2014. év

A jó Isten segítségével megkezdtük az új évet. Noha Újév napja hétköznapra – szerdára – esett, meglehetősen sokan kezdték az új esztendő első napját a templomban. Remélhetőleg nemcsak annak köszönhető ez, hogy az új egyház-fegyelmi rend szerint újév napja parancsolt ünnep.

Az esti szentmisén a Coelestis Regina kórus szolgált, a karácsonyi ünnepkörhöz tartozó szép énekekkel. A misét követően pedig ugyancsak a kórus szervezésében sor került az év első egyházközségi rendezvényére, egy agapéra, amelyre a szorosan vett kórustagokon kívül meghívást kaptak a karácsonykor szépen szereplő ifjúsági kórus tagjai és a SzerBuSz zenekar tagjai is. Örömmel láttuk, hogy a családtagok közül is sokan eljöttek, hogy az új esztendőt – ha csak rövid időre is, de – egy közösségben töltve kezdjék el.

Az új egyházfegyelmi rendelkezések szerint Vízkereszt ünnepe (január 6.) misehallgatással járó, parancsolt ünnep. (Az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció engedélyezte, hogy Magyarországon az ünnepet ne a január 2. és 8. közötti vasárnapon, hanem az ünnep napján, január 6-án üljék meg a hívek.) A hívek a jelek szerint megfogadták a rendelkezéseket, mert mind a két szentmisén számosan voltak jelen a templomban.

A plébániai közösségek beszámoltak a Hírlevél hasábjain az általuk az előző évben végzett munkáról – legalább egy áttekintő jellegű cikk erejéig. A beszámolók sorát az Olajfa közösség kezdte még az elmúlt év végén. Röviden számot adtak a közösség legfontosabb programjairól, tanulásáról, fejlődéséről, tapasztalataikról. Ezt követően a Coelestis Regina Kórus adott tájékoztatást a meglehetősen mozgalmasra sikeredett 2013. évről. A Karitász csoport pedig egy nagyobb lélegzetű áttekintést adott az egész évi segítő – alkotó – gyűjtő – kapcsolatteremtő munkájáról, az általuk nyújtott segítségről. Természetesen szükségesnek látták az önkéntes segítők jelentkezését és a hívek támogató hozzáállását az egész évi munkájukhoz.

Január 20-án kezdődtek az ökumenikus imaalkalmak a Jézus Szíve Otthonban.

Január 21-én pótolhatatlan veszteség érte az egyházközséget. Délután a kerepestarcsai kórházban hazatért a mennyei Atyához templomunk kántor-karnagya Bakonyi Árpád, mindenki szeretett Árpi bácsija. Hamvasztás utáni temetésére február 7-én került sor a katolikus temetőben – nagy részvétnyilvánítás mellett. A gyászolók között szép számmal voltak egykori kollégák, tanítványok, a korábban általa vezetett kórusok tagjai (így templomunk kórusa is, de ugyanígy a Petőfi Sándor Férfikórus is), más felekezetek tagjai, illetve – városunk díszpolgáráról lévén szó – az önkormányzat is képviseltette magát. A gyászolók rengeteg virággal rótták le kegyeletüket, a temetési szertartás igen méltóságteljes volt. A Hírlevélben több számban is méltató cikkek jelentek meg (4., 6. és 8. szám.)

Ez a kép 2011. VI. 19-én készült, az Árpi  bácsi  85. születésnapjának tiszteletére rendezett koncerten, ahol a záró számot vezényli. Ennek a számnak az erejéig valamennyi egykori és jelenlévő kórustag is beállt énekelni  ( Halmos L.: „Minden földek…”)  L.F. szerk.

A tavalyi év a hitoktatás számára kísérlet volt az új rendszer bevezetése miatt. A közel félév tapasztalatairól Kollmann Andrea hitoktató írt egy összefoglaló cikket a Hírlevél 5. számában. Jelezte, hogy 16 csoportban 155 fő tanul hittant. Keresztelésre készül 7 fő, bérmálkozásra pedig 16 fő. Az első áldozásra készülők száma 10 fő. A tapasztalatok között vannak jók és negatívak egyaránt. Az előbbi csoportba tartozik a nagyobb tanulói létszám, a komolyabb tanulási szándék, a jó hittankönyv. Az utóbbiba a vegyes összetétel, a hittantanulás megítélése, illetve a tanulói csoportokban kialakuló meglehetősen heterogén helyzet (főleg az ötödik osztályos korcsoportokban.)

Február első napjaiban megkezdődött a „hittanterem tető alá hozása”. Ez a teendő a templom felújításának részterületei között, illetve a korábbi elképzelésekben – függetlenül a templomtól is – szerepelt már. A lapos tető azonban annyira tönkrement, hogy az állandó javítás sem segített rajta. (Ez különösen most, a munkálatok megindulásával lett nyilvánvaló, amikor is az anyagszállítás és a tetőszerkezet építési munkáival szükségképpen együtt járó mozgások annyira tönkretették a szigetelést, hogy a február 10-12 közötti esős időszak gyakorlatilag átáztatta a födémet. Emiatt a padlón edényekkel és egyéb módon gyűjtötték össze a becsurgó esővizet.)

