2005. év

[Ez az év is a „váltás éve” volt, hiszen az első hét hónapban Szathmáry Attila atya, míg augusztus 1-től utódja, Burger Ferenc atya volt a plébános]

A képviselőtestület január 16-án tartotta évi első ülését. Ezen – a betegsége miatt távollévő – plébánost a helyettesítéssel megbízott Barótai Endre maglódi plébános képviselte. Az ülésnek két napirendi pontja volt:

Az előző évre vonatkozó zárszámadást 6.800.000,- Ft bevétellel és ugyanannyi kiadással elfogadta; ugyancsak elfogadta a tárgyévi költségvetést 7.200.000,- Ft főösszegekkel.

A megbeszélés keretében támogatta a hitoktatónak a technikai berendezések beszerzésére, illetve a hittanterem állapotára vonatkozó javaslatait.

Bejegyzés a 2005. évre vonatkozó szövegrészek előtt: A Historia Domus vezetésével Burger Ferenc plébános atya dr. Kollmann Andreát és Kazinczy Tamást bízta meg.

Szathmáry Attila plébános sokat betegeskedett, hosszabb ideig kórházban is volt. Ennek ellenére – Varga István atya és Barótai atya segítségével – a katolikus hitélet zajlott (szentmisék, gyóntatás, temetések, házasságkötések stb.) ( L.F. szerkesztő ideírná dr. Mosolygó Marcell görögkatolikus paróchus atya hathatós segítségét is különösen a kezdeti időkben, amikor még nem rendeződött az „intézményes„ helyettesítés kérdése, de a későbbi időkben is.)

A karácsonyi és húsvéti ünnepeken plébános atyánk el tudta látni a szolgálatát. Ünnepeink felemelően és szépen sikerültek.

Május 8-án 28 bérmálkozó járult a nagykorúság szentségéhez. A bérmáló atya Gulyka József esperes atya volt, akit a péceli hívek ismernek és nagyon szeretnek. Nagyon jó hangulatú és a Szentlélektől átitatott bérmálási szertartás volt.

Május 22-én volt az elsőáldozás, amelyet Szathmáry Attila atya végzett. 30 elsőáldozó volt a Szt. Erzsébet, a Szemere és a Petőfi iskolába járó hittanosok között.

Szathmáry Attila plébános atya egészségi állapota gyorsan romlott, ezért a nyugdíjazását kérte. Július 30-án volt a búcsúztató szentmiséje, amelyet Gulyka József esperes atyával közösen celebráltak. A péceli hívek ekkor búcsúztak el – meghatottan – plébános atyától.

Dr. Kollmann Andrea sk.        és Kazinczy Tamás sk hitoktató és a képviselőtestület tagja

2005. augusztus 1. óta Burger Ferenc plébános vezeti a péceli katolikus egyházközséget. A beiktató szentmisén sokan vettek részt, köztük a protestáns egyházak vezetői is.

2005. augusztus 7-én a képviselőtestület rendkívüli ülést tartott az átadás-átvétel kapcsán. Ezen a távozó plébános atya beszámolt az egyházközség helyzetéről, illetve az átadás-átvétel folyamatáról.

Az átvétel kapcsán sürgetően merült fel a plébánia állapotának kérdése, annál is inkább, mert azon már hosszú ideje jelentősebb mértékű felújítás, tatarozás, esetleges átalakítás, stb. nem volt. Úgy foglalt állást a testület, hogy az épület felújítását folyamatosan kell végezni, ennek érdekében árajánlatokat kell beszerezni kivitelezőktől. A várható nagy költségekre tekintettel megfontolandó egy gyűjtés kérdése is.

Ugyancsak felmerült a megoldásra váró problémák között a temető kérdése, valamint sekrestyés helyzete is.

Burger Ferenc elkezdte a plébánia felújítását, a kert rendezését (jelképes aggiornamento volt az adott helyzetben – L.F. szerk.), a szobrok felújítását, és felszentelte a templomkertben lévő régi, de a Rózsafüzér Társulat tagjai által felújíttatott keresztet (2005.IX.18.). Ezekben a munkálatokban a hívek közül is sokan segédkeztek.

A felújított kereszt a templom udvarában

Az új plébános atya hamar beilleszkedett, sok emberrel vette fel a kapcsolatot 1-2 hónap alatt. A jónak tartott hagyományokat megőrizte, ami jól működött, az továbbra is működhetett, ahol változtatni kellett, ott elindult a változás. Rövid pár hónap alatt a közösségi élet „ pezsgésnek indult”: az első félévben nagyon sok rendezvény volt.

Szeptember közepén megvalósult a péceli hívek egy részének régi álma: a felnőtt-katekézis, amelyet, illetve amelynek előadásait Burger Ferenc plébános tartja. Fontosnak érzi hitünk és tudásunk fejlesztését. Magas szintű előadásai mellett lehet kérdezni, vitatkozni a(z interaktív) hittanórán. A kis csapat tagjai lassan közösséggé formálódnak.

