2017. év

Január 1-én Szűz Mária Isten-anyaságát ünnepli az egyház. Ez egyúttal a béke világnapja is VI. Pál pápa ENSZ-beli javaslata óta. A templomban két szentmise volt.

Január 6-án, Vízkereszt parancsolt ünnepén két szentmise volt a templomban. A délelőtti szentmise keretében került sor a vízszentelés szertartására. Az esti szentmise alatt a templom kórusa az ünnepre szóló zsoltárt, illetőleg a karácsonyi ünnepkört idéző énekeket énekelt. Meg kell jegyezni, hogy a meglehetősen kemény hideg ellenére a hívek szép számban jöttek el a szentmisékre. Plébános atya hirdette a híveknek a hittanterem építési munkáinak megkezdését, amely a mosdóhasználat megszűnése miatt átmeneti nehézségekkel jár. Ezt mobil-WC beállításával igyekszik az egyházközség enyhíteni.

Január 7-én megkezdődtek a hittanterem átépítési munkái. Elsősorban a vizesblokkot érinti a dolog, azt bővíteni és korszerűsíteni kell. Ezen túlmenően kialakul egy melegítő-konyha is, amelyre nagy szükség van a különböző összejövetelek/rendezvények kapcsán. Először – értelemszerűen – a bontási munkák folytak, illetve az építési terület kialakítása. A sittet konténerbe pakolták. Néhány nap alatt a bontás meg is történt, úgyhogy január 17-én már lehetősége volt néhány önkéntesnek arra, hogy a megrendelt építőanyagot a hittanterembe behordja. Időközben megjelent a levelezőlistán egy felhívás önkéntes segítők „gyűjtése” / toborzása céljából.

Január 16-án a Jézus Szíve Társasága Idősek Otthonának kápolnájában megkezdődtek az ökumenikus imaórák. Az imahét mottója ”Krisztus szeretete sürget minket” (2. Kor. 5. 14.) Az idei imaalkalom ’liturgiáját’, elsősorban a mottóhoz fűződő elmélkedéseket, könyörgéseket, illetve a szertartások menetét a németországi keresztények állították össze.

Az első imaalkalom, amelyet Káposztássy Béla klinikai lelki-gondozó tartott, azokra a problémákra fókuszált, amely az egység útjában valóságos falként állnak. A könyörgések alatt az intézet dolgozói egyenként behozták a faldarabokat jelképező dobozokat, amelyekből ezt a falat felépítették, majd a szertartás folyamán az egységért végzett könyörgések alatt „lebontották”.

A második napon (január 17.) Baranka György evangélikus lelkész tartotta az imaórát. Sokakat meglepett, hogy gitárral érkezett és ez alkalomra szóló énekeket tanított meg a hallgatósággal. Az ő igehirdetésének központi szentírási gondolata volt, hogy az Isten „melege” napkelettől napnyugatig ér, és mindenkire-mindenre rávilágít válogatás nélkül. Az Isten szeme nem a külsőt nézi, hanem azt, ami a szívben van.

Január 18-án Pénzes Imréné, Krisztina baptista pasztorálpszichológus,

január 20-án pedig Iványi Zoltán metodista lelkész vezette az imaórát. Mindketten több éve aktív résztvevői az ökumenikus hét imaóráinak.

Előadásukban sok szemléltető eszközt használtak – többek közt a felekezeteket elválasztó fal köveit jelképező dobozokat. Ez által emelték ki az ökumené azon gondolatát, hogy Isten szemében nincs különbség az emberek között, hiszen kegyelme mindannyiunkra kiáradt, s a falat, melyről úgy érezzük, hogy egymástól elválaszt, mi magunk emeljük.

Január 20-án jelentős haladás következett be az építési munkálatokban: megtörtént a víz- és szennyvíz szerelvényezés, megtörtént az aljzatbeton elkészítése, és megérkeztek a további munkálatokhoz szükséges anyagok is (ajtók, szaniteráruk, szerelvények). Így remény van arra, hogy a következő napok munkálatai révén újabb jelentős lépéssel leszünk közelebb a „végeredményhez.”

Február 5-i vasárnapot megelőző csütörtökön volt Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe. Az ünnepre a vasárnapi szentmisében emlékeztünk meg, a gyertyaszentelés szertartásával. A mise elején a ministránsok körbejártak és mindenkinek a gyertyáját meggyújtották. Ezt követően került sor a gyertyaszentelésre és a hívek gyertyáinak megáldására. Sok ministráns működött közre szolgálatával. A szentmise zenei szolgálatát – az előzetes hirdetéseknek megfelelően – a Coelestis Regina Kórus és a Szent Erzsébet Katolikus Iskola néhány diákja látta el, a fiatal zenészek közreműködésével. Ennek során a Taize-i mise énekei hangzottak el. A zenei szolgálat lélekemelően szép volt. A hívek igen szép számban jöttek el a szentmisére. Tekintettel arra, hogy szent Balázs ünnepe is volt a héten, a szentmise végén Balázs-áldásban részesültek azok, akik hét közben nem tudtak eljönni szentmisére.

