1945. év

Az évre vonatkozó bejegyzések igazi történelmi korrajzot tartalmaznak. Ugyanakkor mutatják azokat a hallatlan erőfeszítéseket is, amelyeket a közösség a talpra állásért, az élet normális kerékvágásba állításáért tett. Mindezeket az erőfeszítéseket a vértanúk áldozata kísérte… (L. F. szerk.)

A megszálló csapatok, nőkkel szembeni való erőszakosság és rablás egyes eseteit leszámítva, eléggé emberségesen viselkednek. Az iskolánkat éri nagy kár, amennyiben egyik termét istállóvá alakítják át; a Népleányok gazdasági iskolájának két házával ugyanez történik. Különben, hála Istennek szerzetes nőinket sem éri baj. A Vincés Nővéreknél román kórházat rendeznek be, a nővérek önfeláldozó hősiességgel veszik ki részüket a sebesült katonák ápolásából.

Vízkereszt napján megkezdtük az összes péceli hívek házainak a megáldását. Így akarjuk biztosítani a sok veszélynek kitett házak és családok részére a jó Isten áldását.

Január 19-én magyarországi szent Margit ünnepén a péceli ifjúság részére közös nagy engesztelő szentáldozást rendeztünk. A fölnőttek közül is sokan csatlakoztak. A szent áldozást engesztelésül áldoztuk fel azok helyett, akik nem írták alá a fogadalmat és ezekben a nehéz napokban sem akartak a jó Istenhez térni.

Már karácsony előtt megkezdtük, január 21-én pedig folytattuk, vasárnap délután a litánia után felnőttek számára szóló katekizmus magyarázatok tartását. A fogadalomban azt ígértük, hogy „megjavítjuk életünket.” A katekizmus magyarázatok ennek akarnak alapul szolgálni. A hívek nagy érdeklődéssel jönnek a tanításokra. Egyébként mindenki érzi, hogy a Legszentebb Szív végtelen jósága milyen sok veszedelemtől óvott meg bennünket; a községet és lakóit alig érte valami veszedelem. Akik Budapestre menekültek be, Pest elfoglalása után egyenként térnek vissza községünkbe és megrázóan mondják el az átélt borzalmakat. Sajnos közülük legtöbben házukat feldúlva és kirabolva találják: nagyrészt ez lett az üresen talált péceli lakások sorsa.

Január 25-én nehéz napok kezdődnek Pécelen. Nagy orosz katonaság vonul a községen keresztül és tömegesen részesülnek elszállásolásban. Az év első napjaiban mutatkozó bajok számtalanszor ismétlődnek. A hívek tele panaszkodással és sírással. Január 26-ára virradó éjjel a plébánián is közel ötven katona alszik.

Minden eshetőségre felkészülve a templom értékesebb ruhadarabjait híveknél helyeztük el. Sajnos azonban az egyik helyről az elmúlt évben vásárolt gyönyörű aranybrokát palástot egy egyszerűbb fehér miseruhával együtt ellopták. Dominus dedit, Dominus abstulit, sit nomen Domini benedictum.

Február 1-én az assziszi Szent Ferenc leányait kizavarták hálószobáikból és azokat kórházi termekké alakították át. A nővérek ágyaiba egyszerűen befeküdtek (csizmástul!).

Iskolánk belső berendezését is teljesen elpusztítják. A kályhákat – egy kivételével – még a magyar katonák vitték el, állítólag a bunkerokban vannak kinn. Ősszel  az államsegélyből ötszáz pengőt és azonfelül még 160 pengőt fordítottunk a kályhák rendbehozatalára; 2500 pengőt pedig az iskola külsejére. A ruszin munka-szolgálatosok elfűtötték az árnyékszékek ajtaját, a román katonák egy termet istállónak használtak. De az a vandalizmus, ami most történt az leírhatatlan. Egy táblát földaraboltak, ablakokból autóablakot készítettek, a szekrények ajtaját fölfeszítették, összetörték, elfűtötték. A könyveket, füzeteket a padlóra szórták, a fogasokat a falról letörték. Feszületeket, képeket és a használati apróságokat összetörve szétszórták. Az asztalokat földarabolták. Még kinn az esőt levezető csatornákat is leverték. Minden fogalmat felülmúló pusztítás.

