2019. év 

Január 1-jén Mária Isten-anyaságát  ünnepli az Egyház. (Egyúttal a Béke világnapja is van.) Mivel kötelező ünnep, a hétköznap ellenére ünnepi miserend volt a templomban (délelőtt 10., és este 6.órakor). Mindkét szentmisén  szép számmal jelentek meg a hívek, mutatván, hogy az új esztendőt az Isten áldásával  helyénvaló elkezdeni. Az esti szentmise után egy rövid koncert (egyházzenei áhítat) volt a templomban, amelyen – az előzetes hirdetéseknek megfelelően – kántorunk, Kiss Zsuzsanna, valamint a  leánya, Lökösházi Mária énekművész lépett fel. A karácsonyi  időszakhoz kapcsolódó klasszikus /és kisebb számban modern/ darabokat adtak elő. Közreműködött a templom kórusa, amely az utolsó számot a  viszonylag  szép számban helyben maradó hallgatósággal közösen énekelte el ( Glória szálljon az égbe fel). 

Január 6-án, Vízkereszt ünnepén a délelőtti ünnepi szentmise elején  tartottuk meg a vízszentelés szertartását. A szertartásban emlékezünk Jézusra, a keresztségünkre, a háromkirályok látogatására. Egyúttal  a hitünk erősödéséhez is hozzájárul az ünnep. A szentelt vízzel  plébános atya meghintette a jelenlévőket. Ezalatt a  kórus a  Magyar Asperges-t énekelte ( Hints meg engem, Uram, izsóppal és megtisztulok…) 

Január  7-én  volt egykori kántorunk, Ács Dávid László diplomakoncertje a megszépült Zeneakadémián, a csodálatosan  felújított hangverseny-orgona „közbejöttével”. Szavakba nehezen önthető, nagyszerű élmény volt. Szerencsére a szervezés is jó volt, mert Dávid révén sikerült jegyeket kapnunk. Ennek „súlya” csak ott, a helyszínen derült ki, amikor a teltházas előadás tényével szembesültünk. Nyilván sokakat vonzott a megszépült Zeneakadémia, az új hangszer, amelynek avató koncertje nemrégiben volt, és a koncert ingyenessége is. A padsorokban számos ismerőssel találkoztunk (nemcsak a kórustagokat értem ez alatt). Természetesen sokan jöttek  Gödöllőről is, ahol Dávid most szolgál, és feltehetően a fellépők  rokonai, ismerősei is megjelentek.  Dávid bemutatkozott „szólistaként” is,  kórus-kísérőként is és  olyan szerepben is, amikor együtt van a színpadon kórus és szólista ( értve az utóbbi alatt az énekes és a zenész szólistát is), akiket kísérnie kell.   A Vass Lajos Kamarakórus  csodálatos hangzást produkált.  Dávid a vizsga végén óriási vastapsot kapott, amelyhez  a tanárai is  csatlakoztak. Remélhetőleg ez a diplomája minősítésén is meglátszik majd. 

A hét további napjain – a  viszonylagosan jó időt  kihasználva – az építőmunkások elkezdték  a palázást a plébánia tetején. (Az más kérdés, hogy az épületre hullott sok hóval és esővízzel így mi lesz?)   

Január 14-én pedig a munkások egy másik csoportja megkezdte a  dúcolás eltávolítását a templom diadalíve alól. Ennek oka pedig az, hogy a  tetőszerkezet más munkáinak során a belső szerkezetét – a további repedés megállítása érdekében – megerősítették. (Az alábbi, baloldali képet Dévai Zoltán készítette a megerősítés eredményéről 2018. október 01-jén) 

   Ez pedig a dúcolás szétszedése (L.F.szerk.felv.) 

Január 20-án így a mise (amely egyébként  volt kántorunk/karnagyunk emlékmiséje volt egyben), már a visszaalakított templomban volt. 

Január 20-án kezdődött országszerte az  Ökumenikus Imahét. ( Az alkalomra kiadott brosúra szerint : Imahét a Krisztus-hívők egységéért 2019. január 20-27.) Az imahét mottója :” Az igazságra és csakis az igazságra törekedj…”(MTörv/5Móz 16,.18-20) 

Ebben az évben a programfüzet anyagát az indonéziai keresztények állították össze. Azok a hívők, akik sajátos helyen és helyzetben vannak ( Az országot 17000 sziget alkotja. Az ott élő 265 millió lakos 1340 etnikai csoportban él. A hivatalos állami nyelv mellett  740 nyelvet használnak az országban. A keresztények a lakosság 10 %-át alkotják úgy, hogy  ez a népességi arány is megoszlik  etnikai, nyelvi és kulturális szempontok alapján (is)). 

Pécelen – az eddigi sokéves gyakorlatnak megfelelően – A Jézus Szíve Társasága Idősek Otthonának kápolnájában voltak az imaalkalmak ( január 21-én Baranka György evangélikus,  22-én Uzonyi György baptista, 24-én Iványi Zoltán metodista  lelkészek, 25-én pedig  Káposztássy  Béla katolikus  klinikai lelki gondozó vezette az imaórát).  

Január 25-én Szófia Erzay  Ausztráliából 1 millió forint adományt küldött  az egyházközségnek, amelyet plébános atya megköszönt, és néhány képet is küldött  a köszönő levél mellé, annak az illusztrálására, hogy az adomány hasznos célt fog szolgálni. 

Február 3-án  ünnepeltük Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepét. Ez alkalomból a kórus a Taizei mise előadásával szolgált. Visszakerült az eredeti ambó a templomba. A szentmise végén Balázs-áldásban részesülhettek azok, akik hét közben ezt nem tehették meg. 

Február 10-én tartottuk meg a betegek kenetének közös felvételét. Azoknak, akik fel kívánták venni a betegek kenetét, előzőleg gyónási lehetőségük volt. Az érdekeltek részére néhány padot tettünk szabaddá a padsor elején, hogy minél kevesebbet kelljen  menniük. Így a szertartás is gördülékenyebb volt.  A szentmise szándéka  az egyházközség közösségéé, azon belül is az időskorúaké és a betegeké volt, függetlenül attól, hogy ott tudtak-e lenni a szentmisén vagy sem. ( A betegek világnapja egyébként február 2-án van,  de a múlt vasárnap  a Balázs-áldás és a Taizei mise miatt nem volt alkalmas.) 

Hosszabb (időjárási és egyéb kényszer) szünet után ismét csinosodik a plébánia külseje.  Elkészült a homlokzatfal  kiegészítése, amely a bádogborítás alatt tönkrement. A munkások  a falakat festik, ezt követi a bádogozás, majd folytatódik a  palázás is. A mellékelt felvétel 2019. február 15-én készült. (L.F. szerk. felv.) 