Jelentős haladás következett be a hittanterem vizesblokkjának felújítási munkáiban. A szakipari munkák a végéhez közelednek, és ismét sok fizikai munkára/munkaerőre volt szükség. Ennek egyik megnyilvánulása, hogy ki kellett venni a hittanterem külső bejárati vasajtaját, amely helyett egy másik (ezúttal fából készült) kétszárnyas ajtó került beépítésre.

Megjelentek az egyházközségi farsangi bál meghívói. A rendezvény helyszíne a katolikus iskola lesz, időpontja február 25. szombat este. (Minden további a szervezőkön és a résztvevőkön múlik.)

Február 11-e Szűz Mária Lourdes-i megjelenésének ünnepe, a betegek világnapja. Ilyenkor kerül sor az idősek szentmiséjére, és ennek keretében a betegek kenetének kiszolgáltatására a templomokban. Nálunk is megtartottuk az idősek szentmiséjét. A szokásos agapé azonban a hittanterem állapota miatt kivételesen elmaradt.

Február 12-én a Coelestis Regina kórus, valamint a katolikus iskola jó néhány diákja autóbusszal útra kelt és Mosonmagyaróvárra utazott, hogy viszonozza a Piarista Iskola  kórusának 2015. évi péceli látogatását. A helyiek a küldöttséget sok szeretettel és figyelmességgel vették körül. A szentmisén történt szolgálatot követően a városnézés és a lébényi plébániatemplom megtekintése is színesítette a programot. Úgyhogy az egyházközségünket képviselő felnőttek és gyerekek sok élménnyel tértek haza a hosszú útról.

A lébényi Szt. Jakab templom szárnyas-oltára

A január 13-ával kezdődő, illetve az azt követő héten jelentős változások következtek be a hittanterem átalakítási munkáiban. A festők levonultak (a végzett munka – finoman fogalmazva is – elég sok kívánnivalót hagy maga után) és megjelentek a burkolók, akik a padozat munkáit végzik el. Közben haladtak a festési-mázolási munkák is a vizesblokk körül, úgyhogy a szanitermunkák elvégzése, illetve a villanyszerelés után a nyílászárókat a helyükre lehet majd tenni.

Február 25-én volt az egyházközségi farsangi bál a katolikus iskolában. A jelentkezések először nehezen indultak, de utána viszonylag szép számmal összegyűltek a résztvevők és nagyon jó hangulat kerekedett az összefogás révén. A hangulatot jól bizonyítják az internetre feltett fotók:

https://goo.gl/photos/XGxR3tX3Sq2yZ86z7

A szervezők köszönetet mondtak minden jelenlévőnek és adományozónak a bál jótékony célú támogatásáért, és az egyházközségi farsangi bál lebonyolításáért. (Almási Zsuzsának a Szent Erzsébet Katolikus Általános Iskola rendelkezésre bocsátásáért, Barna Mariannak a díszítés koordinálásáért, Csokonay Karcsinak a zenei szolgálatért, Csokonay Annának a teaház megszervezéséért. Ács Józsefnek, aki a hangosítási eszközökkel és a színvonalas technikával járult hozzá a rendezvény sikeréhez. Külön köszönet illeti a népzenészeket, akik élőzenés táncházat tartottak a résztvevőknek. Podmaniczki Orsi gyereksarkot alakított ki a kicsiknek. Az ifjúsági hittanosok különösen is sokat segítettek a díszítésben, pakolásban, teaházban.

A bál szervezési költségein felüli bevételét a hittanterem felújítására ajánlották fel a szervezők.

Összes bevétel: 69 580 Ft

Összes kiadás: 16 580 Ft (étkezéshez műanyag és papíráru, jelmezverseny résztvevőinek ajándék, gyümölcs)

A hittanterem felújítására átadott összeg: 53 000 Ft

Február 28-án a Karitász felfüggesztette tevékenységét. A szervezet éveken keresztül nagyon hasznosan tevékenykedett azokon a területeken, amelyeket hagyományosan a karitatív tevékenység hatókörébe tartozónak tekintünk (gyűjtések, segélyezések, jótékony célú vásárok szervezése/rendezése, szegények, rászorulók, magányosak felkutatása és támogatása, az adományok rászorulók részére való eljuttatása stb.) De ugyanígy említhetjük pl. az idősek miséjének megszervezésével kapcsolatos teendőket, vagy éppen a Nógrádmarcal községgel kialakított szoros kapcsolatot a ruhagyűjtéssel/szállítással összefüggésben. A csoport utolsó teljes éve a 2016. volt. Reméljük, hogy ez az „alvó állapot” csak átmeneti ideig tart. A levelező listán ugyan megjelent egy rövid tájékoztató a szervezet vezetőjétől, amely szerint a Karitász csoport megszűnt, mégis helyesebb ezt az állapotot a fentiek szellemében értékelni, hiszen a plébános a csoportot hivatalosan nem szüntette meg.

Március 5-én volt nagyböjt első vasárnapja. Ekkor tartottuk meg a hamvazás szertartását is azok számára, akik a hét közben (hamvazószerdán) nem tudták a hamvazkodást elvégezni. A szentmisén a templom kórusa énekelt. A hirdetések között az atya jelezte, hogy a hittanterem felújítása 90%-ban elkészült. Bár még számos apróság hátra van, a nagyterem és a vizesblokk rendeltetésszerűen használható.