Híveink is egyre többet szenvednek, a két hét alatt nagyon sok volt a betörés és a nőkkel szemben való erőszakoskodás. Kisebb fosztogatásban szinte minden háznak volt része. Nagyon sok helyen a családokat egyszerűen kitették a szobából és legföljebb a konyhát hagyták meg nekik, de a konyhát is közösen használják. A legnagyobb veszedelem azonban az, hogy a község amúgy is gyarló élelmiszer-készletét teljesen fölélik. Állatállomány már szinte nincs, egy-két vak ló, egy-egy tehén található itt-ott. A disznókat, sőt a baromfiakat is teljesen fölélték már.

Híveink kálváriáján újabb fontos állomás lett az idei farsang-vasárnap, a Szeplőtelen Fogantatás lourdesi megjelenésének ünnepe. A Felsősor-, Bartoshegy-, Tompa-, Erdey-, Völgy-, Szemere-, Pesti utcákat, a Szent Imre körút egy részét és közbeeső kisebb utcákat kiürítették a katonaság számára. Szívet tépő látvány volt, amint szegény emberek apró kis holmijukat ruhakosarakban, tolótalicskában vagy batyuba csomagolva vitték oda, ahol épen befogadták őket. – Így már az egész község sírva szenved és engesztel azokért a vétkekért, amelyeket máskor épen farsangkor követtek el szerte az országban. Fogadja az Úr Isten kegyesen engesztelésünket.

Február folyamán egy orosz századostól közvetítők segítségével négy kelyhet és egy cibóriumot sikerült megmentenünk. A tárgyak – legalább is egy részük – az Egyetemi templomban vannak. Jószívű híveink adták össze az aranyat, amely révén sikerült a szent edényeket kiváltani. Az adakozók a következők voltak. Az első két kehelyért: Reiffenscheidtné, Striederné, Katonáné egy-egy gyűrűt, Lászlófi Lujza egy karkötőt, Szeiszek (?) egy pecsétgyűrűt, karkötőt és karkötőórát, a plébános egy órát. A másik két kehelyért és a cibóriumért: Bikiné (?), Göltlné, Törökné, Kertész István, Ruttkai Margit, Matuzék egy-egy gyűrűt, Gerzsabekné egy kis aranyórát, Jávorné egy pár fülbevalót, Bobainé egy ezüst töltőtollat és ceruzát, a plébános pedig egy tízkoronás aranyat adott.

Február 24-én született meg az első péceli vértanú. A Jézus Szíve Népleányoktól többen Budapestről jöttek hazafelé terheket cipelve. Az itthonlevők közül mintegy öten eléjük mentek. Rákoscsaba és Pécel között először két majd három katona támadta meg őket és többféleképpen inzultálták is a testvéreket. Szabó Mária testvért az egyik katona üldözőbe vette és miután nem érte be, egyik lábát ellőtte. Ezután, mivel a testvér kiáltani próbált, a torkát szúrta át hét döféssel, ruháját fölvágta késsel. De úgy látszik, a végletekig ellenálló testvérnek még így is sikerült magát az üldöző kezeiből kiszabadítani, mire a katona hátulról fejbe lőtte. – Megható volt február 26-án a temetésnél a Magnificat a felkoszorúzott kis vértanú koporsója mellett.

Szabó Mária (Jézus Szíve Népleány) vértanú  síremléke a Jézus Szíve Társasága Idősek Otthona parkjában

Lingauer István káplán március 1-én eltávozott tőlünk, hogy visszamenjen Tiszaujfalura zárdalelkésznek. A nehéz péceli napokban mindenkor jó testvér, melegszívű és ügyes lelkipásztor s bátor férfi volt. A jó Isten kegyelme segítse őt a Tiszaújfalusi zárda és templom újjáépítésében.- Utóda, Pataki József március 9-én érkezett meg.

Március 4-én temettük el Gódor Jánosnét, második vértanúnkat. Január 25-én, a tömeges orosz megszállás első napján egy orosz katona támadta meg leányát és akart rajta erőszakot elkövetni. A hősies anya közbevetette magát, mire a katona keresztül lőtte. A lövés belső szerveken ment keresztül, úgyhogy öthetes kórházi ápolás sem tudta őt az életnek megmenteni.

