2015. év

Szép, nyugodt, méltóságteljes nappal köszöntött ránk az új esztendő. Az óévbúcsúztató vigalmak után a polgári év első napján – Szűz Mária Isten-anyaságának ünnepén – meglehetősen sokan gondolták úgy, hogy az új évet a jó Isten segítségével és kért áldásával kezdik el. (Legalábbis erre lehetett következtetni a két ünnepi szentmisén résztvevők, főként pedig a szentáldozáshoz járulók számából.)

Az esti szentmisén a templom kórusa énekelt angol és magyar karácsonyi énekeket.

A szentmisét követően pedig – többszöri beharangozást követően – egy ritkán hallott (legalábbis a templomunkban ritkán hallott) hangszer, a vibrafon hangverseny keretében történő bemutatkozására került sor. Tóth Benedek karnagy több Bach-művet írt át erre a hangszerre, és zongora illetve fuvola kísérettel adott elő közülük kettőt. A jelenlévő nagy számú hallgató lelkes tapssal jutalmazta a produkciót.

Ezt követően pedig a hittanteremben került sor egy közös agapéra.

Január 5-én 64. éves korában, nagy türelemmel viselt súlyos betegség után elhunyt Dr. Tarjányi Zoltán pápai káplán, teológus, egyetemi professzor. Személye annyiban érinti az egyházközséget, hogy pappá szentelését követően 1974-1977 között Pécelen volt káplán. Jóllehet csak rövid ideig tartózkodott itt, működése jelentős nyomokat hagyott, főként a fiatalság körében. Temetési szertartása 2015. január 17-én volt a Váci Székesegyházban, ahová a közvetlen családon kívül a munkatársai, tisztelői és nagyszámú érdeklődő jött el. Gyakorlatilag megtelt a székesegyház; a szertartásra – a számos püspökön kívül – mintegy 80 pap jött el az egész egyházmegyéből. A szentmisét és a szertartást dr. Beer Miklós váci megyéspüspök úr végezte. Templomunk kórusa szolgált a szertartáson. A szentmisén három művet énekeltek, a temetésen pedig – az altemplomban – Varga László karnagy atyának „segítettek be” a szertartás válaszainál.

Január 19 és 23. között volt a Jézus Szíve Társasága Idősek Otthonában a szokásos ökumenikus imahét.

Január 19–én Iványi Zoltán metodista lelkész, 21-én Baranka György evangélikus lelkész, 22-én Pénzes Imréné baptista pasztorál-pszichológus, 23-án pedig Káposztássy Béla katolikus klinikai lelkigondozó vezette az imaórát. Ugyanezen a napon este – mintegy a hét zárásaként – a Szent Erzsébet Katolikus Iskola és Óvoda kápolnájában ökumenikus vesperásra került sor, amelyen szintén Iványi Zoltán metodista lelkész végezte az igehirdetési szolgálatot ( a református Kovács Zoltán közreműködésével), templomunk kórusa pedig énekelt. Részt vettek a vesperáson a baptista egyház kórusának képviselői is.

Február 7-én került sorra a Szent Erzsébet Katolikus Iskola épületében a szokásos farsangi bál. Idén új szervezők (Varga Andrásné Ilike, és lánya Varga Ilus) vitték sikerre a rendezvényt, hiszen tavaly az addigi „ősszervező” Szekeresné Ági visszavonult ebből a feladatkörből.

A rendezvény összességében jó hangulatban folyt le, mintegy 80-100 fő vett rajta részt (túlnyomórészt fiatalok és sok gyermek). Volt jelmezverseny, táncház, teaház, kitűnő zene (erről a P.Kabi.Net. együttes gondoskodott). Az összejövetel – az eddigiekhez hasonlóan batyus bál volt, a jellemző szín a sárga lett. A bálról a Hírlevél elektronikus oldalán nagy számú felvétel jelent meg.

Február 14-én délután volt a templomban az idősek miséje; utána jó hangulatú agapéra került sor a hittanteremben.