Mindazonáltal a készülő munka mutatós és a várható eredmény is hasznos lesz: ez az eddigi munkafázisokból és az odaszállított cserépanyagból is látszik. A költségeket a váci egyházmegye állja. Mintegy 6 millióba kerül a tető építése, amely közel 200 négyzetméternyi felület tetővel való ellátását jelenti. A kivitelező Darányi Zsolt, aki a korábbiakban (2009.) a templom vakolásával és egyéb építőipari munkák ingyenes elvégzésével jelentős áldozatokat hozott az egyházközségért.

Március 1-én tartotta farsangi bálját az egyházközség a Szent Erzsébet Katolikus Iskola és Óvoda épületében. Immár hagyományosan batyusbál formájában került sorra az említett rendezvény, amely Árpi bácsi halála miatt némi csúszással jött létre. Idén a „pöttyös” jegyében telt a program, amelyen igen szép számú közönség/közösség jelent meg.

Számos program tarkította a bált, amelyekkel az egyházközség különböző közösségei készültek.  A talp alá valót – immár szokásosan – a SzerBuSz zenekar szolgáltatta.

Március 9-én – férfisegítséggel – „szétszedtük” a sekrestyét. Egészen pontosan ez annyit jelent, hogy a bútorzatot, amelyet előzőleg több darabra szereltek szét, ideiglenesen levittük a garázsba. A hurcolkodás oka pedig az volt, hogy a sekrestye teteje nem azonos anyagból és kivitellel készült, mint a hittanteremé – ráadásul sokkal régebbi építésű is volt – és a tetőépítés során az igénybevételtől teljesen tönkrement és átázott. A tető elkészültével sor kerül a sekrestyefödém újjáépítésére. A hurcolkodásra tehát a terület szabaddá tétele miatt volt szükség. A bontás során kiderült, hogy a sekrestye födémszerkezete gyakorlatilag életveszélyessé vált, hiszen a gerendák falon fekvő végei teljesen átkorhadtak (volt olyan gerenda, amelyet csak a vakolat tartott!!!). A szükségessé vált munkák során nemcsak a szorosan vett födém építése valósul meg, hanem sor kerül az elhasználódott vezetékek (víz, villany, stb.) teljes cseréjére, és a sekrestye burkolatának cseréjére is. A kivitelezési munkák befejeztével természetesen a bútorzat visszavitele is megtörténik majd.

Március 22-én, szombaton Galgamenti Ifjúsági Találkozó volt Pécelen. A rendezvény maga a Szent Erzsébet Katolikus Általános Iskola és Óvoda intézményében volt, a gyülekező és a záró rendezvény/teaház a hittanteremben. A szentségimádás és a szentmise pedig a templomban zajlott. A Találkozó egyik előadója – Farkas László atya mellett – Gulybán Gergely görög katolikus atya volt.

Az atya személye  mind nagyobb ismertségre tesz szert Pécelen. Korábban az Olajfa közösség egyik rendezvényének előadója volt, most a Találkozóra kapott meghívást, majd áprilisban ő tartja a három napos húsvéti lelki-gyakorlatot.

(Itt jegyzem meg – bár valószínűleg korábban kellett volna- , hogy a görög katolikus közösség templomának építése nagyon jó ütemben halad. A helyi közösség a korábbi körzeti fogorvosi rendelőt és a hozzá tartozó telket vette meg, és azon kezdte meg az építkezést. L. F. szerk. )

Április 4-5-6-án volt a templomban a nagyböjti lelkigyakorlat Gulybán Gergely görög katolikus atya, rákoscsabai paróchus szentbeszédeivel. Nagyon sokan eljöttek meghallgatni a rendkívül tartalmas és főként nagyon életszerű prédikációkat. Sokan felhasználták az alkalmat a húsvéti szentgyónás és szentáldozás elvégzésére is.

Jelentős szervezkedés folyt a húsvéti ünnep és az azt megelőző nagyheti szertartások tekintetében. Ide sorolhatjuk azonban a nagyhetet közvetlenül megelőző napokat is. Április 11-én a Coelestis Regina kórus vezetésével keresztúti ájtatosság zajlott a templomban, amelynek zenei részét Varga András állította össze.

A virágvasárnapi barkaszentelési szertartásra kivételesen a templom előtt került sor, mert a hátsó kert megközelítése – az építkezési állapotok miatt – egyelőre nagyon körülményes. A körmenetet követően hangzott el a Virágvasárnapi Passió a templom kórusának előadásában.

Nagykedden volt a több éves hagyományra visszatekintő családi keresztút a templomban.

A Három Szent Nap külön figyelmet érdemel. A szervezésben ezek közül is kiemelkedik a nagycsütörtök esti virrasztás, amelyben az egyházközség számos közössége vett részt előre felparcellázott pontos időrend szerint.

Nagypénteken a szertartások hagyományosan a passióval kezdődtek, amelyet a templom kórusa adott elő.  A hívek igen nagy számban járultak a kereszt elé, hódolatra, és ugyancsak sokan a szentáldozáshoz is.