Március vége felé az orosz katonazaj száma egyre csökken. A hívek szabadabban jöhetnek a templomba. Szép buzgóság mutatkozik a fekete vasárnaptól virágvasárnapig tartott nagyböjti szentbeszédek hallgatásánál. De a buzgóság teljessé válik a virágvasárnapi barkaszentelésre és nagymisére. A templom tömve van. De a tömöttség nagypénteken és főként húsvétvasárnap még erősebb; húsvétvasárnap csak szorongva lehet állni a templom minden részén. Egyéb szertartásokon is szép számban vesznek részt a hívek. A tavasz is gyönyörű, mindenki buzgón ültetget a kertjében. A nagyheti szertartások szépségét nagy mértékben előmozdította az Agócsi Ida S. J,…(?) testvér vezetése alatt működő hatvan tagú vegyes kar; különösen szép volt a nagypénteki és virágvasárnapi Kudela-passió. Az énekkar hosszú hetek óta napi kétórás próbák mellett készült a nagyhétre. Közben kívül őrködni kellett, nehogy egy-egy „érdeklődő” orosz beüljön a próbára. Itthon tartózkodó kispapjaink buzgón segédkeztek a szertartásoknál. – A szertartások közben egy-egy raj repülőgép elhúzott a templom fölött; ebből éreztük meg, hogy másutt még háború van. Egyébként az élelemben és ruhában észlelhető nélkülözés mutatja csak, hogy mi történt velünk. Sok gyermek nem tud jönni az iskolába ruha- és cipőhiány miatt.

 

 

 

 

A plébános  1945. március 6-án a váci püspökhöz írt levele. Ebben beszámol –többek között – a fogadalomról, valamint a hozzá kapcsolódó  aláírás-gyűjtésről L F. szerk. ( a V.P.K.L. anyagából)

Március 19-én az erősen kifosztott maglódi templomnak kölcsön adtunk egy albát, négy purifikatóriumot, egy humerálét, két korporálét, két kéztörlőt és egy cingulumot.

Április 30-án eltávozik Pataki József káplán, akit Püspök Atyánk Cserhátszentivánba helyez adminisztrátornak. Két hónapos munkálkodása alatt különösen a gimnáziumba járó fiúkkal foglalkozott szeretettel.

Május 5-én megérkezik a kisegítő lelkésznek idehelyezett Szilágyi Gyula pápai kamarás, volt hernádtihanyi (kassa-egyházmegyei) lelkész, aki magyarsága miatt volt kénytelen állomáshelyéről távozni.

Május 10-én Püspök Atyánk parancsának megfelelően megtartottuk az elsősek első szentáldozását. Megható volt a kedves apróságok élő hite és meleg áhitata.- Utána a nehéz idők ellenére is sikerült jó reggelit adni a kicsinyeknek, főként a locsodi gazdák adakoztak nagyon bőkezűen.

Május 17,18 és 19-én kizárólag férfiak számára három esti konferencia-beszédet tartott a plébános pünkösdi triduumként. Nagyon kívánatos volna, hogy férfiak minél intenzívebben vegyenek részt az egyházközség életében. A résztvevők szép számából szabad ezt remélnünk.

Ezekben a napokban érkezett meg a szomorú hír,hogy egykori plébánosunkat
magához szólította Istenünk.

 

Az egykori péceli plébános síremléke a badacsonytomaji temetőben (Földi István helyi plébános felvétele)