A február 18-ával kezdődő héten befejeződött a plébánia-épület külső rekonstrukciója. ( a belső még hátra van.). Elkészült a palaborítás  és az oromfal bádogborítása is. A szépészet csúcspontja az volt, amikor a homlokzaton  levő és  a tatarozás során kicsinosított üregbe el-helyezték a Pécsi Lászlóné által felajánlott  segítő Mária szobrot. [A teljes körűség és a történeti hűség kedvéért megemlíti a szerkesztő, hogy a kérdéses helyen 1935.szeptembere óta egy Jézus Szíve szobor állott, amely azonban az időjárás viszontagságai miatt tönkrement és lekerült a helyéről.]  

Az elhelyezés előtt  Ferenc atya megáldotta a szobrot, majd Dévai Zoltán ( a még ott lévő állványzat segítségével) felvitte és elhelyezte azt.  ( A részleteket  a plébános által a levéltárnak írt és mellékelt levél tartalmazza.) Az események illusztrálására szolgáljanak az alábbi képek. 

MAGYAROK NAGYASSZONYA EGYHÁZKÖZSÉG 

2119 PÉCEL, Szent Imre krt. 8. 

Tel. 28/610-282  

Szám:  

Tárgy: Feljegyzés 

Szobor elhelyezése a plébánia homlokzatára  

A mai napon a plébánia homlokzatára felhelyeztünk egy Segítő Mária szobrot. 

Ezt a szobrot Pécsi Lászlóné Irénke adományozta az egyházközség részére. 

Magát a szobrot a plébánia felújítás alkalmával használt állványozás segítségével Dévai Zoltán helyezett el, miután a reggeli mise keretében megáldottam a szobrot. 

A szobrot a Kerekes Kegytárgy boltból vásároltuk 85.000.- Ft értékben. A szobor műgyanta kőpor keverékéből készült, üreges kialakítású, melyet fehér murvakővel töltöttük fel és rézhuzallal rögzítettük a fülkében található kampós szöghöz szemes csavarral, melyet a szobor hátuljába rögzítettünk. A szobrot pedig leragasztottunk a talapzathoz. 

Pécel, 2019. február 21. 

Burger Ferenc 

   plébános 

Február 22-én a templomtorony tetején további szépészet történt, amennyiben a munkások aranyszínű festékkel lefestették a keresztet és az alatta lévő „földgömböt”. Ez a viszonylag nem nagy  terjedelmű munka alapvetően megváltoztatta a toronysisak képét.  

Február 23-án  községi farsang volt a Szent Erzsébet Katolikus Iskola és Óvoda intézményében Óváriné Rózsika főszervezésével.  

Március 2-án közösségi farsang volt a katolikus iskolában a Cursillo  csoport szervezésével. Az  alábbiakat Csokonay Anna szívességéből közöljük: 

Kedves Testvérek! 

Idén is megtartottuk Egyházközségünk hagyományos farsangját, melyről az alábbi linken lehet a képeket megtekinteni:  https://photos.google.com/u/1/share/AF1QipOqcpBSjOIjJZV2EmbUsJp-Yd1cCqm81czrcBRrgS5ydYOmxVsc9UwZ-uGVR25gsQ?key=bi00QTlESm03MlA4RHVKS19lX3pYRUVJb1NBbGFB 

A fényképes összeállításért köszönet illeti Varga Ilust és Andrást. Akiknek ezen kívül vannak még képei, felvételei a farsangról, amiket szívesen megosztanának, kérjük, osszák meg velünk a Levelező listán keresztül. 

A 2019. évi farsang ismét a Szent Erzsébet Katolikus Általános Iskolában került megrendezésre. Köszönet a lehetőségért Almási Zsuzsanna igazgatónőnek. 

A programsorozatot közösségeink  – Coelestis Regina kórus, Cursillo közösség, Olajfa csoport – nyitották színvonalas és jó hangulatú műsorokkal, később pedig közösségünk Szentségimádó csoportja is megszólalt egy vidám dicsőítő ének erejéig. 

A jelenlevő kicsiket és nagyokat ezek után Varga Ilus mozgatta meg közösségi játékokkal, melyet a már hagyománnyá vált táncház követett Varga Vera és kis csapata vezetésével. 

Kis szünet után a jelmezes felvonulók színes és kreatív jelmezeit csodálhattuk meg, majd a helyezettek kihirdetése után együtt izgulhattak a családok, amikor a tombola tárgyak kerültek kisorsolásra. 

Az este hátralévő részében Madespach Zoltán szolgáltatta szintetizátorával a talpalávalót, melyen – ahogy azt a képek is tanúsítják – kicsik és nagyok egyaránt jól érezték magukat. 

Ez alkalommal is szeretném megköszönni plébánosunk, Burger Ferenc atya támogató jelenlétét, valamint a műsorok szervezőinek  áldozatos és összehangolt munkáját, akik nélkül mindez nem jöhetett volna létre.  

Továbbá hálásan köszönjük mindazoknak a támogatását, – akiket név szerint ugyan nem tudunk felsorolni, – de anyagiakban, vagy imáikkal hozzájárultak, hogy Egyházközösség ezen szép, hagyományos rendezvényét az idén is színvonalasan megtarthassuk. 

Dicsőség Istennek! 

A Cursillo közösség nevében, szeretettel: Csokonay Anna 

Március első napjaiban lebontották az állványzatot a plébánia mellől, és a megújult külső teljes egészében láthatóvá vált. Íme: 

Az épület külsejének a megújítása mellett a „belső” is megújult, legalábbis az emeleten. A gázfűtést kicserélték intelligens villanyfűtésre, újjáalakultak a higiéniai helyiségek; jelentős mértékben kicserélték a vezetékhálózatot. Természetesen a felújítási munkálatok magukkal hozták a falak festését és a nyílászárók  mázolását. Egyes (régóta nem használt ) helyiségekben még a padlóburkolathoz is hozzá kellett nyúlni. Mindezeket a munkálatokat (amelyek révén egyébként jelentősen megszépült a felső szint) erőteljesen hátráltatta az a rengeteg  nedvesség, amely a lebontott tető miatt a télen a padlástérbe hullott. Minden munkát csak azután lehetett elkezdeni, hogy a víz nagy része kiszellőzött az épület-részből.(Természetesen a végleges kiszáradáshoz még nagyon sok idő kell.) 

Március 6-a, Hamvazószerda napjával beköszöntött a nagyböjti időszak. Ezen a napon szigorú böjt van és hamvazkodás. Akiknek  nem volt módjuk ezen a napon hamvazkodni, azok vasárnap  részesülhettek a hamvazás szertartásában. A templomban elhúzták a  sötét függönyt,emlékeztetőül a  böjt, a fájdalom, a gyász időszakára, Krisztus szenvedésére. Péntekenként keresztút-járás van a templomban. 

Március 9-én   Galgamenti Ifjúsági  Találkozó volt az egyházközségben. Az összejövetel programjában  szentmise, találkozások, játékok, előadások és szentségimádás  szerepelt. A találkozó plakátján  megjelent a szervező ( Váci Egyház-megyei Ifjúsági Lelkészség  Mente Misszió) és a résztvevők ( Galgamenti Nagyboldogasszony Közösség) logója is. Az összejövetelt követően az egyik helyi szervező  (Juhász Petra ) köszönetet mondott a támogatóknak a segítségért. 