A nagyszombati „csendességet” követően a Húsvét napi szertartások a hagyományos hajnali tűzszenteléssel kezdődtek, amelyre a hívek a hűvös idő ellenére szép számban gyűltek össze. A templomi szertartások – az Alleluja-misével és a körmenettel bezárólag – lélekemelően szépen és méltóságteljesen zajlottak. Külön is kiemelendő a zsoltárosok és felolvasók közreműködése. Ezen túlmenően azonban mindenkié, ahogy azt Plébános atya is tette, amikor a szertartások végén mindenkinek a közreműködését megköszönte. Ugyanez mondható el a 9. órakor kezdődött – összevont – ünnepi szentmiséről is.

Húsvét hétfőtől kezdődően jelentős változások álltak be a miserendben. A hétköznapi reggeli szentmisék fél 8. órakor kezdődnek, a szombat esti pedig 18. órakor. Vasárnap nem lesz 10. órai szentmise, csak reggel 9-kor, a délelőtti „nagymise” helyett 18. órakor kezdődik a szentmise. (Ezzel talán nyugvópontra jut a korábban számos indulatot keltett „legyen vasárnap esti szentmise vagy ne legyen?” kérdése.)

Az „előtérben” zajló események mellett némileg háttérbe szorult az a tény, hogy időközben elkészült a hittanterem tetőzete, valamint befejeződött a sekrestye építészeti átalakítása. Most már csak a visszabútorozás van hátra. Az is ide tartozik, hogy a sekrestye átalakítása – főként pedig a hittanterem új tetőzete – jelentős mértékben érinti a templom, főleg pedig a szentély világítását. Az előbbi az elavult vezetékek cseréje miatt, az utóbbi pedig azért, mert az egész templom-apszist körbevevő új tetőzet (a megfelelő esés biztosítása érdekében) gyakorlatilag megszüntette a szentély természetes világítását a két körablak befedése által.

A vázolt körülmények miatt új szentélyvilágítást kellett kialakítani; ennek egy része a húsvéti ünnepekre el is készült mindnyájunk nagyobb örömére.

A hittanterem az új tetővel (némiképpen még felállványozva)

Április 27-én tartotta egyházközségünk hagyományos búzaszentelőjét a parkolóban. A szentmise ezúttal is a péceli gazdák szándékára szólt (tágabb értelemben mindenki munkájának megáldását kértük). A gazdák kitettek magukért a szervezésben, nagyon sokan jöttek el, aminek különösen a gyerekek örültek, hiszen számtalan kis állatot lehetett megsimogatni. A hívek is szép számban összejöttek erre az alkalomra, amelynek rendjét a péceli polgárőrség biztosította ( legalábbis a közlekedés tekintetében) Újdonság volt, hogy az átvonulásnak most kifejezett „körmenet„ jellege volt, mert az énekkar külön ideszóló énekekkel készült erre az alkalomra. A körmenet „hangosítása” a szokásos volt. Mivel nagyon szép idő volt a Jézus Szíve Otthon lakói közül is sokan kilátogattak a szertartásra. Erdősné Horváth Mária és Széplaki Ilike/Varga András jóvoltából nagyszerű képek készültek, amelyeket még aznap kitettek a világhálóra így bárki megtekinthette őket.

Ez a nap egyúttal  az irgalmasság vasárnapja is volt egyben. Az Isten különös kegyelme, hogy ezen a vasárnapon avatta szentté I. Ferenc pápa Rómában az Irgalmasság vasárnapját a liturgikus rendbe illesztő II. János Pál pápát és a II. vatikáni zsinat „egyik lelkét”, XXIII. János pápát. És ha már a zsinatról beszélünk, ne felejtsük el, hogy a másik lelke éppen II. János Pál pápa volt – még Karol Wojtylaként… És hogy egy történelmi pillanatról is megemlékezzünk ennek kapcsán: XVI. Benedek emeritus pápa is jelen volt két közvetlen elődje szentté avatásán…

Április 30-án tartottuk meg templomunkban a szokásos Mária-szerenádot. Noha csodálatosan szép péceli hagyományról van szó, mégis viszonylag kevesen voltunk jelen a templomban. Pedig még előzetes hírverést is csináltunk a Hírlevél hasábjain. Kétségtelen persze, hogy a négyes ünnep sok minden felborított, mert pl. számos középiskolában ezen a napon este tartották a ballagást, hiszen a következő napokban már az írásbeli vizsgáké a főszerep. Emiatt sok szülő-nagyszülő-rokon-barát, stb. inkább a ballagást választotta… Mindazonáltal meg kell hagyni, hogy szépen szólt a szerenád. Ahogy az Szűz Máriához méltó, és ahogy az a péceliekhez illik…

Karitász ruhagyűjtés volt május 17-23 között. A hittanteremben összegyűlt ruhaneműkből böngészde nyílt, az adományok jó részét pedig a Karitász a már ismert kapcsolati helyekre juttatta el a támogatottaknak.