Február 15-én a délelőtti szentmisén az ifjúsági kórus és zenekar valamint a templom felnőtt kórusának együttes zenei szolgálatával Taize-i mise bemutatására került sor. A szentmise alatt számos éneket adott elő a vegyes kórus, amelyek közül jó néhány már más alkalommal is elhangzott, ez a fajta felállás azonban teljesen egyedi hangzást kölcsönzött a daraboknak.

Március 13-15 között volt a lelkigyakorlat, amelynek vezetője – ritka jelenség egyházközségünk életében – egy püspök, nevezetesen Székely János budapest-esztergomi segédpüspök volt. Püspök atya rendkívül tartalmas, szívhez szóló és minden ízében a krisztusi szeretetet sugárzó lelkigyakorlatot tartott. Nagyon sokan végezték el a szentgyónást és járultak a szentáldozáshoz. Egyáltalán szép számban vettek részt a hívek a triduumon, amelynek vasárnapi záró szentmiséjén zsúfolásig megtelt a templom hívekkel.

Ide tartozóan meg kell említeni, hogy az első napon (péntek) este a szentmisét követően kötetlen beszélgetésre látták vendégül püspök atyát a plébániai közösségek vezetői és kölcsönösen bemutatkoztak egymásnak. Székely János, aki  a helyi Cursillio-közösség meghívását elfogadva érkezett ide, megyéjében az említett mozgalom és a cigány-pasztoráció elkötelezett híve és felelőse. Plébános atya hálás szavakkal mondott köszönetet püspök úrnak szolgálatáért és ajándékként az egyházközség közösségeinek életéről készült video-lemezeket adott át neki. Püspök atya válaszában jelezte, hogy egy valóban élő és működő közösséget ismert meg egyházközségünkben. Ez az állapot nemcsak a hívek, hanem a plébános érdeme, illetve munkájának eredménye (is).

A nem mindennapi eseményről a Hírlevél 5. számában jelent meg beszámoló Kollman Andrea tollából.

A nagyböjti időszak előrehaladtával egyre sűrűsödtek a liturgiai események. Minden pénteken keresztút volt a templomban, ezeket hol a hívek közössége, hol egyes plébániai közösségek vezették. Március 27-én templomunk kórusa végezte a szertartást, Szent II. János Pál pápa elmélkedéseinek alapul vételével, és népénekek illetve négyszólamú művek éneklésével.

Virágvasárnap, március 29-én, szép számú hívősereg részvételével került sor a templomkertben a barkaszentelés szertartására, majd a templomban az ünnepi szentmisére és a passió eléneklésére. Ezúttal – „B” év lévén – a Szt. Márk evangéliuma szerinti szenvedéstörténet hangzott el. Külön színfoltja volt a szép szertartásnak, hogy a katolikus iskola tanulói végeztek szolgálatot (olvastak fel, illetve perselyeztek). Megindító volt hallani a kicsik ajkáról a Krisztus szenvedés-történetéhez kapcsolódó szentírási részeket, illetve könyörgéseket.

Március 31-én, nagykedden került sor a templomban a családi keresztút megtartására. Ez a szertartás már hagyományosnak tekinthető, hiszen már hosszabb múltra tekinthet vissza. Korábban Káposztássy Béla volt a lelke az ügynek, most pedig a Bense család a motorja. Nagyon sokan jöttek el a szertartásra, ahol is minden állomást más-más család elmélkedett végig. Mindenképpen meg kell emlékezni arról, hogy a szertartáson nagyszámú gyermek vett részt (gyakorlatilag körbe értek a templomban).

Igen méltóságteljes és ünnepélyes volt a három szent nap megünneplése.

Nagycsütörtökön az Oltáriszentség alapítása, illetve a papság alapítása az ünnep középpontja. A hívek nagy számban gyűltek össze a templomban, amelyet szorgos kezek az ünnepre szépen kitakarítottak és virágdíszbe öltöztettek. A szentmise és az oltárfosztás után került sor a virrasztásra.