Március 22–re – számos apró munka (mázolás, javítás, ajtószerelés, stb.) után – gyakorlatilag elkészült a hittanterem, ideértve a konyhasarok kialakítását is. Ennek – ti. a „készenlétnek” – a legszembetűnőbb jele, hogy felkerült a falra az új fogas, és a hirdetőtábla. Van még természetesen néhány apróság (a falakon levő javítások lefestése, illetve a függönykarnisok felszerelése), de ez már szépészet.

A „ténykérdések” közé kívánkozik az a momentum, hogy a helyi folyóirat (Péceli Hírek) márciusi száma egy bő egyoldalas (tehát terjedelmesnek tekinthető) cikket közölt templomunk Coelestis Regina kórusáról. A cikket Kazinczy Tamás írta.

Március 31. – április 2. között volt templomunkban a nagyböjti lelkigyakorlat, amelyet Michels Antal budapest-józsefvárosi plébános atya tartott. A péntek este, szombat este és vasárnap az ünnepi nagymisén tartott elmélkedések központi gondolata – Ferenc pápa apostoli levelének ( Amoris laetitiae – a szeretet öröme) alapul vételével – a családban megélt szeretet kérdése és az ezzel kapcsolatos problémakörök körbejárása volt.

Április 7-én, pénteken a templom Coelestis Regina kórusa tartotta az – immár szokásosnak nevezhető – énekes-zenés keresztúti ájtatosságát, amelyre a hívek viszonylag szép számban összejöttek.

Nagykedden – a már több éves gyakorlatnak megfelelően – a családi keresztút szertartására került sor a templomban. A szertartás alapja a „Jézus a családban” keresztút volt, de többen is írtak külön elmélkedéseket, amelyek elhangzottak. A szertartás nagyon szép és bensőséges volt.

A három szent nap szertartásai a szépen kitakarított és a szentsírt is magában foglaló templomban zajlottak.

Nagycsütörtök az Oltáriszentség és a papság alapításának ünnepe. Az ünnep jelentőségéhez mérten a szertartás különös ünnepélyességgel és méltósággal zajlik. A szentáldozás két szín alatt történt. A külsőségeket jól mutatja a nagyszámú asszisztencia és a díszítés. A hívek is nagy számban voltak jelen és igen sokan járultak szentáldozáshoz. Ugyanakkor minden a szenvedésről is szól, ezt érzékelteti az oltárfosztás és szentmise utáni virrasztás.

Nagypénteken Jézus szenvedése és kereszthalála van a középpontban. Szépen, méltósággal hangzott el a passió Szt. János szerint a templom kórusának előadásában. A kereszt leleplezését követően a hívek lerótták hódolatukat a feszület előtt. Nagyon sokan járultak szentáldozáshoz (, ezt elősegítendő három áldoztató is volt).

Nagyszombat a várakozás ideje. Délelőtt szentsír-látogatás volt, délután pedig előkészületek a Jézus feltámadására emlékező szertartásokra. Ezek este 19.30 órakor kezdődtek a templomkertben megtartott tűzszenteléssel. Innen ünnepélyes menetben, égő gyertyával a kezekben vonult be az asszisztencia és a hívek a templomba. Itt került sor az igeliturgiai részre, majd az Alleluja misére. A „Dicsőségre” visszajöttek a harangok és az orgona Rómából, a fényárban úszó templom és a hívek lelkes éneke igazi húsvéti örömet sugárzott. Nagyon sokan járultak szentáldozáshoz. A szentmise végén mód volt megtartani a feltámadási körmenetet, mert a jó Isten igazi szép időt engedélyezett. (A körmenet zavartalanságát – a több éves gyakorlatnak megfelelően – a rendőrség és a polgárőrség biztosította.)

Húsvét vasárnap gyakorlatilag tele volt a templom, láthatólag sok idegen vendég is volt jelen. Az ünnepélyes szentmise igazi lelki élmény volt. A szentmise végén plébános atya köszönetet mondott mindazoknak, akik az elmúlt napokban – bármilyen formában történő közreműködéssel – hozzájárultak ahhoz, hogy az ünnep szép és tartalmas legyen. Valóban igaz volt, hogy az ünnepeink olyanok, amilyenné mi magunk tesszük őket.

Április 22.-én szombaton tartotta húsvéti koncertjét a templomban a Péceli Gyermek és Ifjúsági kórus. A hangversenyre nagyszámú érdeklődő volt kíváncsi, és aki eljött, annak nagyszerű zenei élményben volt része. Külön érdekessége a rendezvénynek, hogy arra, a tavaly év végén kihirdetett „templomhasználati” szabályok között került sor. A program kifejezetten egyházi jellegű volt, a kórus a szentély előtt helyezkedett el. Mindössze egy technikai probléma adódott: az új felállás miatt: nehezen jutott hely a kísérő hangszer számára. Ezt a kérdést plébános atya és Dévai Zoli az első pad leválasztásával és későbbi visszaszerelésével oldotta meg. (Az Oltáriszentség a szentélyben maradt.)