Május 17-én a Szent Erzsébet Katolikus Általános Iskolában rendezték a katolikus általános iskolák „Harmatcsepp” országos tanulmányi versenyének döntőjét. Ez volt a nyolcadik ilyen tanulmányi verseny, amelyet az érintett általános iskolák alsó tagozatos diákjai számára hirdettek meg. A versenyen a 2., 3. és 4. osztályos tanulók vettek részt, olvasás-szövegértésből, nyelvtanból, matematikából és hittanból. A három fordulóból 1015 tanuló jutott be a középdöntőbe, majd onnan 44 iskola 118 tanulója került a döntőbe, amelynek a helyi katolikus iskola adott otthont.

A tanulók szép eredményeket értek el, ezekről a Hírlevél 21. száma adott részletes tájékoztatást. Az egyházközség tagjai pedig a megvendégeléshez járultak hozzá felajánlásaikkal.

Június 1-én, Urunk mennybemenetelének ünnepén az egyházközségnek, szép, bensőséges ünnepe volt. Ezen a napon járult először szentáldozáshoz 29 gyermek (13 lány és 16 fiú). A szentmisére megtöltötték a templomot a családtagok, rokonok, barátok, vendégek. A szolgálatot – szépen és fegyelmezetten – természetesen az elsőáldozók látták el: ők végezték a felolvasásokat és a mondták el a könyörgéseket. A szentáldozást megelőző és követő időben pedig szép imádságokat olvastak fel.

A szentmisét követően rövid verses összeállítás hangzott el, amelyből mindegyik elsőáldozó kivette részét. A szertartás után pedig agapé volt a hittanteremben. (Ismételten felmerült, hogy az elsőáldozók öltözéke sokkal „lényegibb” és kifejezőbb, egyúttal egyszerűbb is, mint a korábbi öltözékek voltak.)

Május 31 – június 7. között városi programsorozat zajlott Pécelen: „Felértékelés” címmel egyházi hét megrendezésére került sor, amely az önkormányzat és a péceli egyházak közös szervezésének eredményeként jött létre, közel fél éves szervező munkát követően. Ez gyakorlatilag egy missziós hét volt, gazdag programokkal, amelyen valamennyi péceli egyház, továbbá a közreműködésbe bevont oktatási intézmények a nyilvánosság elé léptek. Számos előadás, rendezvény, színdarab, zenei program, sportrendezvény bővítette a választékot. Egyházközségünk is képviseltette magát: június 1-jén (vasárnap) az ifjúsági gitáros énekkar adott műsort; hét közben az Olajfa közösségből két fiatal házaspár tett tanúságot a házasságukról; június 7-én délután pedig a SzeRBuSz zenekar adott koncertet. A nagy érdeklődésre tekintettel (és az előadók itteni programja miatt is) az ugyanazon a napon ugyanerre az időpontra szervezett Bakonyi Árpád–emlékkoncert időpontja estére került át.

Június 7-én – tiszteletre méltó szervezést követően – került sor a templomban a Bakonyi Árpád – Árpi bácsi emlékét szolgáló hangversenyre

Az esti szentmisén, amelyet Árpi bácsi emlékezetére ajánlottunk fel, megjelent az egész család. És mivel elővételi szentmise volt, sokan vettek részt rajta a „kívülállók” közül is. Ferenc atya meleg szavakkal emlékezett meg elhunyt karnagyunkról mind a szentmise elején, mind pedig a szentbeszédben. A kórus – tiszteletből – Kodály: Magyar Miséjét énekelte.

A szentmisét követő hangverseny igazán bensőséges hangulatban zajlott le, amelynek minden momentumából kiérződött a Bakonyi Árpád iránti tisztelet és megbecsülés. Fellépett a Petőfi Sándor Férfikar, amelynek hosszú ideig a karnagya volt. Heltai Miklós – mint a kórus titkára, mint volt pedagógus-kolléga és mint az ünnepeltet régóta ismerő és tisztelő péceli lakos – rendkívül tartalmas és jól összeszedett, lényegre törő, ugyanakkor mégis mélyen emberi megemlékezést mondott el. Ezt követően a kórus adott egy rövid, de nagyon színvonalas műsort.

A régi idők emlékeit felvonultató vetítés következett ezután, amely Árpi bácsi két utóbbi jubileumára (80. illetve 85. évi köszöntés) fókuszált, közben pedig sorjáztak a kórusemlékek és hallgathattuk az ő orgonajátékát is. (Ács Dávid, Ács József „technikai” munkája, Ács Béla kísérő szövegével.)

A műsor következő részében olyan fellépők következtek, akiknek pályafutását akár a kezdetektől, akár a későbbiekben (is) Árpi bácsi egyengette: Ács Dávid László, Fülöp Éva, Bolyósné Pethő Ildikó, Ágoston Viktória, Péter Almási Fruzsina.

Ács Béla megemlékezését követően a Coelestis Regina Énekkar Bakonyi Árpád három művét adta elő: Hymnus ad Mariam, O esca viatorum, valamint a Karácsonyi canticum című darabot. Ez utóbbit a Tesch Ferenc Lehel, Szilágyi Dénes, Szilágyi Benjámin, Farkas Tamás összetételű rézfúvós együttes kísérte.