Március 10-én, nagyböjt első vasárnapján Krisztus megkísértéséről szólt az evangélium. A hívek hamvazáshoz járulhattak; megkezdődtek a kórus-szolgálatok; a zsoltárosok (az egyébként is szép, kulturált szolgálat mellett) külön is megörvendeztették a jelen lévő híveket azzal. hogy az evangélium előtt egy tractus-t énekeltek. Rédly Orsolya betanításában és közreműködésével előadta Kovács Zsófia és Csábi Zsófia.   (A Magyar Katolikus Lexikon szerint: A tractus (a lat. traho, ‘húz, von’ szóból): a szentmise egyik változó része, amelyet nagyböjtben az →alleluja helyett és a gyászmiséken az olvasmányok között énekeltek mint meghallgatni való, elmélyedésre indító szólóéneket. Az Ordo cantus Missae(1972) osztott kórus v. előénekes és kórus közötti váltakozó előadást ír elő. – A  →bizánci szertartásban megfelelője az →irmosz. ** Rajeczky 1981:101.    ) 

Március 31-én  P.  Depaula Flavio Silvio SDB atya, a budapesti  Apostoli Nunciatura titkára volt a vendéggyóntató, aki – plébános atya meghívására, mintegy lelki nap keretében – igazi olaszos vehemenciával ( és a nálunknál kitűnőbb magyar nyelven) hirdette az evangélium örömhírét az öröm vasárnapján. 

Április 4-én, csütörtökön  „helyreállítási„  munkára került sor, annak örömére, hogy a templom külső renoválása teljes egészében elkészült. Szorgos kezek ( Czalán László egyéni vállalkozó és autódaruja segítségével) visszaemelték a helyére  a hittanterem hátsó falánál lévő (és a tatarozás idejére eltávolított) Jézus Szíve szobrot. Az összehangolt munkára a szobor nagy súlya miatt volt szükség. Az alábbiakban  a szerkesztő néhány  képével illusztráljuk a munka menetét. 

Virágvasárnap az ünnepi szertartás a barkaszenteléssel kezdődött. Mivel jó idő volt, így a szertartást és az azt követő körmenetet a  hittanterem  mögötti szabad területen tarthattuk meg. ( L.F. szerk. felv.) 

Varga Ilona felvételei a barka–szentelésről: 

A templomba történő bevonulást követően  kezdődött a szentmise. Az evangéliumot közvetlenül megelőzően  a zsoltárosok  egy kifejezetten az ünnepre   szóló tractus-t énekeltek, majd sor került a passió eléneklésére , amelyet a  templom kórusa adott elő. A szentáldozás alatt  Menegali  műve (Jézus bűnbánat útja) hangzott el. Tekintettel a sok áldozóra, hárman is áldoztattak  (Plébános atya és két akolitus).   

Közvetlenül a szentmise után egy érdekes zenei  élményben lehetett részük azoknak, akik időt szántak  a szent zene meghallgatására. Lökösházi Mária (szoprán) és Csádi Mária (alt) énekművészek előadásában hangzott fel Pergolesi Stabat Mater c. műve. Orgonán kísért Kiss Zsuzsanna.. 

(Giovanni Battista  Pergolesi (1710. január 4.- 1736. március 16.) olasz zeneszerző, számos mű alkotója. Egyik legismertebb műve Az úrhatnám szolgáló című vígopera. Komolyzenei alkotásai közül a miséi, illetve a Stabat Mater emelkednek ki. Ez utóbbit a halála évében, 1736-ban írta – tehát mindössze 26 évesen ! – és Pozzuoli ferences kolostorában/ egyes források szerint éppen a halála napján/ fejezte be ). 

Erdősné Horváth Mária képe az előadás után készült.

Április 16-án, kedden került sor a hagyományos családi keresztútra, amelyet az Olajfa közösség szervezett. Ezúttal nem a templomban, hanem a hittanterem mögötti kertben került sorra a stációjárás. A szertartásról számos fénykép és hangfelvétel is készült . Ezek elérhetőek: https://photos.app.goo.gl/moeV2KSaiDxU4Ays9. A levelező listán Kollmann Andrea  rövid méltatása jelent meg  a családos és a nagypénteki ifjúsági keresztút-járásról. 

Április 18-án Nagycsütörtökön, az Oltáriszentség ünnepén a szertartás este 18 órakor kezdődött, az ünnephez méltó külsőségek között. A nagyszámú asszisztencia a szentélyben, a zsoltárosok pedig a kóruson foglaltak helyet. Sajnos a hívek az ünnephez képest kevesen voltak a templomban. A szentáldozás  két szín alatt történt , ehhez három áldoztató működött közre. A templom kórusa  Liszt és Varga László-műveket énekelt. A szentmise végén  megtörtént a hagyományos oltárfosztás, az Oltáriszentséget ideiglenes őrzési helyére vitte az asszisztencia. A szentmisét követően – az Olajfák hegyén virrasztó Krisztusra való emlékezésül – virrasztás volt a templomban, amelyen azonban csak  nagyon kevés számban maradtak ott hívek. 

És hogy egy „profán” élményről is szóljon a krónika: a szentmisét megelőzően és a szertartás alatt is munkások  bontották a templom előtti állványzatot, amely már régóta céltalanul van/volt ott, de a sötétedés megakadályozta a munka befejezését. Mivel pedig  nagypéntek hivatalosan állami ünnep, így kétséges, hogy Húsvétra az állványzat teljesen eltűnjön a templom mellől. 

Április 19.  Nagypénteken  Krisztus kereszthalálára emlékezünk. A templom gyászban. a Megváltó teste a jelképes sírban  a templom oldalán elhelyezve. 

18. órakor  megkezdődött a „csonka mise”.  A nagy létszámú asszisztencia bevonulása, és az olvasmányok után következett a passió Szt. János szerint., amelyet a templom kórusa adott elő. A passiót követő  egyetemes könyörgések után került sorra a hódolat a kereszt előtt. Ennek kezdetén énekelte a kórus  a  nemrégiben betanult Harmat Artur :  O crux (Szent Fa) című művét.  Áldozás alatt pedig Bárdos : Golgotádon-ja hangzott el. Sokan járultak szentáldozáshoz; ezt elősegítendő több áldoztató is volt. 

Örömmel írja le a krónikás, hogy a szentáldozást követően  szép meglepetésben volt részünk: Rédly Orsolya  elénekelte az  Ó-magyar Mária-siralmat, amely néhány évvel ezelőtt – ugyancsak az ő előadásában –már elhangzott a templomban. 

És hogy egy kis technikai örömben is legyen részünk, a mise végére a munkások  lebontották az állványzatot, és elvonultak. A templomból kijőve szinte nem tudtunk mit kezdeni a nagy  renddel és a megújult külsővel. 