Április 30-án az ünnepi szentmise – a hagyományoknak megfelelően – a péceli gazdákért lett felajánlva. Ezt követően vonultunk át a parkolóba, itt került sor a búzaszentelés szertartására. Szerencsére az egész heti aggodalom (hogy t.i. nehogy az eső elmossa az egészet) nem vált valóra. Előző éjszaka ugyan jelentős mennyiségű csapadék esett, azonban a szertartást nem zavarta meg az eső. Így lehetőség volt a gazdák megjelenésére terményeikkel, állataikkal és gépeikkel. A jelenlévő hívek énekükkel és válaszaikkal működtek közre, majd ezt követően plébános atya az ministránsokkal és a zsoltárosokkal körbevonult és megáldotta a terményeket, az állatokat és a gépeket (közvetve az egész évi munkánkra kértünk áldást ezzel). A jelenlévő gyermekek nagy örömüket lelték a kis állatokban, amelyek közül néhányat meg is lehetett simogatni.

Ugyancsak április 30.-án az esti szentmise után kerül sorra az immár hagyományos Mária-szerenád. A szertartásra viszonylag sokan eljöttek és egy órán keresztül énekkel, imával köszöntötték égi édesanyánkat. Külön öröm volt, hogy eljött énekelni a templom kórusába Fülöp Éva, az Operaház énekese, aki Gounod Ave Maria-jának eléneklésével emelte az áhítat fényét. A szertartás a – moldvai és csángó gyűjtésből származó – Úrangyala eléneklésével ért véget.

Május 4.-én a Budapesti Fesztiválzenekar (illetve annak egyik kamaraegyüttese)

– a tavalyi vendégszerepléshez hasonlóan – ismételten meglátogatta a Jézus Szíve Társasága Idősek Otthonát. A koncertre a Gyógyító hangok sorozat keretében került sor. Négy hölgy (köztük egy japán) és egy férfiú alkotta az együttest, amely Vivaldi, Rossini, Kreisler és Debussy műveiből adott magas színvonalú, jó hangulatú koncertet. Alább egy kép látható az együttes tagjairól.

Május 10: új ablakok/üvegek a hittanteremben.

Május 28-án, Urunk mennybemenetelének ünnepén közösségünknek nagy ünnepe volt: ekkor járult első szentáldozáshoz 21 gyermek (11 fiú és 10 kislány). Az elsőáldozók ünnepélyes menetben, plébános atya vezetésével vonultak be a szépen feldíszített templomba. A padokban és a falak mellett is igen sokan voltak, köztük jelentős számban az elsőáldozók hozzátartozói. A kicsik szépen részt vettek a szolgálatokban (elsősorban a felolvasásokban). A szentáldozás előtt és után közösen imádkoztak. Az ünnep jelentőségére tekintettel a Hiszekegy is „kérdés-felelet” formájában hangzott el. A szentmise végén az ünnepélyes kivonulás elmaradt, mert ekkor került sor a fényképek készítésére. (A szertartás alatt csak a „hivatásos” fotós dolgozhatott.)

Május 30-án a templom kórusa – hasonlóan a tavalyi évhez – ellátogatott a Jézus Szíve Társasága Idősek Otthonába, és ott megismételte az idei Mária-szerenádot. A szolgálat szépen sikerült, és az otthon lakóinak és munkatársainak nagy örömére szolgált.

A kórus az Otthonban

Június 4.-én, első vasárnap, egyúttal Pünkösd ünnepe is, a kórusnak templomi szolgálata volt. Három darabot adtak elő: Pünkösdi szekvencia, Krishan Oberoi (indiai származású, egyébként Kaliforniában élő zeneszerző, karnagy és egyetemi oktató): Veni Sancte Spiritus (orgona-kísérettel), illetve Esterházy Pál: Pange lingua.

A mai naptól elválaszthatatlan volt az a szempont, hogy ez a nap egyúttal kántorunk, Ács Dávid utolsó szolgálata is volt Pécelen, az orgona padján (legalábbis belátható időtávlaton belül). Dávid Gödöllőre megy, ott lesz kántor, egyúttal ott is lakik majd.

A szentmisét követően a hívek átvonultak a hittanterembe, ahová plébános atya meghívta a közösséget a mise végi hirdetések között.

Előbb Péter-Almási Fruzsina mondott néhány szót a zsoltárosok nevében, majd Varga Ilus az ifjúság részéről. Ezt követően Kollmann Andrea szólt, mint hitoktató, illetve Fülöp Éva köszönte meg a zenei segítséget és a közösségi éneklés lehetőségét. Ezek után a kórus nyújtotta át Dávidnak ajándékul az Ave Maria-t, amelyről maga Dávid is azt mondta, hogy nehéz darab. És hogy némi „tárgyiasult” ajándék is legyen, készült egy tabló, amelynek fő motívuma két kottasor volt az Ave Maria-ból, oly módon, hogy a kottafejekben Dávid (előadásainak ) néhány képe, illetve a kórus tagjai lettek elhelyezve. Az átadás után mód nyílt a tabló aláírására is, annak hátoldalán. Az ajándékot Ágoston Viktória karnagy és Ács Béla bácsi, mint korelnök adta át, nem minden meghatottság nélkül. Ezt követte Dávid néhány mondatos köszönetnyilvánítása (látszott rajta, hogy nagyon megilletődött). A műsort agapé zárta. Ízelítőül egy kép az összejövetelről (Erdősné Horváth Mária felvétele). Itt éppen az egyik köszöntés „látható”.