Június 15-én Szentháromság vasárnapján a liturgiát gazdagította, hogy ezen a szentmisén is volt két kis elsőáldozó, akik a június 1-én nem tudtak a szentségi Jézushoz járulni. Őket külön is köszöntötte Ferenc atya, és ők – a családtagjaikkal együtt – részt vettek a szolgálatban (elsősorban a felolvasások révén). A szentmise végén pedig elénekeltük a Te Deum-ot hálaadásul a hittantanítás, illetve az iskolaév eredményes lezárásáért.

Június 21-én került sor a péceli kórusok második találkozójára (az első tavaly szeptemberben volt, ugyancsak a mi templomunkban). Délután fél három környékén minden kórus ott „szorongott” a templomban, hogy a közös énekeket meg egyszer átvegye. A bevezető éneket „Én és az én házam” (Máté János református zeneszerző kánonja) Bényi András baptista karnagy vezényelte, a záróéneket pedig (Bakonyi Árpád: Karácsonyi canticum – fúvós kísérettel) Ágoston Viktória, kórusunk karnagya. Ezt követően a találkozó tényleges programja, az alábbi sorrendben zajlott:

– Bevezető közös ének

– Evangélikus kórus ( vezényelt: Bálint Ágnes)

– Péceli Női Kar ( vezényelt: Barta Beáta)

– Petőfi Sándor Férfikórus (vezényelt : Szalay Miklós)

– Péceli Gyermek és Ifjúsági Kórus (vezényelt: Szilágyiné Szalay Zsuzsanna)

– Coelestis Regina Kórus ( vezényelt : Ágoston Viktória)

– Baptista Kórus (vezényelt: Bényi András)

– Pünkösdi Kármel Gyülekezet Kórusa (négy énekes és egy zongorakísérő)

– Záró kórus

Ami a találkozó hangulatát illeti, azt nagyon nehéz néhány mondattal, pusztán a tények ismertetésével visszaadni; így csak a legjobbakat lehet írni róla. Eleve jóval többen voltak jelen a templomban, mint a tavalyi rendezvényen (érve ezalatt mind a kórustagok létszámát, mind pedig a hallgatóságot), és minden egyes produkció után felcsattant a taps (sokszor a vastaps is, ami külön elismerés a „szakmai” hallgatóságtól.) Külön élmény volt hallani a Gyermek- és Ifjúsági kórus (különböző kórus-felállásokban előadott) éneklését, de ugyanez elmondható a pünkösdista vendégek felszabadult előadásáról is. (Nem kis bátorság kell négy főnek kiállni a nagy létszámú kórusok mellé/közé és egy szál zongora kíséretével szépen énekelni, méghozzá utolsó fellépőként!. Mindazonáltal látszott, hogy nem ez az első ilyen előadásuk.)

Templomunk kórusa három művet adott elő:

– Elgar: Ave verum,

– Gounod: Missa brevis ( Kyrie és Sanctus ) Ezek közül az elsőt a hagyományos kísérettel énekelte az énekkar (orgona és vonósok) az utóbbi darab kíséretébe bekapcsolódtak a fúvósok is. Noha kissé szokatlan volt, hogy szépen és tömören szólt. Varga András jó minőségű felvételeket készített a találkozóról.

A találkozót igen jó hangulatú és nagy létszámú vendégsereg részvételével megtartott agapé követte.

Június 22-én, Úrnapján az ünnepi nagymise és azt követő körmenet méltóságteljesen és szépen zajlott. Kétségkívül lehettünk volna többen is, az viszont mindenképpen fontos, hogy a gyermekek igen nagy számban jelentek meg és vettek részt a virágszirmok hintésében. Ugyancsak szépek voltak a szabadtéri oltárok, amelyeket a közreműködők már korán reggel elkészítettek.

Mindezzel azonban még nem volt vége az úrnapi eseményeknek, ugyanis délután fél háromkor került sor a Jézus Szíve Társasága Idősek Otthonában a kibővített és felújított kápolna felszentelésére, ünnepélyes szentmise keretében

Öt pap koncelebrált a szépen felújított kápolnában, amelyet zsúfolásig megtöltöttek a bennlakók és a gondozók. (Dr. Beer Miklós püspök, Gulyka József isaszegi, Barótai Endre maglódi plébánosok, Hupka József atya, aki kisegít az Otthonban, valamint Burger Ferenc plébános atya.) Püspök atya az Oltáriszentségben köztük lakó és minket váró Jézusról szólt csodaszép homíliájában. Egyúttal megemlítette Ferenc atya jubileumát is (ezüstmise!), amelyet az érdekelt mindeddig gondosan titkolt.

Erre az alkalomra Ács Dávid, templomunk kántora, alkalmi kórust szervezett az egyes darabok eléneklésére. A bevonulásra: Halmos: Ecce sacerdos-át énekelte az énekkar, áldozásra pedig: Eszterházy Pangue lingua című darabját. Püspök atya mindjárt az elején meg is köszönte az éneket.

A szentmise végén a vendéglátók köszönetet mondtak mindazoknak, akik a kápolna megújításában, a gondozottak ellátásában részt vettek/részt vesznek, illetőleg az egyes alkalmak kapcsán közreműködnek. (A köszöntöttek között volt plébános atya és Ács József is.)