Nagypénteken, Jézus szenvedésének és kereszthalálának emlékünnepén a passió eléneklésével és a kereszt előtti hódolattal fejeztük ki hálánkat és imádatunkat a szenvedő Jézus iránt. A hívek gyakorlatilag megtöltötték a templomot. Az énekkar a Werner-féle János-passiót énekelte, a kereszthódolat alatt pedig felváltva hangzottak el népénekek és egyházi művek. Szintén sokan járultak a szentáldozáshoz. Meg kell említeni, hogy mindkét napon szép számban voltak ministránsok a szertartásokon, a zsoltárosok pedig ezúttal a kórusról végezték a szolgálatukat.

Húsvét vasárnap a hívek megtöltötték a templomot a feltámadás megünneplésére. Már a tűzgyújtáson is sokan vettek részt, annak dacára, hogy fagyos, hideg idő volt. Külön öröm, hogy a korai időpont (hajnali fél öt óra) ellenére is több gyermek vett részt a liturgián. Az egész szertartás nagy szépen és méltóságteljesen zajlott, igazodva Húsvét öröméhez és méltóságához. Sokan vállaltak közreműködést (pl. felolvasást, baldachin vivést, éneklést, stb.; mások pedig azzal vették ki részüket a munkából, hogy a szertartás végén finom meleg teával és harapnivalóval látták vendégül a körmenetről visszatérteket).A szentmise végén került sor az ételáldás szertartására. A szertartás egészét valódi húsvéti öröm járta át.

Azt is megemlíthetjük, hogy a körmenet zavartalanságát a polgárőrség útlezárással biztosította.

A Húsvét krónikájához tartozik az az – első látásra talán szokatlan, de egy közösség belső életéhez mindenképpen hozzátartozónak tekinthető – esemény, hogy az ünnepek liturgiáját követően plébános atya „tollából” megjelent a levelező-listán egy körlevél: eszerint a feltámadási liturgián meglehetősen kevesen vettek részt. Ferenc atya úgy látja, hogy talán a korai kezdési időpont okoz problémát (főleg a /kis/ gyermekeseknek) és ezért véleményeket, javaslatokat kért a jövőre vonatkozólag. Ez a dolog egyébként az Irgalmasság-vasárnapi homilia kapcsán is szóba került. Az eredményt – és főleg annak „következményeit” – természetesen a H.D. lapjain is rögzítjük.

Április 26-án került sor a búzaszentelés szertartására. Először a templomban volt ünnepi szentmise a papi és szerzetesi hivatások világnapjához kapcsolódóan, amelyet – immár hagyományosan – a péceli gazdákért mutat be a plébános atya. Ezt követően a parkolóban került sor magára a búzaszentelési szertartásra, majd a parkolóban elhelyezett termények, növények állatok megáldására.  A szertartás végén a megszentelt búzából haza lehetett vinni. A szertartáson a Jézus Szíve Társasága Szociális Otthon lakói közül is sokan megjelentek.

Április 30-án este tartottuk a templomban a hagyományos Mária szerenádot, amely május hónap ( mint Szűz Mária hónapja) előestéjén égi édesanyánkat köszöntötte.

Ilyenkor vegyesen hangzanak el népénekek, imádságok és énekkari művek, amelyek Szűz Máriát mint örvendetes szüzet, mint fájdalmas anyát és mint dicsőséges királynét egyaránt tisztelettel és imádással veszik körül. Jóllehet szomorúan kell megállapítani, hogy a látogatottság egyre csökken – (amihez tavaly is és idén is hozzájárultak az e napon tartott a ballagások is) – mégis viszonylag szép számban összejöttünk. Különös fénypontja volt a szertartásnak a moldvai gyűjtésből származó Úrangyala, amelyet ez alkalommal nem a hívek imádkoztak, hanem a kórus énekelt. A hívek a kivetítőn kísérhették figyelemmel a megszokottól némileg eltérő szövegű/megfogalmazású Úrangyala imádságot.

Az áldozócsütörtököt – Urunk mennybemenetelének ünnepét – követő vasárnap május 17-én a 9. órai szentmisén volt templomunkban az elsőáldozás. Miközben az egyetemes Egyház Krisztus mennybemenetelét ünnepli, közösségünk – ezen túlmenően – a gyermekek Krisztussal való első szentségi találkozását is ünnepelte. A szépen feldíszített templomba ünnepélyesen vonult be az asszisztencia, amelyet 30 – fehér ruhába öltözött – első áldozó követett. A gyermekek nagyon fegyelmezettek voltak és a liturgia minden olyan cselekményében részt vettek, amelyben egyáltalán lehetett (felolvastak, az egyetemes könyörgéseket elő-imádkozták, énekeltek, illetve a szentáldozás után közös imával fejezték ki köszönetüket).