Ez pedig az a bizonyos tabló (dr. Lukács Ferenc felv.)

Június 18-án, Úrnapja ünnepén, a hívek közül jó néhányan már korán reggel jelentkeztek munkára annak érdekében, hogy a sátrak szokott helyen történő felállításával, a virágszirmok gyűjtésével, illetve más egyéb módon széppé tegyék az egyházközség ünnepét. A szentmisét a közösségért ajánlotta fel a plébános atya. A szép idő ellenére sem a szentmisén, sem a körmeneten nem voltak annyian, amennyien egy ilyen jeles ünnepen egyébként lehettek volna. Az elsőáldozók a menet élén haladtak, és virágszirmokat szórtak. A körmenet végén visszamentünk a templomba, ahol a szertartás szentségi áldással zárult. Ferenc atya megköszönte minden közreműködőnek a munkáját.

Volt egy nem igazán szerencsés közjáték is: a kórusajtó zárszerkezete tönkrement, így a kóruson lévők, többek között maga az énekkar is, csak jelentős „műszaki” tevékenység után tudott kiszabadulni. Végül is a probléma elhárult, és utána már rendben mentek a dolgok (A zárcsere pedig megtörténik, reméljük a technika kisördöge a jövőben nem művel hasonlókat.) Az alábbiakban néhány kép látható a körmenetről. (L.F. szerk. felv.)

A múltba visszanyúlni, régi emlékeket felidézni mindig hálás feladat. Erre olvashatunk mind több példát a Péceli Hírek című városi folyóiratban/havilapban. Különösen örvendetes, ha az ott található cikkek között olyan információkra bukkan hatunk, amelyek a Historia Domus tényeit is erősítik. A júniusi számban (megjelent 2017. június 14-én), annak is a 12. oldalán a 83 éves Szalontai Margit emlékei olvashatók (Gitta néni mesél). Ennek utolsó két mondatát idézi a szerkesztő: ”A háború után mindenki fellélegzett, örültünk, hogy megmaradtunk. 1946-ban hálaadó körmenetet tartottak, amely olyan hosszú volt, hogy az eleje már ott járt, ahol most a rendőrség van, a vége pedig még el sem indult a katolikus templomból.”

A cikk melletti archív felvételen az Árpádházi Szent Erzsébet Gyermekotthon – a későbbi Szemere Pál Általános Iskola – főépülete látható.

Június 23-án a Jézus Szíve Társasága Idősek Otthonának kertjében ünnepi szentmisét tartottak Jézus Szentséges Szíve tiszteletére. Ezen – a korábbi évekhez hasonlóan – a Társaság tagjai, az Otthon gondozottjai és munkatársai, valamint külsők vettek részt. Egyházközségünk részéről templomunk kórusa volt jelen. A több pap koncelebrálásával megtartott szentmisét követően az intézmény igazgatója ünnepi köszöntőt tartott. Ennek oka, hogy a rend 90 éve telepedett meg Magyarországon és jelent meg Pécelen. Ugyanebben az évben, 1927-ben indította meg a háziasszony-képző iskolát. 80 évvel ezelőtt kezdte meg a lelkigyakorlatos ház építését (1937-ben), amelyet a következő évben szenteltek fel. Az épület később (a rendek feloszlatása után) pártiskola, illetve tanácsi iskola lett, a rendszerváltást követően pedig a rend visszakapta és az idősgondozást látja el benne.(Ez utóbbinak jövőre lesz 25. éves évfordulója.) Mindezek az alapítási adatok visszaköszönnek a Historia Domus korábbi lapjain, hiszen az egyházközség történetét vezető plébánosok ezeket az eseményeket megörökítették.

Június 25.-én az egyházközség is megünnepelte Jézus Szent szívének ünnepét, amely egyúttal fogadalmi ünnep is. Sajnos az eső elmosta annak lehetőségét, hogy – a korábbi gyakorlatnak megfelelően – szabadtéri szentmisével ünnepelhessünk, ez okból elmaradt a körmenet is. (Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy az eső igen jókor jött, a hosszú szárazság után szinte a 24. órában). A krónikát némileg beárnyékolja az a tény, hogy az ünnep jelentőségéhez képest méltatlanul kevesen voltak a szentmisén.

Mivel a Historia Domus – nevéből és tartalmából is következően – az egyházközség története/történelme, ezért viszonylag keveset foglalkozik az ezen kívüli (nem egyházközségi vonatkozású) eseményekkel. Pusztán az aktuális állapotot tekintve az alábbiak sem az egyházközség eseményei, viszont az az ingatlan, amelyen ezek történnek, korábban az egyházközség tulajdona volt. A templommal és a plébániával szemben levő ingatlan korábban az egyházközség tulajdonát képezte, a rajta levő épületek pedig az iskola épületei, illetve kisegítő helyiségei voltak. [Így tehát az alábbi összehasonlító megjegyzések akár „történelmi nosztalgiázásnak” is tekinthetők.] A H.D. korábbi lapjain több helyütt is olvashatók bejegyzések az iskolán és környezetén végzett fejlesztésekről. Ennek egyik szembetűnő példája az alábbi -1928-ból származó – feljegyzés:

„Az egyház képviselőtestülete az iskolán nagy átalakításokat eszközöltetett. A klozetokat megfelelő helyre, az épülettől távol, elhelyeztette, fáskamrákat és mosókonyhát építtetett; az eddigi feljárót befalaztatta, a kapualjat tanítói szobává átalakíttatta, a pincelejárót kőből megcsináltatta, kerítéseket húzatott a Népleányok és a Forgó telek felől, a Kristóf-féle kisházat elbontatta, az udvart így megnagyobbíttatta, s vadgesztenye fákkal beültettette. Apróbb bádogos és tetőmunkákkal együtt az átalakítás 2800 pengőbe került. Ugyane munkákkal egyidejűleg Mészáros István plébános az iskola utcai frontját cyklopsfallal keríttette be, vasból kaput, betonból lépcsőket készíttetett és drótkerítéssel látta el az épületet. A plébánosnak is 2800 pengőjébe került, a sajátjából a munka, de az iskolánk így szép és modern lett.”
Az alábbi fénykép forrása a hungaricana.hu. Sajnos a kép keletkezésének idejét nem ismerjük. (L.F. szerk.).

Az államosítás során az ingatlant elvették és az az új rendszerben óvodaként funkcionált, neve pedig – az udvaron álló és fentebb említett fák alapján – „Gesztenyés óvoda” lett.

Az itt szereplő két képet Vezsenyi Béláné, az óvoda egykori vezetője szívességéből kaptuk; a fenti felvétel az épületet 2002. évi állapotában ábrázolja. Az alábbi pedig a ’70-es évekből származik és az ekkor még javában tartó és sok társadalmi hasznot hozó brigádmozgalom egy momentumát ábrázolja. Nevezetesen a Pécelen közlekedő 69-es buszjárat vezetői kollektívája az óvoda kerítését, illetve környezetét szépíti.

A rendszerváltást követően – az egyházi ingatlanok visszaigénylésének folyamatában egyházközségünk is benyújtotta az igényét, ezt a megfelelő szervek, a szükséges eljárásban elbírálták (ránk nézve kedvező módon), azonban a kártalanítás összegét végül is nem kaptuk meg (, erről a korábbi évek bejegyzései során már szó esett.).

Az idő vasfoga az óvoda épületét sem kímélte, így azt lebontották, az intézményt más helyre költöztették. Az ingatlanból – a fák kivágása után – telek lett, amelyen nagyszámú lakás építésébe kezdtek bele beruházók/befektetők. Az alábbi fényképek 2017. július 05-én készültek. A felvételeken a régi iskola (utóbb óvoda) már nyomokban sincs, csak néhány gesztenyefa a hírmondó. Meg az utcafronton a plébános által emeltetett cyklops-fal maradványai…

Augusztus 04.-én plébános atya a levelező listán közzétette a szomorú hírt: egy statikus mérnök megállapítása szerint templomunk boltíve balesetveszélyes.

(Tekintettel a helyzet súlyára és arra, hogy a megoldás számos – esetleg hosszabb ideig tartó – intézkedést igényel, ezért a templom helyzetével foglalkozó bejegyzések számára külön mellékletet nyitottunk; ez az év végén található L.F. szerk.)

Október 8-án tartotta közösségünk a templombúcsú ünnepét, így az ünnepi szentmisét az egyházközség élő és elhunyt tagjaiért mutatta be plébános atya. A szertartáson a templom énekkara működött közre Lisznyai Boldogasszony miséjével, valamint más darabokkal. A felajánlásra a hívek a kórussal közösen énekelték Bárdos – Dienes Engesztelő ének-ét, amelyet közvetlenül a mise előtt tanultak meg.

Jó hír, hogy a templom felszerelése is gazdagodott, amennyiben a zsoltáros lányok új egyenruhát kaptak. Sajnos nem minden darab/méret készült el a búcsú napjára, annyi azonban igen, hogy a plébános atya jelezhesse a dolgot a híveknek, illetve, hogy a jelenlévők „élőben” is láthassanak néhány egyenruhát a misén szolgáló zsoltáros lányokon.(A fenti kép advent utolsó vasárnapján készült és néhány öltözet látható rajta az új egyenruhából – a kisebb méretek még a régi egyenruha példányai. L.F. szerk. felv.)

Délután 3 órakor került sor a Katasztrófavédelmi Oktatási központban az Almási Zsuzsa igazgatónő által szervezett jótékonysági koncertre, amelynek bevétele a katolikus templom helyreállítási költségeihez való hozzájárulás célját szolgálta. A színházteremben nagy létszámú közönség gyűlt össze, és aki eljött, az színvonalas műsor tanúja lehetett.

A program elején közönség és a fellépők közösen elénekelték a Boldogasszony, anyánk kezdetű népéneket (, amelyet korábban második himnuszunkként tartottak nyilván).