Június 27-én a Jézus Szíve Otthonban került sor a szabadtéri szentmisére, amelyen nagy számban vettek részt az Otthon lakóin és a nővéreken kívül a külső vendégek is. A szertartás alatt – immár hagyományosan – templomunk kórusa működött közre, majd a szentmisét követően rövid hangversenyre került sor. A programot vendéglátás zárta.

Június 28-án rendezték meg Dunavarsányban a X. Váci Egyházmegyei Találkozót. Egyházközségünk a nap kapcsán hangsúlyos képviseletet kapott, amennyiben a püspöki misén a SzeRBuSz zenekar játszott (Szekeres István miséjét adta elő), majd utána egy koncertet is adott.

Június 29-én Jézus Szentséges Szívének ünnepén, amely egyúttal Pécel fogadalmi ünnepe is, a hagyományos szabadtéri szentmisére került sor a templomkertben. Viszonylag sokan jöttünk össze a csodálatos nyári időjárásban. A szentmise kezdetére szorgos kezek feldíszítették az oltárt és környékét, valamint kihordták a sok ülőalkalmatosságot.

Ferenc atya a szentbeszédben – egy szomorú évforduló (az I. világháború kirobbantásának centenáriuma) kapcsán arról beszélt, hogy az Isten végtelen, érdek nélküli szeretete mennyire ellentétben áll az emberi érdekek érvényesülésével, sokszor azok gátlástalanságával. Az embernek fel kell ismernie a saját törékenységét (amelyet éppen eléggé bebizonyított a háború pokla itt Pécelen is), és igazodnia kell az Isten végtelen szeretetéhez. Ez utóbbit – ti. az Isten szeretetét – az is mutatja, hogy most itt élhetünk és megújíthatjuk a fogadalmat, amelyet elődeink tettek még 1944-ben. (Ennek kapcsán egy cikk is megjelent a Péceli Hírek-ben, a História Domus-ra alapozva; mutatván, hogy a fogadalom, értelemszerűen nem a katolikusok belügye, hiszen a háború válogatás nélkül érte és sújtotta Pécel egész lakosságát.)

A szentmise végén került sor a fogadalom megújítására, majd a körmenetre.

A körmenetet követően a templomban került sor Ferenc atya köszöntésére pappá szentelésének 25. évfordulója alkalmából. Ács Dávid köszöntötte az atyát (Szekeresné az ajándékot / misekoffer és gitárhúr/ adta át). A jelenlévők köszöntésül elénekelték az ’Áron-i áldást’, majd a szentmise végén rövid agapét tartottak a jelenlévők a templom kijárata előtti területen.

Jóllehet – sok tekintetben – nyári szünet van, néhány fiatal zenész, köztük állandó orgonakísérőnk és templomunk kántora, gondoskodtak róla, hogy ha pihenünk is, ne lazsáljunk. És nagyon jól tették, hogy nem hagytak bennünket pihenni!

Történt ugyanis, hogy a Szilágyi Levente vezette fúvós együttes, Ács Dávid László (orgona), Ilyés Dalma (fuvola), Szilágyi Anna (hegedű) és Szilágyi Zsuzsanna (hárfa) gondolt egyet és a hittanterem felújításának céljával rendeztek egy nagyon sikeres (egyes hallgatók szerint „fergeteges”) hangversenyt, méghozzá július 4-én délután a katolikus templomban. Ez már a harmadik jótékonysági koncertjük volt (innen az alcím „csak úgy 3”) és mondhatni, hogy nagyon kitettek magukért. A közönség ugyan nem töltötte meg a templomot, viszont hálásan megtapsolta a jó szándékkal fellépő ( és valóban kitűnő produkciót nyújtó) fiatalokat.

A befolyt adomány összege 62.000 forint volt, ebből került sor a felújításhoz szükséges anyagok megvásárlására.

Július 18-án volt a temetőnkben Széplaki István temetése. Általában nem gyakorlat ennek a kötetnek a lapjain egyes „magán”személyekről megemlékezni. Hogy ezt most mégis megtesszük, annak az az oka, hogy az elhunyt éveken (évtizedeken?) keresztül az egyházközségi képviselőtestület ismert és dolgos tagja volt ( jóval korábban elhunyt feleségével együtt. Ez az időszak még a Halász Endre plébános nevével fémjelzett korban volt.)

Augusztus első napjaiban került sor a hittanterem kimeszelésére, amelyhez a dolgos kezeket Bense Balázs szervezte.

Ugyanebben az időszakban (aug. 10-én) kerültek vissza a bútorok a sekrestyébe a felújítás után. Természetesen még van rajtuk tennivaló (pl. szerelés), de már a helyükön vannak. Itt említjük meg, hogy a sekrestye teljes felújításával járó költségeket (1,6 MFt) a váci egyházmegye fedezte.