( A templomrekonstrukció témájának zárásaként ide teszek egy kép-párt a régi és az új templom/külsőről. Úgy is fogalmazhatnánk: ilyen volt-ilyen lett) 

Április 20-án  nagyszombaton este fél nyolckor kezdődött a szertartás, hogy a szürkület illetve a kora este  miatt jobban érvényesüljön a  feltámadt Krisztust jelképező tűz világossága. 

 A hívek ugyancsak szép számban gyűltek össze már kezdetre is, különösen látszott ez a körmeneten. A nagy létszámú asszisztencia szépen dolgozott, a zsoltárosok különösen kitettek magukért. Mivel ilyenkor a szertartás viszonylag  hosszúra nyúlik, az áldozás során több áldozató is közreműködött ezzel is elősegítve a  szertartás  rugalmasságát. A körmenetre már teljes sötétségben került sor, a kórus ének-vezetésével. A templomba történő visszatérést követően hódoltunk az Oltáriszentség előtt, majd az áldást és a szentség elhelyezését követően  plébános atya megköszönte minden közreműködőnek a munkáját, amellyel a nagyhetet különösen pedig a három szent napot széppé és ünnepélyessé tette.  

És ezzel még nem volt vége, hiszen a szentmisét közvetlenül követően sor került a már hagyományosnak tekinthető ételáldásra. 

Április 28-án, a hónap utolsó  vasárnapján (amely egyúttal az isteni irgalmasság vasárnapja ) tartottuk meg a búzaszentelés  szertartását . Ilyenkor a  mise-szándék, már hagyományos módon a péceli gazdáké, tágabb értelemben ez a valamennyiünk munkájára való áldás-kérést is jelenti. Sajnos a teljesen bizonytalan időjárás miatt a parkolóban  tartandó szertartást  (legalábbis az általában szokásos formájában) el kellett halasztani, azt a templomban végezte el a  plébános.  A homília az isteni irgalmasságról szólt. A szentmise végeztével a templom közepére állították a feldíszített  búzát, amelyet a pap megáldott. A szertartáshoz kijöttek a gyermekek is, akik  az áldás végeztével vehettek a gyönyörű búzaszálakból. (Természetesen ugyanez vonatkozott a felnőttekre is.) 

Április 30-án este 7 órakor kezdődött a templomban a hagyományos Mária-szerenád. A kórus és a hívek egy órán keresztül énekeltek-imádkoztak égi Édesanyánkhoz. Az előimádkozó Dévai Zoltán volt. Az est programját színesítette, hogy Lökösházi  Mária énekművész két  darabot is előadott ( Kiss Zsuzsanna orgona-kíséretével): előbb Gounod Ave Maria-ja hangzott el, majd Mascagni Ave Maria című darabja. 

A szerenád végén pedig Ács Dávid László, templomunk egykori kántora és orgonistája is előadott egy művet. 

Május 19-én, Húsvét 5. vasárnapját ünnepeltük. A hívek a szokásos létszámban összejöttek, a szertartás is a megszokott rend szerint zajlott, mégis érződött valami ünnepélyesség. A kórus közösen a zsoltárosokkal  az „Ezt a napot…” kezdetű  Graduálét adta elő, amely húsvéti dallamokat idéz. A felajánlásra pedig  a  Halmos –féle (rövidebb) Jubilate hangzott el. 

A szentáldozás alatt Lökösházi Mária énekművész adta  elő  Vivaldi  Glóriájából a szoprán tételt („Domine Deus.”.), majd a mise végén  Wolf Péter  Ave Maria című  közismert darabját. Ennek az ünnepélyességnek pedig az volt az oka, hogy  Dévai Zoltán, aki a sekrestyési teendőkön túl akolitus, és az egyházközség mindenese volt, a szükséges korhatárt elérve nyugdíjba vonult. A hivatalos búcsúztatására ma került sor a hittanteremben.  Zoli 32 évet töltött az egyházközség szolgálatában.  A köszöntésen/búcsúztatáson sokan megjelentek. 

Ez alkalomból köszöntötte őt az egyházközség valamennyi közössége, ( a kórus,   a Rózsafüzér társulat, a minisztránsok, a zsoltárosok, a Karitász, a hitoktatók, az akolitusok) és a plébános atya is. A zenét a szentségimádásokat szervező közösség szolgáltatta. A köszöntés végén jó hangulatú agapéhoz járultak a jelenlévők. 

 Varga Ilona  és Lukács Ferenc  felv.

A június 1-jei dátum ugyan talán esemény-telen az egyház község életében, azonban a világegyház részeként bennünket is érint  egy fontos esemény: nevezetesen Ferenc pápa romániai, ezen belül erdélyi (csiksomlyói) látogatása és a látogatáshoz kapcsolódó történések ( szentmise bemutatása  mintegy százezres hívősereg előtt,  utána mozgássérültek meglátogatása, és megáldása, a hívők hallatlan szeretete az egyházfő iránt, a közmédia  rendkívüli érdeklődése, stb.). Ezzel mintegy „kompenzálta” szent II. János Pál pápa korábbi romániai látogatásának Erdélyre vonatkozó hiátusát. 

Ugyanezen a napon délután  Máriabesnyőn, a bazilikában  volt  korábbi kántorunk/orgonistánk Ács Dávid László esküvője, amelyen Pécelről is számosan vettek részt. A nagyon szép, és zeneileg is magas színvonalú esküvő sokak számára jelentett maradandó élményt. Templomunk kórusa is a meghívott zenei résztvevők között szerepelt; más kórusokkal közösen adott elő különböző műveket, többek között Dávid szerzeményét is  (Világ, borulj térdre- áldozási ének).  

Június 2-án  ünnepeltük Urunk mennybemenetelének ünnepét.  Ez a világegyházzal közös ünnep egyház-községünk számára egyébként is kedves: ezen a napon volt az elsőáldozás  a templomban. 22 kis fiatal ( 14 leány és 8 fiú) találkozott először a szentségi Jézussal az Eucharisztia vétele által. A gyermekek felkészülten vettek részt ezen a csodálatos ünnepen,a hívek pedig  gyakorlatilag megtöltötték a templomot.  A  kicsik minden lehetséges /fel-olvasási és egyéb/ cselekményben részt vettek. A szent zenét a katolikus iskola tanulói (gitár-kísérettel). valamint a templom felnőtt kórusa szolgáltatta. A szentmise végén sor került a közös fénykép készítésére is, majd a  kivonulás után az elsőáldozókat és kísérőiket  agapé várta a hittanteremben. 

Június 23-én ünnepeltük a mi Urunk Jézus Krisztus szent testének és vérének ünnepét, Úrnapját. A levelező listán már korábban megjelent a felhívás a virágok gyűjtésére és  a templomhoz való elhozatalára, valamint a szent sátrak felállításában való  segédkezésre. Ideértve természetesen a templomkörnyék díszítését, a szertartásban való egyéb módon történő közreműködést is ( vasalás, baldachin vivés stb). Meg is lett a foganatja, hiszen a szentmise  kezdetére minden rendben volt, és még a jó Isten is szép időt engedélyezett, amely egészen a hazamenetelig kitartott. (Csak a körmenet után hullott némi eső). 