Június 10-én fogadalmunknak megfelelően ünnepélyesebb keretek között és
nagyobb fénnyel tartottuk meg a Jézus Szíve-körmenetet. A helybelieken kívül a
rákoscsabaiak, az ecseriek és a maglódiak is részt vettek a körmenetben. A piac-
téren az énekkar tagjainak, a Jézus Szíve Népleányoknak és az Irgalmas Nővérek-
nek buzgóságából a légoltalmi sziréna lábainál gyönyörű oltár készült, amelynél
előbb szentbeszéd, majd litánia, felajánlás volt, végül megújítottuk fogadalmunkat.
Mindezt hangszóró közvetítette. Külön ki kell emelnünk, hogy az egész útvonalon
nemcsak a hívek, hanem a másvallásúak is egymással versenyezve díszítették
ablakaikat. A körmenetben különösen bájos csoportot alkottak a fiatal édesanyák,
akik gyermekkocsiban tolták maguk előtt gyermekeiket.
Augusztus 3-án a szentély betört és eddig bedeszkázott színes üvegablakai helyett
világos sárga ornamentüveget veszünk. Mint reméljük, ideiglenesen, amíg újból meg
tudjuk csináltatni a színes üvegeket. Az árak rohamos emelkedésére jellemző, hogy
több, mint 13.000 P-be került az üveg, a feltételük pedig 2800 P-be.
Augusztus 7-én távozik el tőlünk Szilágyi Gyula kisegítő lelkész. Veszprém
egyházmegyébe lép át, ott könnyebben kap önálló állást, mint nálunk. Utódjának
Nagy József újmisés augusztus 21.én érkezik. Nagy várakozással nézünk a kedves
fiatal pap működése elé.
Augusztus 26-án van a Vox Humana énekkarunk alakuló közgyűlése. Mint a Credo
ifjusági szakosztálya alakul meg. Ezzel egyrészt azt akarjuk, hogy kifelé is mint
kizárólag vallási egyesület szerepeljen, másrészt pedig: hogy énekelni nem tudó fiuk
és lányok is részt vehessenek az egyesület életében.
Hogy egyesületeink és társulataink életét minél lendületesebbé tegyük, az
egyházközségi házat a jövőben nem adjuk ki bérbe, hanem otthonként fönntartjuk az
egyesületeink és társulataink részére. Az ifjúságunk nagy érdeme, hogy két szépen
sikerült ünnepélye jövedelméből kifestette a nagytermet. Hátra van még az ajtók és
ablakok visszaszerzése, amelyeket „igénylők” számára „utaltak ki”. Hasonlóképen a
székek visszaszerzése a kommunista párttól.
Június végétől kezdve mozgolódunk a cserkészcsapat megalakításáért. Először
külön róm. Kat. Egyházközségi csapatot akartunk szervezni. (…..) sikerült
megegyeznünk az állami polgári iskola igazgatóságával, hogy a 841. sz. Tomori (?)
cserkész csapat ezentúl mint a róm. kat. egyházközség és az állami polgári cserkész
csapata szerepeljen. A közös csapatszervező testület elnöke a plébános, tagjai
pedig Sziklay László és Kier Károly a polgári részről, az egyház-község részéről
pedig Dr. Lingauer István és Micserics Ferenc. – A csapat parancsnoka Lukács
Lajos MÁV s.tiszt lett. A csapat igen lelkesen kezdte meg munkáját. A jó Isten
áldása legyen rajta.
A nyár folyamán a templompénztár költségére kifestettük a sekrestyét, a templom
ablakainak kereteit, a sekrestyeajtót és a templomajtót. Az egész 6642 P-be került.

Az Irgalmas Nővérek két szép cibórium köpenyt készítettek templomunknak
ajándékba.
November 18-án a Szentségimádásunk napján kértük a szülőket, hogy 1-2 óra között
az egészen pici gyermekeiket is hozzák el egy-két percre az Úr Jézushoz.
Csodálatosan kedves látvány volt az Úr Jézus kedvenceinek jövetele. Fölajánlottuk
őket a Legszentebb Szívnek és megáldottuk őket. Erre különösképpen szükség van,
mert a nagy éhség, ruhátlanság és fűtéshiány elsősorban őket érinti. Az év
halottaiból 28 az egészen kicsi gyermek. Különben az egész község sokat szenved.
Ez a mi legnagyobb háborús keresztünk. Szerencsére nagyobb katonai elszállásolás
február közepe óta nem volt. Természetesen ez nem zárta ki, hogy rablások, sőt
gyilkosságok ne lettek volna.
December 11-én az egyházközség képviselőtestülete a nyugdíjba ment Oslányi (?)
Ferenc kántortanító helyett Bakonyi Árpád okleveles, most végzett, péceli
származású kántor-tanítót választja meg. A megválasztás a legnagyobb egyetértés-
ben és rendben folyt le, egyetlen szavazat nem volt ellene.

---