Az összejövetel nyitányaként plébános atya beszámolót adott a templom állapotáról, Szőllősi Ferenc polgármester úr pedig a Historia Domusra támaszkodó beszédében vázolta az összefogás fontosságát, egyúttal ígéretet tett arra, hogy az önkormányzat súlyához mérten és segítőkészen kezeli a templom ügyét. Ezek után Ács Dávid és Ács Ádám kettősét hallhatta a közönség (Kodály Zoltán Epigrammák öt tétel), majd Fülöp Éva tolmácsolásában hangzott el Füredi Imre: Álmodó Tisza-part című darabja. Templomunk vegyes kara öt darabot adott elő. (Kodály: Esti dal (szóló Fülöp Éva), Bárdos-Dienes: Engesztelő ének (orgonán kísért Varga András), Ács Dávid László: Ave Maria (vezényelt a szerző), Bruckner: Locus iste, Gaudete (a gyermekkórussal közösen, szólót énekelt Péter-Almási Fruzsina és Erdős Péter, kongán kísért Dévai Gábor).

A következő műsorszám a katolikus iskola gyermekkara és a gitáros (ifjúsági) énekkar közös produkciója volt, amely nagy sikert aratott a közönség körében. Az első műsorblokk Tóth Benedek tanár úr ütősökre készített számával zárult. A fergeteges produkció Dávid király örömtáncáról szólt, amelyet a frigyláda megtalálása alkalmával táncolt az egész néppel együtt. (Közreműködött Tóth Ernő az érintett ószövetségi szövegrész felolvasásával.) A szünetet követően Tóth Ernő (Benedek) adta elő Reményik Sándor: Ne hagyjátok a templomot és az iskolát című versét. A SzeRBuSz zenekar megzenésített József Attila-versek előadásával lépett fel. (Szólót énekelt Péter-Almási Fruzsina.) Mindezek után került sor az est díszvendégének, Varga Miklós művész úrnak a felléptére, aki ezúttal gyermekeivel (Viviennel és Szabolccsal) érkezett, és színvonalas, nagy tetszéssel kísért műsort adtak elő. Ebben mind egyéni mind közös számok elhangzottak, amelyeket a jelenlévők nagy tapssal jutalmaztak. (pl.: Határtalan dal, duett a fiatalok részéről, a Honfoglalás c. film nagy sikerű záró száma, stb.)

A műsor végén Almási László műsorvezető bejelentette, hogy az előzetes jegyeladásokból 845.000.- Ft, a helyszínen pedig 565.000.- Ft (összesen tehát több mint 1,4 millió forint gyűlt össze).

A műsor végeztével a hittanteremben agapéra került sor. A jó Isten áldása kísérje az adakozókat és mindenkit, aki segítő szándékkal vett részt ebben a nagyszerű megmozdulásban.

A néhány nappal később közzétett – pontosított – számadatok szerint ez az összeg 1.460.000.-Ft. (Ehhez képest a dúcolás bekerülési költsége várhatóan 2.400.000.- Ft lesz. A kivitelező október végi teljesítési határidőt vállalt.)

A koncertről Ács József feltett egy rövidített változatot a levelezőlistára, a Williams tv pedig részleteket sugárzott a koncertről, illetve előtte egy beszélgetést a polgármester úrral; ez utóbbiban szó esett a katolikus templom helyzetéről is:

https://www.youtube.com/watch?v=y-XlBieQ-tA&index=1&list=PLPZmySdRlZdsYT3RiuhF3EF33Ta4CA9CT

Október 28-án a SzeRBuSz zenekar koncertet/klubestet tartott a hittanteremben, amelynek bevételét a templom javára ajánlották fel a résztvevő előadók. A visszafogott érdeklődéssel kísért rendezvényen 23 darab hangzott el József Attila és más költők megzenésített verseiből. Közülük néhány már a Katasztrófavédelmi Központban rendezett jótékonysági hangversenyen is szerepelt. Az est külön érdekessége volt, hogy olyan darabokat is megszólaltattak az előadók, amelyeket még nem énekeltek fel lemezre.

November 1-je, Mindenszentek napja egyházilag parancsolt ünnep (államilag munkaszüneti nap), így a templomban a szokásos ünnepi miserend volt érvényben: reggel fél 9, délelőtt 10 és este 18. órakor voltak a szentmisék. Mivel pedig az ünnep „gyakorlati” tartalma jelentősen eltolódott a temetőlátogatás felé, így a délután a temetőé volt. 16 órától volt mód (előzetes jelentkezés alapján) a síremlékek megáldására, majd ezt követően, 17. órákor kezdődött a temetői szertartás. Ebben elsősorban azokról emlékezünk meg, akiket külön-külön senki nem gyászol, illetve akiket ismeretlen helyen temettek el, vagy akik a háború(k) és az egyéb igazságtalanságok áldozatai lettek.

(Különös hangulatot adott a szertartásnak, hogy a közben leszállt esti sötétségben a ravatalozó világítása nem működött, így a zseblámpáké, gyertyáké, stb. lett a „főszerep”.) A szertartás alatt a templom kórusa énekelt.

Az esti szentmisén új darab hangzott el. A templom énekkara erre az alkalomra betanulta Fauré Requiem-jéből a Libera me (Ments meg engem, Uram…) tételt. Szólót énekelt Tóth András, orgonált Varga András.