Az asszisztencia szépen működött közre a szentmisén, amelyet  plébános atya az egyházközség tagjaiért ajánlott fel. Az énekkar két művet adott elő. Sokak számára újdonságként hatott Ács Dávid László: Világ borulj térdre c. áldozási éneke, amelyet a szerző a jövő évi  Eucharisztikus Kongresszusra írt, és amelyet már több helyütt is énekelnek az országban. A körmenet a szokásos útvonalat járta be, a kicsik virágszirmokkal borították az utat. A szertartás után szorgos kezek  takarították el a sátrakat,illetve állították helyre az eredeti állapotot. 

Az alábbi kép(ek) a negyedik „sátornál” vagyis a Lourdes-i barlangnál készül(ek). 

 „…engedjétek hozzám a kicsinyeket…” 

Június 30-a, hónap utolsó napja, egyben a hónap utolsó vasárnapja  is volt. Ekkor tartottuk a községi Jézus Szíve ünnepet, amely közösségünknek egyben a fogadalmi ünnepe is. Ennek megtartásával emlékezünk őseink  ígéretére, amelyet 1944-ben tettek. 

Már jóval a 10 órakor kezdődő szentmise előtt szorgos kezek gondoskodtak a szabadtéri oltár elkészítéséről és díszítéséről, ugyanígy a közvetlen környezet díszítéséről is. Ugyanakkor  számosan segédkeztek a hívek megfelelő elhelyezése érdekében a padok és székek  kihordásáról és elrendezéséről. 

A szentmise kezdetére nem igazán nagy tömeg jött össze; meglátszott a nyaralások és a meleg idő hatása. Mindazonáltal a szertartás bensőségesen szép volt. A jó Isten szép időt engedélyezett, így minden adott volt a lelkeket gazdagító szentmise-élményhez.  A kórus két művet adott elő, az egyiket  (Carpentier – Varga László : Te Deum) erre az alkalomra tanulta be. 

A szentmise végén elénekeltük a Jézus Szíve litániát, majd ezután következett a fogadalom megújítása a Jézus Szíve szobor lábaihoz kitett  Oltáriszentség előtt. Ezt követően rövid körmenetben vonultak a hívek  a templomba, ahol  szentségi énekek és áldás után került sor a szentmise befejezésére. Plébános atya megköszönte a közreműködők segítségét, és mindenkinek tartalmasan eltöltött nyári pihenést kívánt. 

Ekkor azonban még nem ment mindenki haza, mert a segítő kezek igyekeztek rendet tenni a templomkertben; visszahordták a  padokat és székeket, illetve  az oltár-sátor szétszedésében serénykedtek. Végül is  gyorsan rend lett és hamarosan már semmi nem emlékeztetett arra, hogy ott korábban szabadtéri szentmisét tartottak. A hívek pedig a segítség/munka jól eső örömével térhettek vissza otthonaikba. 

Július 14-én, vasárnap, a 10. órai szentmise végén rövid köszöntés hangzott el: Burger Ferenc plébános atya 30. éves papi jubileuma alkalmából. Ez (ti. a köszöntés) láthatólag meglepetés volt atya számára. Válaszában jelezte, hogy 1989. június 24-án (Szt. János napján) szentelték pappá Vácott, újmiséjét másnap tartotta szülőföldjén, Alsó-Gödön. Az időközben eltelt  három évtizednek csaknem a felét (pontosan 14 évet) itt Pécelen töltötte/tölti. 

Ugyancsak a mise végén a hirdetések között hangzott el, hogy megvan az új váci püspök. Dr. Beer Miklós előző megyéspüspök atya utódjául a maglódi illetőségű  Marton Zsolt atyát, a Központi Papnevelő Intézet rektorát nevezte ki Ferenc pápa. Az új püspök beiktatásáról, annak időpontjáról később intézkednek. (Természetesen a H.D. lapjain is hírt fogunk adni az eseményről) 

Augusztus 6-án plébános atya és Dévai Zoltán helyszíni szemlét tartott a temető parkolójában és kerítése mentén, ahol is  elviselhetetlen állapotokkal szembesültek. Az alábbi képek jól mutatják a környezetben élők  enyhén szólva is gátlástalan „hozzáállását”. Az az álláspont alakult ki, hogy a temető ezen részét  a végleges megoldás érdekében le kell keríteni, méghozzá úgy, hogy a  sokat vitatott utat egyszerűen kihagyjuk. (Bizonyos szempontok ettől többet most nem tesznek lehetővé, viszont a javasolt megoldás teljesen jó a birtok jelzésére.) 

Augusztus 15-e, Nagyboldogasszony napja, parancsolt ünnep. Az egyház ezen a napon Szűz Mária testi-lelki megdicsőülését/mennybe vételét ünnepli. Az ünnep dogmáját 1950-ben hirdette ki az akkori Szentatya, XII. Pius pápa. 

Ezen a napon  ünnepi miserend van a templomunkban: tehát délelőtt 10. és este 6 órakor vannak a szentmisék. A délelőtti szentmisét egyházközségünk híveiért mutatta be a  plébános atya. Felajánlás alatt igazi zenei  ritkaságban lehetett része a jelenlévőknek: Lökösházi Mária énekművész   Marchesi Ave Maria-ját adta elő  Kiss Zsuzsanna orgona kíséretével. ( Mathilde Marchesi de Castrone sz.  Mathilde Graumann Frankfurt am Main  1821. – London 1913. szoprán operaénekesnő és énektanár. Nagy szerepe volt az olasz bel canto stílusnak a megőrzésében és a XX. sz. énekesei részére való továbbadásában. Az ő szerzeménye a fent említett Ave Maria) 

Augusztus 24-én szombaton, de. 10. órakor a váci székesegyházban beiktatták  tisztségébe Marton Zsoltot, a váci egyházmegye új püspökét. A székesegyházat zsúfolásig megtöltötték a hazai és határon túli hívek, a püspöki kar tagjai és a testvéregyházak magas rangú képviselői, az egyházmegye papsága és az akolitusok. Ugyancsak megjelent a pápai legátus is. Akik nem tudtak személyesen részt venni a beiktatáson azok megnézhetik az egyházmegye honlapján  az ünnepségről készült videófelvételt, valamint a számos képet. Az alább beillesztett fénykép forrása is az egyházmegyei honlap. ( Az alábbi kép mottója az is lehetne: „Előttem az utódom” – a szerk.) 

         Szeptember  hónapban elindult az új „tanév” . Az egyes kisközösségek közül néhányan megkezdték működésüket (így pl. a karitász, a templomi énekkar, de a zsoltárosok is szolgáltak már az első vasárnapon. Veni Sancte nem volt (még idáig) a hittanórák pedig az iskolai tanrendek kialakításának menetében válnak ismertté. Így ezek templomi közlésére is csak később kerül sor.  

Szeptember 15-én, a szentmise végén  Kollmann Andrea hitoktató  az alábbi bejelentést tette: 

Kedves Testvérek! 

