 csoport végezte el.
Ez évben a plébánia építés céljaira 3413 P. 30 f. –t gyűjtöttünk. Előző gyűjtéssel együtt van összesen: 10.242 P. 32 fillér
Egész évben 44282 szent áldozás volt.

Az év zárásaként két kép. Az egyiken egy „lexikon-szerű” címszó Pécel 1928. évi állapotáról, a másikon pedig annak forrása A Magyar Katolikus Almanach 1928. díszkiadása (123.oldal – ö. Lukács Mihályné szívességéből).