Május 30-án megérkeztek a mosonmagyaróvári Piarista Általános Iskola és Gimnázium vegyes kórusának tagjai és kísérő tanáraik. (A látogatásra egy előzetes kapcsolatfelvétel, személyes ismeretség és templomunk kórusának szeptemberi mosonmagyaróvári vendégszereplése kapcsán – mintegy annak „megelőlegezése”-ként került sor. Egyúttal a két település katolikus iskolájának kapcsolat-építésére is szolgált. Az előzetes elképzelések szerint ugyanis szeptemberben a Szent Erzsébet is részt vesz a mosonmagyaróvári vendégszereplésen. Így tehát a fiatalok ”hivatalosan” az iskola vendégei voltak.)

A hittanteremben elfogyasztott ebéd után szabad program következett a városban, illetve a Szent Erzsébet Iskolában. Nem sokkal az esti szentmise előtt érkeztek vissza a hittanterembe, ahol a „technikai” szünetet követően egy közös beéneklésre és a záró(közös) ének próbájára került sor. (Ez – az előzetes elképzeléseknek megfelelően – a „Boldogasszony anyánk” Tóth József–féle feldolgozása volt). Plébános atya szeretettel köszöntötte a fiatalokat, akik a szentmisén énekszolgálatot végeztek. A mise záróénekeként hangzott el a közös ének. Ezt követően a kórus levonult a szentély elé és rövid (négy darabból álló) műsort adott a jelenlévő hallgatóknak. Igazán öröm volt látni-hallani a lelkes fiatalokat, akik között láthatóan helyet kaptak az általános iskolások és gimnazisták egyaránt. A műsor befejeztével a jelenlévők átvonultak a hittanterembe, ahol előbb a helyi katolikus iskola „utánpótlás” énekesei és zenészei adtak műsort a vendégeknek, valamint a jelenlévő családtagjaiknak (kicsikről lévén szó). A műsor után pedig jóízű falatozásra és beszélgetésre került sor a jelenlévők között. Este a fiatalok továbbutaztak Budapestre, ahol másnap (vasárnap) a piarista gimnáziumban vesznek részt szentmise szolgálaton.

Június 7-én, Úrnapja ünnepén a hívek ifjabb és idősebb generációjának képviselői már kora reggel ott szorgoskodtak a templom körül, hogy elkészítsék körmenethez az ilyenkor szokásos sátrakat, illetve szabadtéri oltárokat. Nagyon sok virág összejött, úgyhogy a szorgos kezeknek volt miből válogatniuk. A szentmise kezdetére szépen ki is alakult minden.  A szentmisét követően került sor a körmenetre a szokásos útvonalon, amelyet a rendőrség illetve a polgárőrség képviselői biztosítottak. A hagyományoknak megfelelően az első áldozók virágszirmokkal szórták fel a körmenet útvonalát. A szentmise befejezése során plébános atya ünnepélyesen meghívta az elsőáldozó fiúkat a ministránsok közé, illetve a leányokat a zsoltárosok közé; kérte egyúttal a szülőket, hogy a gyerekeket támogassák ebben a szolgálatukban.

A szentmisét követően a hittanteremben jó hangulatú, bensőséges megemlékezésre került sor: templomunk sekrestyését, akolitusát, Dévai Zoltánt köszöntöttük 60. születésnapja alkalmából, Plébános atya köszöntőjében jelezte, hogy az ünnepelt tevékenysége olyan széleskörű, és összetett, illetve Zoltán mindezeket olyan odaadással végzi, hogy a személye, munkássága nagyon nagy érték az egész egyházközség számára. A hozzászólók megerősítették mindezt.

Az egyházközség értékes ajándékkal lepte meg ünnepelt mindenesét. A fogadás agapéval ért véget.