Örömmel tájékoztatok mindenkit, hogy egyházközségünkben a bérmálás 2019. november 17-én vasárnap a 10 órai szentmisén lesz. 

Marton Zsolt Püspök Úr 13 testvérünket részesíti a bérmálás szentségében. 

9 ifjúsági hittanos és 4 felnőtt készül a szentség felvételére. 

Ők a következők: 

Krekács Dalma  Molnár Boglárka  Pergel Tímea  Darányi Máté  Somlai Réka 

Nánai Fanni Dolecsek Fanni  Takács Zoltán  Ducza Dorottya 

Kubinyi Aranka  Jülling Richárd  Barta Ádám  Barta Zoltánné 

Imádkozzunk értük, hogy a szentség felvétele gyümölcsöző legyen életükben és hiteles tanúi legyenek Krisztusnak a világban. 

Kollmann Andrea hitoktató 

Úgy látszik, a megújított templom szépsége  sokaknak feltűnik. Az alábbi képet a Szent Erzsébet Katolikus Általános Iskola és Óvoda  hetedik osztályos tanulója, Szombath Anna, készítette. 

Október 5-e jelentős nap a templom körül végzendő munkák történetében.  Plébános atya  reggelre hívta a segíteni kész és segíteni tudó  embereket a villanyszerelési munkák (belső és külső egyaránt) elvégzésére. A konkrét munkának apropót adott a közeledő őszi sötétség,  a nagyobb  események tekintetében pedig a jövő heti búcsú, valamint a novemberben esedékes bérmálkozás.  

A hívó szót számosan meghallották, olyannyira, hogy nemcsak az új belső (LED) világítás szerelésére kerülhetett sor, hanem a külső világítására is. (Sőt ez utóbbi, köszönhetően a korábban behúzott vezetékeknek, előbb kész lett, mint a jóval több munkát igénylő belső szerelés.) Ezt még a meglehetősen rossz időjárás sem ronthatta el. Mi több, a  „felszabaduló” kezek felszerelték a templom oldalára a tatarozás során levett márványtáblát, illetve az újonnan beszerzett kerékpártárolót is rögzítették. Néhány kép az eseményekről. ( L.F. szerk. felv.) 

Ilyen volt belül: 

Ilyen lett: 

A külső világítás ilyen képet öltött: 

A márványtábla és „helyreállítói” 

Ez pedig az új kerékpártároló – még a véglegesítés előtt. 

Október 13-án, templombúcsú ünnepén, a szentmisét – az előzetes hirdetéseknek megfelelően – Benke István  apát-plébános atya tartotta. (A vendég atya – aki besegített a gyóntatásba is – 1981. elején  Halász atya plébánossága idején, rövid ideig   káplán volt Pécelen. Ennek tényét a közelmúltban kiadott Historia Domus   melléklete is alá–támasztja. Az atya több szolgálati hely betöltése után ez idő szerint a Jézus Szíve Otthonban misézik vasárnaponként.) 

Magát az ünnepet jelentős előkészület előzte meg, meghívók jelentek meg a templom padjain a 120 éves évfordulót megünnepelendő. A meghívóban olvashatók voltak az e napra szánt különféle programok, illetve a teljes búcsú elnyerésének lehetőségét is hirdették az előző hetekben.  Ezt elősegítendő, a szentmise előtt két gyóntató is  segített a híveknek a  bűnbocsánat elnyerésében. A szertartás  rugalmassága érdekében három áldoztató működött közre. A szentmise végén rövid ünnepi koncert hangzott el Szűz Mária tiszteletére a templom kórusának, valamint Lökösházi Mária és Gaál Csaba énekművészeknek a közre-működésével. Kiss Zsuzsanna orgona kíséretével. A szentmise végén különböző családi programok és agapé várta azokat, akik ott maradtak a templom körül. Különösen a gyermekek örülhettek, hiszen a jó idő számtalan kerti programra csábított.  Szorgos kezű hölgyek  tablókat készítettek a templom történetéről, amelyhez felhasználták a História Domus anyagait és különböző fényképfelvételeket. Ezeket a hittanteremben állították ki. Összességében megállapítható, hogy szép és értékes programok tették gazdaggá a templombúcsú ünnepét.

Október folyamán változás történt a templomi kórus vezetésében. Az eddigi karnagy  Ágoston Viktória, átadta az énekkar vezetését  a jelenlegi kántor, Kiss Zsuzsanna kezeibe. Az eddigi karnagy kilenc eredményes év után búcsúzott az együttestől. Természetesen a kapcsolat nem szakadt meg véglegesen. 

Az október 21-ével kezdődő héten  további szépészeti munkálatok kezdődtek a templom és a plébánia környezetében. Ezúttal az utcai kerítés festése újul meg a szorgos kezek  

munkája nyomán. Az utcai kerítés után pedig a  templom és a plébánia épülete közti belső kerítés kap új festést. Ily módon a közösségi tér teljesen megújultan/ megszépülten várhatja a bérmálkozást. Ízelítőül két kép a munkáról és az eredményről.  

(B.F. és L.F.  szerk.felvételei) 

Mindenszentek  ünnepén (november 1.) ünnepi miserend volt a templomban (délelőtt 10. óra és  este 6. óra). Délután a  temetőjáráson volt a hangsúly.   16. órakor kezdődtek a sírkő-szentelési szertartások (igény szerint) majd ezt követően 17. órától közös ájtatosság volt a ravatalozó előtt. Ilyenkor hagyományosan azokért az elhunytakért imádkozunk, akikért senki nem imádkozik, illetve azokért, akiknek sírját (a távolság és egyéb okok miatt) a hozzátartozók nem tudják felkeresni. 

(Külön  öröm volt, hogy  a parkolóból idő-közben eltávolították az ott lévő roncs kocsikat és a szemetet, így az oda érkező járművek  viszonylag kultúrált körülmények között parkolhattak.)  Az esti szentmisét az egyház-községért, illetve annak elhunytjaiért ajánlotta fel a plébános atya. A Communio is inkább már a Halottak napját, mint a Mindenszentek ünnepét idézte (Én vagyok a feltámadás…)  

A mellékelt kép az ünnep estéjén kivilágított templomot mutatja be. 

Egy újabb „munkás” kép . A katolikus iskola diákjai falevelet gyűjtöttek a plébánia kertjében. ( Burger Ferenc  felvétele.) 

November 17-én  nagy ünnepe volt egyházközségünknek. Az előzetes bejelentéseknek megfelelően ezen a vasárnapon  részesült a bérmálás szentségében az egyházközség 13 tagja: kilenc  ifjúsági hittanos és négy felnőtt. (Az ő nevüket a korábbiakban  már szerepeltettük, így itt már nem ismételjük meg.) 