Noha elsősorban nem péceli vonatkozású momentum, de minket is érint, hogy a csömöri egyházközség és az önkormányzat megjelentetett egy rendkívül míves kiadványt „Úrnapi virágszőnyeg Csömörön” címmel. Az érintettség oka az, hogy az előkészítés során tőlünk is kértek a kiadók úrnapi vonatkozású képeket és írást a Csömör környéki úrnapi gyakorlat bemutatása céljából. A megküldött írás kivonata és egy fénykép szerepel is a kiadványban a 32. oldalon. Ezért a gesztusért a kiadóknak írásos köszönetünket fejeztük ki.

Ugyancsak augusztus hónapot érinti az az esemény, amelyre, illetve amelyhez hasonlóra a korábbi időkben nem volt példa. Az történt nevezetesen, hogy a polgármester úr – augusztus 20-a ünnepéhez kötődően – a péceli római katolikus egyházközséget, mint a város egyik közösségét elismerésben részesítette. Az erről szóló oklevelet plébános atya vette át és tette közzé a hálózaton. Egyúttal meg is köszönte mindenkinek, aki a munkájával hozzájárult ennek az eredménynek az eléréséhez.

A nyár folyamán a fiataljaink közül többen Galgás táborban vettek részt, és az ezzel kapcsolatos élményeiket a Hírlevél szeptemberi (28.) számának oldalain osztották meg az olvasókkal. A korábbi gyakorlattal ellentétben most azonos korú társaik voltak a tábor szervezői és a foglalkozások vezetői.

Szeptember 14-én – Bezák Tamás káplán atya és a pásztói hívek közösségének meghívására – templomunk Coelestis Regina kórusa Pásztón vendégszerepelt. Ennek része volt egy kirándulás Mátraverebély–Szentkútra, az egyik legismertebb Mária-kegyhelyre, amely jelentős átalakítások alatt áll. A kórust a vendéglátók nagy szeretettel fogadták, a közösség jelentős lelki és testi élményekkel telten érkezett haza . Az útról készült beszámoló a Hírlevél hasábjain jelent meg.

Szeptember 24-én este Budapesten, a Művészetek Palotájában „Mesterek és tanítványok” címmel került sor a Zeneakadémia orgona tanszakának koncertjére, amelyen közösen léptek fel a tanszak tanára és az előző évben jelesen végzett diákjai. Külön örömünkre szolgált, hogy ez utóbbiak között fellépett egyházközségünk ifjú kántora, Ács Dávid László, aki egy növendéktársával (Schallinger–Foidl Artúrral) közösen négykezest (!) játszott. A mű a tanszak egykori vezetőjének Johannes Koesslernek a darabja volt „Szimfonikus variációk Brahms nyomán”. A fiatalok nagy sikert arattak, vissza is tapsolta őket a közönség.

Október 5-én ünnepeltük templomunk búcsúját. Már előre meghirdették a szervezők az aznapi programot, amelyre az ünnepi szentmisét követően került sor. A kora reggeli kedvetlen időjárás előbb sokaknak elvette a kedvét a szabadtéri programtól, de a hittanteremben jó programok várták az érdeklődőket, a végén pedig az időjárás is kegyeibe fogadta a jelenlévőket. Úgyhogy a Fityus Gézáék által főzött bográcsgulyás feltálalásakor már szép számmal foglaltak helyet az asztalnál a jelenlévő ifjak és még ifjabbak. A terítésre a plébánia kertében és a hittanterem előtti járdarészen került sor. Az együttlét jó hangulatban telt, erről számos fénykép készült, amelyek a Hírlevél elektronikus oldalán tekinthetők meg.

A  Hírlevélben erre az alkalomra egy méltató cikk jelent meg Takács Istvánról, templomunk freskófestőjéről, akinek az oltártér eredeti kialakítását köszönhetjük festészeti szempontból. (az ő munkája az apszis freskója, és a két oldalsó, kisebb méretű freskó az angyali üdvözletről, illetve a Golgotáról.) Ugyanez a cikk megjelent a városi újság (Péceli Hírek) 2014. novemberi számában is.

Október 18-án volt templomunkban az idősek miséje. A szentmisét követően agapé és ünnepi műsor várta az érintetteket.

Október hónapot illeti az a (talán) fontos megjegyzés, hogy a Historia Domus „életre kelt”. Az történt ugyanis, hogy Dr. Molnár Sándor Károly hallei, illetve lipcsei (!!!) ösztöndíjas református lelkipásztor adatokat kért az általa jelenleg végzett munkálatokhoz.; ezeknek forrása az általunk vezetett, illetőleg szintén feldolgozás alatt álló Historia Domus volt. Szerencsére tudtunk adatokat szolgáltatni, illetve más forrásra is módunk volt utalni, amelyeket a lelkipásztor megköszönt.

November 1-jén volt a temetőben a szokásos Mindenszentek-napi liturgia. Este pedig a szentmisén a templom felnőtt kórusa szolgált a külön erre az ünnepre való énekek (Introitus és Communio) eléneklésével.