November 26-án egyházközségi zsinatot tartottunk. A zsinatra vonatkozó elképzelés, amely ezen a szinten (mármint egyházközségi, illetőleg plébániai szinten) legalábbis nem szokványos, Burger Ferenc plébános gondolata volt.

Ennek érdekében október 2-án a képviselőtestület rendkívüli ülést tartott amelynek feladata a zsinat tematikus és technikai jellegű előkészítése volt annak érdekében, hogy maga a konkrét rendezvény gördülékeny legyen, és csak a valóban érdemi kérdésekkel tudjon foglalkozni.

A rendezvény célja az volt, hogy egyrészt felszínre hozza azokat a kérdéseket, illetve megoldásra váró problémákat, amelyek az egyházközséget foglalkoztatják, másrészt pedig feltárja azokat a területeket, amelyen az egyházközség tagjai maguk is részt vesznek, illetve a jövőben a jelenleginél jobban részt vennének az egyházközség életében. Nem utolsó sorban pedig a jövőt illető lelkipásztori tervezés alapja is lehetne a zsinat eredménye. Az összejövetelt jelentős előkészítő munka előzte meg annak érdekében, hogy az egy napra tervezett rendezvényen valóban a legfontosabb kérdésekre lehessen koncentrálni. A zsinat mottója: „Otthonunk az egyházközség”. Fővédnökségét Dr. Beer Miklós váci Püspök Atya vállalta.

A zsinaton korcsoportok szerint hangzottak el az előadások:

– A felnőtteknek szóló, egyúttal nyitó előadást Püspök atya tartotta, és a közösségek fontosságáról, a felelősségvállalásról, és a Szentlélek vezetéséről beszélt többek között. Az ő előadását egy házaspár Simon Péter és Ildi korreferátuma követte, amelynek alapgondolata a család, mint közösség, értékeinek közvetítése, az egymásért való felelősségvállalás kérdése volt.

– A gyermekeket leginkább érintő kérdésekről dr. Gombócz János tanszékvezető egyetemi tanár tartott humoros, magával ragadó előadást.

– Az idősek korcsoportjához Fila Lajos atya, egykori péceli plébános szólott. Kiemelném belőle, hogy az idősek imáira, szeretetére és bölcsességére milyen nagy szükség van egy egyházközségben. Jó humorú, mély tartalmú előadást hallottunk az időskor hitéletéről.

– Fiatalok az egyházközségben: erről a témakörről Sebők Sándor fóti plébános tartott buzdító jellegű, a fiatalokat a hitük mélyítésére, közösségi életük fejlesztésére indító, keresztény identitásuk kialakítására, bátorságra és a tiszta életre buzdító előadást.

Az előadások után hozzászólások, kérdések, illetve azok megválaszolása következett. A zsinat anyaga az „Otthonunk az Egyház” címmel megjelent külön kiadványban látott napvilágot. Az összejövetelen felvetődött kérdések, témák értékelése után, több dolog is elindult a megvalósulás útján. (Videó felvétel is készült minderről Ács József jóvoltából. -BF)

Az adventben nagyon sok lelki program volt a plébánián ( csak felsorolás-szerűen): karácsonyi könyvvásár, óvodásoknak zenés adventi műsor, bábelőadás, adventi lelkigyakorlat 3 estén át (előadó : Fila Lajos plébános), plébániai karácsony (betlehemes műsorral), székely betlehemes előadás. XII. 24-én du. gyermek-betlehemes (Szt. Erzsébet Iskola), éjjel misztériumjáték (ifjúságiak), éjféli mise.

A szertartáson, valamint a többi karácsonyi miséken is nagyon sokan vettek részt. Sokan gyóntak, áldoztak, illetve kaptak lelki vezetést. A plébános atya külön időpontban lelki vezetőként, személyes beszélgetésben is gyóntat.

Az év végére – bár nem utolsósorban – egy kis kitekintést tett a szerkesztő. Nevezetesen a máriabesnyői – felújított – kálvária 4. stációjáról van szó.(Jézus találkozik édesanyjával.) Ennek oldalán egy kis márványtábla hirdeti a péceli hívek adományozásának emlékét. A stáció lábánál pedig az eredeti adományozó család neve van feltüntetve. A péceli érdekeltektől nem sikerült az adakozás, illetve felújítás időpontját megtudni, csak a tényt és a pontos stációt. A máriabesnyői Historia Domus vezetőjétől azonban megtudtuk, hogy az eredeti kálváriát 1929. szeptember 15-én szentelte fel Breyer István püspök úr. Az egykori híradásban név szerint szerepeltek az adományozók, köztük a IV. stációt állíttató Wolsky-Devecis család neve is. A felújítás Gáspár István plébánossága alatt , 2005. évben történt.
Néhány kép:

(L.F. szerk. felv.)

( Koós Albert úr (Máriabesnyői. H.D.) szívességéből)