A bérmálás szentségét az egyházmegye új püspöke, Marton Zsolt atya végezte, aki idén nyáron foglalta el a  püspöki széket. Püspök úr már jóval a szentmise kezdete előtt megérkezett, és beszélgetett a bérmálandókkal. A szentmisére megtöltötték a hívek a templomot, nagyon sokan voltunk. Püspök atya a szentbeszédében  a bérmálás szentségének  mibenlétéről, fontosságáról, a bérmálkozóknak a közösséghez szóló küldetéséről szólt. A szentség kiszolgáltatására közvetlenül a szentbeszéd után került sor. 

A szertartás fényét nagyban emelte a szép számú asszisztencia, és annak pontos közreműködése, nem utolsó sorban a szokatlanul szép egyházi ruhák. 

Az énekkar  több darabot is előadott a szentmise alatt, Lökösházi Mária énekelte a szólót, Kiss Zsuzsanna orgonált. A szertartás rugalmasságát nagyban elősegítette hogy hárman is  áldoztattak. A szentmise végén lehetőség nyílt  fényképek készítésére a hozzátartozók részéről is (a szentmise alatt csak a hivatásos fotósok dolgozhattak.) Alább a szerkesztő egy felvétele látható a bérmálkozókkal a lelkipásztorokkal és a hitoktatóval. 

A szentmise után a hittanteremben került sor egy rövid agapéra, amelynek során püspök atya aláírta a bérmálkozásról szóló emléklapokat, és különböző köszöntésekre is sor került. Az agapét követően püspök úr és kísérete plébános atyával együtt megtekintette a Szent Erzsébet Katolikus Általános Iskola és Óvoda épületét. A plébániára visszatérve  jó hangulatú vendéglátás várta a főpásztort, amelyen az egyháztanács tagjai vettek részt.  Ugyancsak megjelent Bezák Tamás atya, a város szülötte, aki „civilben” szobi plébános, és az egyházmegye ifjúsági referense. Ilyen minőségében gyakran tartózkodik Pécelen is. 

   Nagy örömünkre  Marton Zsolt püspök atyában egy közvetlen, szívélyes, mindenre nyitott és érdeklődő lelkipásztort ismerhettünk meg. Kívánjuk, hogy a jó Isten tartsa meg őt erőben, egészségben nagyon sokáig az egyházmegye élén, és kísérje őt áldásával nehéz és felelősségteljes hivatása gyakorlásában. 

Az emléklapok aláírása (L.F. szerk. felvételei) 

Az ünnep méltó megüléséhez hozzátartozik a felkészült asszisztencia is. Az alábbi képen  (Nagy Imre felvétele) a minisztránsok bérmálkozási próbája utáni szünetének pillanatait láthatjuk. Mivel ’tartalmilag’ a bérmálkozás eseményéhez tartozik, ezért az ünnepi beszámoló végére  került a kép. A szerepeltetésnek az is az oka, hogy bár a minisztránsokról viszonylag sok kép készül szolgálat közben, a „minisztránsi magánélet”-ről nincsenek képek. 

Földi István badacsonytomaji plébános  egyházközségünk segítségét kérte egykori plébánosunk, Mészáros István hozzátartozóinak felkutatásában, a plébános atyához  2019. november 19-én intézett levelében. A  levél célja alapvetően a helyi temetőben nyugvó síremlék rendbehozatala. A  megkeresés kapcsán több intézkedést tettünk: hirdetést tettünk közzé a templomban, megkerestük a dunakeszi Szent Imre plébániát (amelynek területére Alag tartozik), illetve javaslatot tettünk a  megkereső plébános számára a sírgondozó személyének  felkutatására (pl. a helyi temetkezési vállalkozón keresztül.) 

Más: Karitász készülődés az adventre (plébános atya felvétele). A csoport tagjai  minden évben valami  

maradandóval készülnek a karácsonyi ünnepkörre, illetve az azt megelőző időszakra. Koszorúkat, gyertyákat, képeslapokat készítenek, amelyeknek bevételét  jótékonyságra fordítják.  Alkalmanként tüzelőt szereznek be, vagy tartós élelmiszert gyűjtenek. Plébános atya a karitásznak az egyházközség életében való nyilvános megjelenését szorgalmazza, és  tagokat toboroz a közösség  bővítésére. 

Krisztus király vasárnapja (november 24.) Az egyházi év utolsó vasárnapján  az ünnepélyes liturgia,és a homília is ezt a célt szolgálja, hogy végigtekintve az egyházi év eseményein (Krisztus életművének tükrében) gondolatainkat a második isteni személy eljövendő dicsőségére és  hatalmára fordítsuk. Ugyanakkor elgondolkodjunk azon, hogy  mennyire  vagyunk elkötelezettek ebben a kérdésben, illetve, hogy mennyire  vagyunk hálásak azért, hogy részesei(tagjai) lehetünk  Jézus Krisztus földön maradt művének, az Egyháznak. 

December 1-jén köszöntött ránk az advent (ez a nap volt egyúttal az advent első vasárnapja). A szentmisén  az óvodások csoportja gyújtotta meg az első adventi gyertyát, és adott rövid verses-énekes műsort. A liturgiában felhangzottak az adventi zsoltárok, a zenében pedig az 1. adventi Offertorium. 

Délután a templom Coelestis Regina kórusa a dunakeszi Jézus Szíve templom és az ott működő kórus meghívására Dunakeszibe utazott és ott vett részt egy egyház-zenei áhítaton. A rendezvény apropója  az volt, hogy a templom idén 75. éves, amelyről több módon is megemlékeztek. Ennek egyik megnyilvánulása volt  ez a koncert, amelyen az említett két kórus mellett  Lökösházi Mária énekművész, valamint templomunk kántora, Kiss Zsuzsanna vett részt. Meghívták a templom építőjének  unokáját és annak gyermekét is. A darabok szép számú érdeklődő előtt hangzottak el, és nagy sikert arattak. A templomi rendezvény után  a kórusok tagjai és a meghívott vendégek jó hangulatú agapén vettek részt. 

Közös kép a két kórus tagjairól 

December 15-én (advent harmadik vasárnapján) volt templomunkban a Hősök miséje, amelyet hagyományosan a hónap második vasárnapján tartunk. Idén szervezési problémák okán csúszott a dolog egy héttel. Ezúttal Nagy Endre főhadnagy, tábori lelkész, a Katolikus Tábori Püspökség tagja volt templomunk vendége. A mise után koszorúzás volt  a temetőben. 

December 19-én ünnepi koncert volt a templomban. A Péceli Gyermek és Ifjúsági kórus  karácsonyi hangversenyét immár a 17. alkalommal  rendezték meg, természetesen  telt ház előtt. A Szilágyiné Szalai Zsuzsanna által vezényelt kórus 

Tablókép a fellépőkről 

különböző formációkban adott elő  az ünnepkörhöz tartozó,  hazai és külföldi szerzőktől származó darabokat. A kórusművek között különböző hangszeres darabok(átiratok) is elhangzottak. A zenészek részint önálló számok előadásában, részint a kórus kisérőjeként léptek fel.  Gyermek- és ifjúsági kórusról lévén szó, a hallgatóságban nagy számban tűntek fel a szülők, nagyszülők, hogy hallják-lássák gyermeküket, unokájukat.  Így aztán kezdésre már a pótszékek is elfogytak. A fellépők igazi ünnepet varázsoltak a templomba produkciójukkal. A műsor végén pedig a jelenlévők  (a karnagy  zongorakíséretével) közösen elénekelték a „Mennyből az angyalt”-t. Nagyszerű városi program volt ez, mindezen túlmenően igazi „zenei ökumené” hiszen a szerzők is, a közreműködők is és a hallgatóság is  a legkülönbözőbb felekezetekből kerültek ki. És ez így van jól. Csak remélni tudjuk, hogy a jövőben is  hasonló folytatás következik. 