Június 14-én, az egyházközség fogadalmi ünnepén – a hagyományoknak megfelelően – szabadtéri szentmise és azt követően körmenet volt. Sajnos meglehetősen kevesen vettek részt rajta, ami bizonyos mértékig a nagy hőségnek is köszönhető. Viszont akik részt vettek rajta, azok emberileg is széppé tették az ünnepet, amelynek külsőségei is méltóak voltak a péceli közösség immár több, mint 70 éves hagyományaihoz.

Ide tartozóan említést érdemel, hogy a Péceli Hírek 2015. július 10-i számának Lélekgondozó rovatában egy cikk jelent meg „ A fogadalmi ünnepről”.

Június 14-én délután 3 órakor került sor a dr. Tarjányi Zoltán egykori péceli káplán által 40 éve alapított Péceli Gergely Kórus és a jelenlegi Coelestis Regina Kórus közös koncertjére.

A szervezők a koncert darabjait és az egyes művek között elhangzó verseket az egyházi év jeles alkalmai (Karácsony, Húsvét, Halottak napja és Nagyboldogasszony ünnepe) köré csoportosították/szerkesztették. Az előadás érdekessége volt, hogy a verseket ugyanazok mondták, akik 40 évvel ezelőtt is előadták. A versek alatt a szavalók fiatalkori képe jelent meg a vetítővásznon. A szervezőknek minden bizonnyal nem kis munkájába került a (még élő) érintettek összegyűjtése erre az alkalomra, hiszen sokan közülük már az ország különböző részein élnek.

A művek egy szólamban hangzottak el, Ács Dávid László orgonakíséretével. Vezényelt Décsi Magdolna. A műsor végén egy rövid vetítettképes előadásra került sor a korábbi idők/élmények felelevenítéseként. A vetítés alatt Décsi Magdolna szerzeménye adta az aláfestő zenét.

A koncert után agapé volt a hittanteremben, amelyen a fellépőkön kívül a hallgatóság számos tagja is megjelent.

Ugyancsak szeptember 6-án jelent meg a Hírlevél őszi első száma, amely gyakorlatilag az ifjúsági hittanosok Balatonakarattyán, augusztusban tartott hittantáboráról szól. Ezen túlmenően az „év eleji” szokásos toborzó hirdetéseket tartalmazza (zsoltárosok, énekkar, ovis hittan, felnőtt katekézis, stb.)

Ugyanezen a héten jelentős átalakítási-festési munkálatok kezdődtek a hittanteremben és a kápolnában. Olyannyira, hogy még a színpad határoló falát képező lambéria-borítást is eltávolították. Az átalakítás elsődleges célja a hittanteremben a térnyerés a színpad „rovására”. Utána lehet foglalkozni a falak és a mennyezet felfrissítésével, illetve további szükséges munkákkal. A Mária-kápolnában is több célú munkák folynak (festés, parkettázás, villanyszerelési munkák, stb.) A fedezetet saját erőből biztosítjuk (elsősorban a megemelkedett temetői bevételekből).

Szeptember 26-án este a Kőbányai Szent László templomban a Zeneakadémia hallgatói adtak orgonahangversenyt. A fellépők között volt egyházközségünk ifjú kántora, Ács Dávid László is, aki Max Reger Benedictus (Op. 59.) című művét adta elő. A hallgatóság soraiban örömmel lehetett felfedezni péceli érdeklődőket.

Október 10. napján ifjúsági találkozó volt  városunkban, nevezetesen a    Galga-menti Nagyboldogasszony Közösség   péceli találkozója. Az összejövetel témája: Hiszek az egy (szent, katolikus, apostoli) Anyaszentegyházban. Természetesen a szervezők is a péceli  fiatalok voltak (Juhász Petra és Ács Dávid). A rendezvény a templomi gyülekezővel kezdődött, majd a katolikus iskolában folytatódott a programokkal és itt is fejeződött be a  közös szentmisével. Mintegy 80 fiatal jött össze a Galgamente vidékéről, hogy egy tartalmas, jó hangulatú közösségi élmény részese legyen. Előzőleg a híveket arra kérték, hogy   a vendéglátáshoz járuljanak hozzá ( de természetesen a programokon is részt lehetett venni). A „hozzájárulás” igen sikeres  volt; amiért is plébános atya a templomban mondott köszönetet a híveknek. A találkozóról a Hírlevél november 1-i számában jelent  meg egy rövid cikk a szervezők  tollából.