November 22-én tartotta Cecília-napi hangversenyét templomunk kórusa. A szép számú érdeklődő figyelmétől kísért előadáson a művek gerincét a karácsonyi ünnepkör adta, kezdve a gregorián kori daraboktól a mai kor szerzői által jegyzett nagy ívű darabokig. De helyet kaptak benne a pásztói vendégszereplést felidéző énekek is. A jelenlévők nagy tapssal jutalmazták a koncertet. Az elismerésből bőven kijutott a Szent Erzsébet Iskola tanulójának, Krekács Dalmának is, aki karácsonyi népdalokat adott elő szólóban, zenei kíséret nélkül.

Egyre inkább érződik az Advent közeledte. A különböző plébániai közösségek felosztották egymás között a gyertyagyújtásokon vállalt szolgálatot, amelyet a Hírlevélben is közzétettek. A templom előterében pedig megkezdődött az adventi Karitász vásár, amelyen – híven a korábbi hagyományokhoz – szépen kidolgozott koszorúkat és egyéb darabokat, továbbá képeket, naptárokat lehet vásárolni. Az ezekből származó bevételt a rászorulók megsegítésére fordítják. Mivel pedig az advent – sőt tulajdonképpen a Szent Erzsébet napjától kezdődő időszak – jellemzően a jótékonykodás ideje is, a Karitász szervezésében tartós élelmiszer gyűjtés kezdődik.

December 12-14 között volt templomunkban az adventi lelkigyakorlat. Idén a három napos elmélkedést (szentmise bemutatásával és gyónási lehetőséggel) Marton Zsolt esperes, gödi plébános tartotta. Hadd tegyük hozzá, hogy „cserében”. Mert ugyanekkor plébánosunk, Ferenc atya pedig Gödön – szülőhelyén és egykori plébániáján – tartott lelkigyakorlatot.

December 19-én este zsúfolásig megtelt templomban került sor az immár hagyományos városi karácsonyi koncertre, amelyet minden évben óriási érdeklődés övez. A közel két órás, rendkívül színvonalas, pörgő ritmusú koncert már a meghirdetésében is más volt, mint a korábbiak. Most ugyanis nem a városi Gyermek- és Ifjúsági Kórus koncertjéről szólt a rendezvény, hanem a kórus szervezése alatt zajlottak az események. Annyiban is más volt a helyzet, hogy korábban a szervezők nem kértek/fogadtak el támogatást; idén azonban – már a jövő évi erdélyi [Tordaszentlászló] kórustalálkozóra készülve és gondolva – támogatást is lehetett nyújtani a szervezők számára. A találkozón való részvétel ugyanis nyilván nem kevés pénzbe fog kerülni. Ismételten jó érzés volt az egyházközség tagjának lenni, hiszen azzal a tudattal vettünk részt a rendezvényen, hogy hosszú-hosszú ideje templomunk ad otthont ennek a lélekemelően szép rendezvénynek.

Nagyon szépek és tartalmasak voltak a karácsonyi ünnepek. A templom nagyon szolídan, de mégis szépen lett feldíszítve. Már az ifjúsági előadáson is nagyon sokan voltak ( „Gáspár király aranyai”), akik, közül számosan ott maradtak az éjféli misén is.

Nagyon régen voltak már ennyien az éjféli szentmisén, mint ez alkalommal. Ebben feltehetőleg nem kis része volt a meglehetősen enyhe időjárásnak is. A szentmise előtt az ifjúsági kórus (Ács Dávid László) vezetésével két művet adott elő, ezzel is előkészítve az ünnepi hangulatot. Ugyanez a kórus a szentmisén is szolgált majd a kivonulásra is énekeltek.

Szent Szilveszter napján került sor az év végi hálaadásra. Plébános atya megtartotta beszámolóját a lelki és az anyagi vonatkozásokról. (Ennek áttekintő kivonatát a Hírlevél januári 1. száma tartalmazza, azzal, hogy a részletek a szentmisén hangzottak el.) A legfontosabb, hogy az egyházközség egy élő közösség, amelyben mind a fiatalabb, mind az idősebb korosztály kiveszi a részét a közösségi munkából. Különösen örvendetes a fiatal, gyermekes, házas családok jelenléte és részvétele. Évközben mintegy 400-450 fő, ünnepeken 500-550 fő a templomba járók száma.

Ami az anyagi oldalt illeti, viszonylag kevés az egyházadót fizetők száma. Bevételünk származik még a perselypénzből és a temetőből. Ez utóbbival kapcsolatban fontos fejlemény, hogy igen jelentős azoknak a sírhelyeknek a száma, amelyeknek a megváltási ideje lejárt. Ezeket szükséges lenne rendezni. (Ez a kérdés fontos a hozzátartozók szempontjából is, a temető rendezettsége szempontjából is, nem utolsó sorban pedig a bevétel tekintetében is.)

Ugyancsak fontos momentum, hogy hosszabb ideje jól működő Hírlevél a jövőben csak időszakosan fog megjelenni. A megjelenést minden esetben szóba is jelzik a hirdetések között. ( A döntés oka az írási kedv erőteljes hanyatlása). Ugyanakkor nem maradnak a hívek információ nélkül, hiszen az egyházközség honlapja állandó jelleggel működik és elérhető, ráadásul a hirdetések változatlanul megmaradnak és működik ez egyházközségi levelezési lista is.