Pillanatkép a hallgatóság egy részéről. Az üres padok nem „foghíjak”, hanem a fellépők helyei. 

December 20-án  megkezdődött a három napos adventi lelkigyakorlat. Ráadásul cserébe, hiszen  plébános atya ez idő alatt a vendég lelkipásztort helyettesítette. A triduumot  – gyónási lehetőséggel egybekötve – Szeidel Péter atya, a budapesti Örökimádás templom templomigazgatója tartotta. A lelkigyakorlat a péntek este 6 órakor, szombat este 6 órakor, és a vasárnap délelőtt 10 órakor kezdődő szentmiséken volt.. Így ezen a pénteken a hajnali rorate szentmise elmaradt.   

December 23-án volt az idei utolsó rorate-mise. Utána agapé következett. Nagy Imre  felvételein az összejövetel egy pillanata látható. Utána viszont – az előzetes hírverésnek megfelelően – a templom takarítása és az ünnepekre való berendezése következett. Meg is látszik a sok kéz munkája, mert a karácsonyi ünnepekre valóban  megszépült a templom belseje. A szokásos helyére került a Betlehem, a karácsonyfákon csillogó fényfűzérek  kaptak helyet. 

Mind az éjféli misén, mind pedig az ünnepi 10 órás szentmisén rengetegen voltak. (Ebben feltehetőleg volt némi szerepe az időjárásnak is, amely inkább tavaszinak, mint télinek volt nevezhető.) Sokan végezték el korábban a szentgyónásukat (erre szolgált a lelkigyakorlat is), így nagyon sok áldozó volt a szentmiséken. Az asszisztencia  igen nagyszámú volt és ünnepélyes, a kórus is  ünnepi  énekekkel  vette ki a részét a szolgálatból. Vasárnap a szentmise előtt „minikoncert”-et adtak. A karácsonyi orgonamuzsika szépen emelte az ünnep fényét,  ideértve Lökösházi Mária énekművész közreműködését is. Mindössze az volt sajnálatos, hogy idén elmaradt a hagyományos ifjúsági misztériumjáték. (Úgy tűnik, egyre inkább kezdi  éreztetni a hatását valamiféle ’generációváltás’: a fiatalok „kinőnek” ezekből a programokból, az utánuk következők pedig még nem nőttek bele ezekbe a feladatokba.) Ugyanakkor viszont – örömünkre – volt egy iskolás pásztorjáték a templomban december 24-én délután. Ennek két momentuma látható Nagy Imre képein. 
 

Melléklet a Historia Domus 2019. évéhez 

Év végi beszámoló az állami iskolákban, óvodákban és a plébánián végzett hitoktatásról 

Ezen a három területen 2  csoportban zajlik a hitoktatás. 

A PIOK Szemere-és Petőfi Iskolában 1-8. osztályokban a hittanosok létszáma összesen:           158 fő 

Szivárvány- és Nyitnikék óvoda hittanosainak létszáma összesen: 21 fő 

(sajnos ebben a tanévben a Gesztenyés óvodában nem sikerült csoportot indítanom, 

mert 8 fő alatt volt a jelentkezők száma)  

Plébániai ifjúsági I. csoportban (gimnazisták, egyetemisták) 15 fő 

 „kis ifi”      II. csoportban ( 7-8-9. osztályok)  15 fő 

 összesen: 209 fő 

Elsőáldozásra készül:  6 gyerek 

keresztségre  készül:  4 gyerek (jelentkezése folyamatban:  3 gyereknek) 

Az állami iskolákban folyó kötelezően választható hittanon a statisztika szerint több gyerek tanul, mint előzőleg a fakultatív hittanon. Azonban sajnos csak a harmaduk jár templomba.  Jelenleg 9 gyereknél kérik a keresztség szentségét. A plébániához kötődésük kialakítása érdekében „befogadó közösségek”, plébániai nyitott programok (játszóház, családi programok: adventi kézművesség, sport, játék, szülőkkel való beszélgetések, kórusban szereplés, nyári napközis tábor – ami már megvalósult a Karitász szervezésében -. illetve a karácsonyi betlehemes műsor stb.) sokat jelenthetnek. A keresztelő és az elsőáldozás gyakran olyan élmény, ami után szívesebben járnak templomba. 

Az óvodákban a hitoktatás nagyon fontos, mivel előkészíti az iskolai tantárgyi hitoktatást. Azok a gyerekek, akik már jártak az oviban hittanra,szívesen jönnek az iskolaira is: a szülők felelős döntéssel választják az etika helyett a hittant. Gyakran vannak köztük nem vallásos szülők, de  érdeklődnek hitünk iránt, és a gyereküknek szeretnék azt megadni, amit ők nem kaptak meg a nevelés során. 

A plébánián jelenleg 2 ifjúsági hittancsoport működik. Sok évig 3 ifi-csoport működött. Most 2 csoport van, mivel az idősebbek közül többen megházasodtak, külföldön tanulnak, elköltöztek, vagy más katolikus keresztény közösségbe járnak. Néhányan a korábbi bérmálkozók közül „lemorzsolódtak”, de ezek száma elenyésző. Mivel nagyon fontos, hogy az egyházközség életébe bekapcsolódjanak azok a gyerekek is, akik az iskolai,órarendben szereplő  hittanra járnak,  ifi közösségekbe hívom őket a plébániára 7.-8. osztálytól. Ezen a fakultatív hittanon a tanulás mellett mód nyílik közösséggé formálni őket. Bekapcsolódhatnak a ministrálásba, zsoltározásba, hittantáborokba, lelki programokba, egyházközségi farsangi 

bál szervezésébe, karácsonyi műsorokba stb. Közülük  az elkötelezettebbek készülnek a bérmálás szentségének felvételére. (jelenleg egy „kis-ifi” csoport működik, akik vasárnap esténként gyűlnek össze a plébánián.) 

A bérmálás szentségét idén novemberben 13 fő vette fel  (11 ifi hittanos és 2 felnőtt.) A hittanosok 2 és fél évig, a felnőttek fél évig készültek a szentség felvételére. A tanulás és a vizsga mellett mindannyian szolgálatot vállalnak az egyházközség életében. A továbbiakban csak akkor tudjuk őket megőrizni, ha sikerül segíteni nekik abban, hogy az Istennel való 

bensőséges kapcsolatot ki tudják alakítani. 

(A beszámolót írta: Kollmann Andrea hitoktató)