Október 11-én tartottuk egyházközségünk ünnepét, a   templombúcsú napját. A hívek igen szép számban összejöttek az ünnepi szentmisére.  Sokan járultak a szentáldozáshoz. A zsoltárosok kitettek magukért, a „kicsik” (a zsoltárosok új tagjai) egyre inkább beilleszkednek a közös éneklésbe. Templomunk kórusa is több darab eléneklésével szolgált.

Tekintettel a rossz időjárásra, ezúttal nem voltak kinti, szabadtéri programok, hanem a hittanteremben volt egy teás-süteményes agapé; a templom kijárata előtt pedig süteménnyel kínálták meg a kifelé tartó híveket.

Október 17-én  délután  3. órakor ritka esemény részesei lehettek azok, akik eljöttek –az egyébként nem nagy hírveréssel kísért – emlékmisére. Maga a „tény” is ritka (hogy t.i. valakit 100 éves jubileuma alkalmából köszöntsenek), maga a szentmise – az ott elhangzottak – pedig külön lelki élményt is jelentettek.

Történt pedig, hogy néhányak arra gondoltak: illő és méltó lenne Halász Endre  100 éves születésnapját emlékmise keretében megünnepelni.

Az ünnepelt  Pécel plébánosa volt 1951 és 1983 között, vagyis a „nehéz” időkben. Ez idő alatt hallatlan munkát végzett plébánosként is,  kisközösségek szervezőjeként is.  Lelkipásztorként virágzó  lelki életet alakított ki, illetve  tartott fenn, Rajz Mihály utódjaként. A „látható” dolgok közül kiemelendő  a templombelső (elsősorban a szentély) teljes átalakítása. A „nem látható” dolgokról pedig mindennél jobban  tanúskodnak az ökumenizmus gyakorlati megvalósítása, az általa létrehozott kisközösségek, a megmentett alkohol-. illetve szenvedélybetegek, a megsegített hajléktalanok,  az evangéliumot mindennapjaikban élő egyének és családok. Kényszernyugdíjazása után a megüresedett szadai plébániát kapta meg, ahol változatlan  hittel, lelkesedéssel végezte lelkipásztori teendőit. Alapítója lett a katolikus alkoholista-mentő szolgálatnak, illetve lelki vezetője a Betánia szervezetének, amelynek fő célja a hajléktalanok,  az éhezők, a válságba került családok megsegítése. Életművéért a köztársasági elnök (Göncz Árpád) aranyéremmel tüntette ki, Pécel díszpolgára is lett. (További életrajzi részletekbe itt nem bocsátkozunk, mert alább megtalálható az ő  – némileg szerkesztett – életrajza L.F. szerk.)

A szentmise előtt  méltatás hangzott el Dévai Zoltán tolmácsolásában. A szentmisét Butsy Lajos fertőrákosi plébános, egyben sopronkőhidai börtönlelkész mutatta be. Homiliájában meleg szavakkal emlékezett  Halász Endrére.  Hiszen az ünnepelttől tanulhatunk, tanulnunk kell,  életművének példájából, a szenvedés vállalásából, az Istenbe vetett mélysége hitéből pedig gazdagodnunk kell.

A zenei szolgálatot a kiegészített SzeRBuSz zenekar és az ifjúsági leánykórus látta el igen szépen és  színvonalasan.

A szentmisét követően a hittanteremben agapén vettek részt a megemlékezés résztvevői.

A jubilánsról –  a templomi megemlékezéshez kapcsolódva – egy életút-összeállítás jelent meg a Hírlevél 2015. november 1-i számában. Ugyancsak méltató cikk jelent meg  – többek közös munkájaként – a Péceli Hírek 2015. november 14-i számában, egész oldalnyi terjedelemben.

[Honlapunkon olvasható Ercsényi András visszaemlékezése is, aki Halász Endre legfiatalabb testvérének, Editnek a gyermeke; civilben informatikus mérnök, egyetemi oktató.]

