1990. év

A templom és a plébánia tetőzetének teljes felújítására szükség volt, mert több helyen beázott, továbbá a templom elektromos vezetékeinek, kapcsolótábláinak, biztosíték rendszereinek teljes felújítása is halaszthatatlan volt a tűzveszély miatt.

Ebben az évben áttértünk az iskolai hitoktatásra. Négy világi végzi ezt a feladatot. Így nekem több időm jut a betegellátásra, ugyanis 2 szociális otthonba és a helyi kórházba (*) járok rendszeresen. Nagyobb ünnepeken szentmisét is mondok, egyébként gyóntatok, áldoztatok és a szent kenetet szolgáltatom ki. Mind a három intézményben akadálytalanul végezhetem a lelkipásztori munkát. Ezenkívül háznál több házi beteget is látogatok havonta.

Munkatársaimmal nagyon meg vagyok elégedve, sokat könnyítenek rajtam. Kisegítő káplánra semmi kilátás nincs a paphiány miatt.

A templomnak van egy felnőtt énekkara, mellyel Bakonyi Árpád karnagy-kántor foglalkozik. Vannak „Zsoltáros lányok”, akik a liturgikus énekeket éneklik. Vannak ministránsok, akik nagyon szépen asszisztálnak.

Ifjúsági csoportunk kb. 40 fős, akikkel Dévai Zoltán sekrestyés és én foglalkozom. Egyébként Dévai Zoltánnak, Tasnádi Bélának és Etelka nővérnek van áldoztatási engedélye.

1990. március 15-én egy új útszéli keresztet szenteltünk fel a péceli és csabai határban. Ez volt az első szabad egyházi rendezvény a rendszerváltás után. Kókai János sokat fáradozott annak felállításával.

A Pesti út végén  lévő „városszéli” kereszt.   Ennek felállítása és megszentelése volt a  rendszerváltást követő első „nyilvános”  egyházi  szertartás. Ennek megfelelően a H.D. „elsőkről” szóló mellékletében is megörökítettük. A tábla mára már  megkopott felirata szerint „ Isten dicsőségére  állítatta a péceli róm. kat. egyházközség 1990. márc. 15-én” (L.F.szerk.)

Érdekes módon a cserkészet nagyon nehezen akar beindulni. 10-12 gyerek járogat, de ők sem kitartóak.

Évvégi statisztika: Keresztelés: 71, Temetés: 95 (ebből 37 ellátott), Házasság: 16, Elsőáldozók: 31, Hittanos: 203, Áldozók száma: 30.000. Betegellátás: 679.

(*) A Budapesti MÁV Kórház ”elfekvő részlegéről” van szó, amely évtizedekig működött az intézménynek helyet adó Ráday kastélyban. Az egészségügyi szervezési intézkedések és a műemléki törekvések erősödése folytán a kórházi munka egyre inkább háttérbe szorult, majd megszűnt az épületben. Napjainkban műemlék kastélyként működik, a jellegéhez illeszthető kulturális, idegenforgalmi, reprezentációs (pl:. házasságkötési, önkormányzati, stb.) funkciók ellátása mellett. Ebben az időben azonban az említett kórházi munka még javában működött. -(L.F. szerk.)