November 22-én  délután egyházzenei áhítatot tartott a templomban  a Coelestis Regina Kórus. A viszonylag szolid  létszámú hallgatóság előtt megtartott rendezvény nagy sikert aratott, a záró számot ( amely egy gospel volt hálaadásként az egész évért, és magáért a kórusért)  közönség vissza is tapsolta.

November 28-án  délelőtt 10 órakor ritka eseményre került  sor a városban. Kocsis Fülöp  hajdúdorogi metropolita  ekkor szentelte fel – Szent Bertalan tiszteletére – a Petőfi Sándor utcában épült görög katolikus  templomot. A szertartáson a jelentős számú görög katolikus lelkipásztor mellett részt vettek a helyi egyházközségek papjai illetve lelkészei is. A nagy területű  rákoskeresztúri parókia  nagy számú görög katolikus rítusú híve mellett megjelent igen sok helybeli  érdeklődő is.  A helyi világi méltóságok közül is számosan jelen voltak. Bizonyára még többen lettek volna ( a szervezők láthatólag készültek is erre kültéri vetítővászonnal), de a zord időjárás közbeszólt,és így a szép számú jelenlévő elfért a templomban. Mindazonáltal a szertartás igen szép és  méltóságteljes volt. Itt említjük meg, hogy plébániánk  az újonnan elkészült templom  számára egy – ajándékként kapott és a miseruhák /liturgikus ruhák számára készült – tároló-szekrényt  adományozott, amelyet az új templom sekrestyéjében helyeztek el.

Tekintettel arra, hogy az új templom elkészült, és  a jövőben a görög katolikus szertartásokat itt tartják majd, a templomunkban egyúttal megszűnik az eddig vasárnaponként fél nyolckor kezdődött görög katolikus liturgia. A szentmisék rendje is változik; ugyanis a 9. órai szentmise november 29-től 10. órakor kezdődik.

Az újonnan felszentelt görög katolikus templom

November 29-én (advent  első vasárnapján) megkezdődött az új egyházi év. A megváltozott miserend első alkalmából  a hívek igen szép számban gyűltek össze a templomban. Az első adventi gyertyát a Szent Erzsébet Katolikus Iskola és Óvoda egyik óvodás csoportja végezte, a kapcsolódó énekek lelkes éneklése mellett. A hívek megtapsolták a pici emberkék előadását. A felolvasást is és egyéb kapcsolódó szolgálatokat  (pl. a könyörgéseket) is a kicsik szülei végezték.

Innen kezdve minden gyertyát más közösség (képviselői) gyújtott(ák) meg: a másodikat a Coelestis Regina Kórus, a harmadikat az Olajfa közösség (sok gyermekkel „kibővített” népes csoportja, a negyediket pedig a Cursillo Közösség.

Természetesen  a nagyobb közösségben, Pécel városában is voltak programok, amelyek érintették az egyházközséget. Így mindenek előtt a gyertyagyújtás szertartása, amelyet minden vasárnap más egyház képviselői végeztek a Kossuth téren felállított hatalmas koszorún. Egyházközségünket a negyedik vasárnapon az Almási Péter Fruzsina és Ács Dávid László által vezetett zsoltáros lányok képviselték, igen szépen és méltóan.

De ide kívánkozik a Péceli Gyermek és Ifjúsági Kórus hagyományos karácsonyi hangversenye is, amelyet évek óta  templomunkban tartanak meg Szilágyiné Szalai Zsuzsanna tanárnő szervezésében és  vezényletével. A műsorvezetést – szintén évek óta – Rádí Zoltán tanár úr, iskolaigazgató látja el. .A templomot december 21-én zsúfolásig megtöltötte a közönség, és nagy-nagy élménnyel gazdagabban tért  haza otthonába. A műsoron szebbnél szebb karácsonyi művek szerepeltek, amelyeket felváltva  zenekarok, szólisták, illetve kórusok adtak elő. A közönség  hosszantartó vastapssal köszönte meg az  fellépők szorgalmát, lelkesedését és tartalmas, szép előadását.

A karácsony napjai szépen, tartalmasan teltek. Az ünnepeken  igen sokan voltak a templomban, és a jelenlévők jó része járult szentáldozáshoz. (Karácsony napján az ünnepi nagymisén hárman is áldoztattak.) A templom ünnepi díszbe öltözött a szorgos kezek jóvoltából. A fiatalok éjjel 11  órakor szép és tartalmas  előadást  mutattak be  a karácsonyi  ünnepkört érintő művekből. Éjfélkor a templom kórusa énekelte Halmos Karácsonyi miséjét, majd az ünnep napján is.  A fiatalok kivonulásra  nagy tapssal kísért angol karácsonyi éneket adtak elő.

Külön öröm volt, hogy az ünnep napjaiban igen sok fiatal, illetve kisgyermek volt a templomban.

Szilveszter napján a 17 órakor kezdődött ünnepi szentmisével búcsúztatta a közösség az óévet. A szentmise végén a plébános atya ismertette az egyházközséget (illetve az egyházközség tagjait) leginkább érintő  statisztikai adatokat, mindegyikhez hozzáfűzve néhány mondatos magyarázatot.

Hitéleti statisztika

Templomba járás: 500 fő/ hét (Balázs áldás és hamvazás számolása alapján)

Keresztelés : 19 /tavaly 13/    Elsőáldozás: 28 /tavaly  29/   Esküvő: 1 /tavaly  5/

Temetés:   86 ( Ebből ellátott: 17)  Tavaly 98 temetés  volt. (22 ellátott)  Áldozás:   16.250    (tavaly 16350 az elfogyott ostyák alapján) Betegellátás: Betegek kenetét 25-en vették fel a templomban, havi rendszeres ellátásban részesült 8 beteg. 15 hittancsoport (iskolai és templomi) működik kb. 165 fiatal részvételével.

PLÉBÁNIAI KÖZÖSSÉGEK

1. Énekkar (felnőtt)
2. Énekkar (ifjúsági gitáros, gregorián)
3. Felnőtt katekézis
4. Cursillo
5. Rózsafüzér Társulat
6. Csütörtöki szentségimádó közösség
7.  Zsoltárosok- ministránsok
8.  Karitász
9.  Ifjú házasok (Olajfa közösség) 2 csoport

Hírlevél, levelező lista, honlap, Historia Domus

Anyagiak:

Persely:  Ingadozik az év folyamán (nyáron kevesebb) 60,000 – 100,000.- /hét Kb.  mint tavaly.  Rendkívüli gyűjtés idén nem volt (szokásos: iskolák, szentföld, Péter-fillér, missziók, karitász).

Egyházi hozzájárulás:  2 és 2,5 millió Ft között mozog évek óta: kb. 200-250-en  fizetnek egyházi hozzájárulást. A befizetések széles skálán mozognak.

Temető bevétel: tavaly kb. 2,5 Ft. volt. Idén pedig csaknem 6 millió Ft. A temető digitális nyilvántartása elkészült. Elkezdtük a lejárt sírok tulajdonosainak értesítését.  Ennek köszönhető a 3,5 milliós növekedés.

Következtetés: magunkat tarjuk el, nincs adóságunk, kb. 2,5 millió maradványunk van, amit görgetünk magunk előtt. Ez jelenti a biztonsági tartalékot.

Kiadások:

1. Liturgikus kiadások:  ostya, misebor, gyertya, virágok, ruhák vásárlása

2. Hitoktatási kiadások: tankönyvek, fénymásolások, szemléltető eszközök, kirándulások támogatása.

3. Működési kiadások: személyi kiadások, fizetések, TB – járulékok,  fűtés-világítás, közüzemi díjak, iroda fenntartás, és ezek anyag költségei.

4. Felújítások: A megnövekedett bevétel lehetővé tette, hogy folytassuk a felújítást. Ennek során a hittanterem átépítése megtörtént, nagyobb lett a használható terület. A Mária kápolna felújítása is megtörtént. Új konvektort kapott, a ministráns szobával együtt és a kápolna a hangosításának minőségén is javítottunk.

Tervek:

A hittanterem és a vizesblokk rendbetétele. A templom hangosításának korszerűsítése és a templom neonvilágításának cseréje.