( A szerkesztő ide kapcsolódó megjegyzése. A Historia Domus figyelmes olvasóinak talán feltűnt, hogy a korábbi évek feljegyzései között többször előfordul a Lokaicsek Károly esperes személyére utaló adat, illetve kézjegy. Az viszont talán keveseknek tűnt fel, hogy a nevezett személye a péceli katolikus temetőben nyugszik, a kereszttel éppen átellenben. Az egyszerű síremlék keresztjének metszéspontjában a görög „alfa” és „ómega” betűk egyesítése látszik, a kereszt talapzatán pedig az alábbi felirat:” Itt nyugszik LOKAICSEK KÁROLY rákoscsabai esperes-plébános teste. 1883-1962. Hiszem az örök életet.” Állíttatta nővére Teréz. L. F. szerk. felv.)

November 11-re plébános atya összehívta az egyháztanács alakuló ülését. Az előzetes elképzelések szerint 12 tagú testület szerepe a plébános támogatása lenne az egyházközség hitéleti és gazdasági ügyeiben. Tagjait a plébános hívja meg  (korábbi tevékenységük, rátermettségük, jelenlegi szerepük, stb. alapján) az egyházközség olyan tagjai közül, akiknek a tanácsára számít és akiktől azt el is fogadja.

November 26.: Krisztus király vasárnapja. A szentély eredeti állapota (az ambó kivételével) visszaállítva. A helyzetnek megfelelően a szentmiseáldozat a szentélyben zajlik, bizonyos cselekmények (elsősorban a felolvasások, stb.) pedig a szentélyen kívül, hiszen az ambó (átmenetileg) nem létezik. Kezdődik a „hozzászokás” állapota.

December 3.: advent első vasárnapja. Innen kezdve beáll az a rend, hogy vasárnaponként délelőtt csak egy szentmise van a templomban (10. órakor).

Előző este, szombaton a Coelestis Regina kórus gyújtotta meg az első gyertyát az adventi koszorún. Mise alatt ugyancsak a kórus szolgált, gregorián mise éneklésével.

Adventben hétfőn és pénteken reggel 6. órakor roráté misék vannak/voltak a templomban.

A Péceli Hírek c. folyóirat decemberi száma egész oldalas cikket közöl városunk szülöttével, Bezák Tamás atyával, aki jelenleg szobi plébános, egyébként pedig az egyházmegye egyik ifjúsági referense. (8. oldal). Ugyancsak ez a folyóirat közöl egy nagyobb cikket Széplaki Zsolttal, aki a társadalom elesettjeivel foglalkozik, egyébként pedig egy évet töltött a perui indiánok között nagybátyjával (Finta Lajos), aki ezen a területen – már hosszabb ideje – missziós munkát végez. (9-10. oldal).

Idén december 21.-én került sor a Péceli Gyermek és Ifjúsági Kórus nevével fémjelzett karácsonyi koncertre. Ez alkalommal azonban nem a templomunkban, hanem a református templomban zajlott le a rendezvény.

Felemelően szépek voltak a karácsony ünnepek. Ami a lelki felkészülést illeti, azt nagyban elősegítette, hogy december 16-án két vendég atya is segített a gyóntatásban. A templom takarítása és az ünnepre való feldíszítése már csütörtökön (dec. 21.-én) megkezdődött. A naptár idei „alakulása” miatt az a ritka helyzet állt elő, hogy advent utolsó (negyedik) vasárnapja és a karácsonyi szent ünnep között nem maradt köztes idő, hiszen vasárnap (dec. 24-e) éjfél egyúttal a karácsony szentestéje is volt. Minderre tekintettel kellett lenni a templom berendezése során, arról nem is beszélve, hogy a szenteste szokásos misztériumjáték előadásához egy praktikusan összeállítható és szétszerelhető színpadot is kellett készíteni. Az előadásra december 24.-én 23. órakor került sor; a zenei aláfestésben közreműködött a templom Coelestis Regina kórusa.

Az éjféli misére nagyszámú hívősereg jött el; az ünnepi szertartás külsőségeiben is és az asszisztencia jelentős számában is tükrözte az ünnep fontosságát. Sokan járultak szentáldozáshoz; az Oltáriszentség kiszolgáltatásában három áldoztató is közreműködött. Ugyanezek elmondhatók a Nagykarácsony-napi szentmiséről is (bár ezen sokkal kevesebben voltak, mint az éjféli szertartáson. A szentmiséken a templom kórusa Halmos Karácsonyi miséjét énekelte. Külön szép színfolt volt a nagyszámú gyermek és fiatal szülő részvétele a szertartásokon. Az alábbi felvételek advent 4. vasárnapján, illetve az éjféli misén készültek.

2017 Hitélet

Templomba járás: 350 fő/ hét (Balázs-áldás és hamvazás számolása alapján)
Keresztelés:     8 /tavaly 9/   

Elsőáldozás:    21 /tavaly  22/  

Esküvő:             2 /tavaly    2/   

Temetés:     58 ( Ebből ellátott: 11)  Tavaly 83 temetés  volt. (9 ellátott)        

Áldozás:     13.610 (tavaly 14.250 az elfogyott ostyák alapján)

Betegellátás: Betegek kenetét 27-en vették fel a templomban, havi rendszeres ellátásban részesült 4 beteg.

15 hittancsoport (iskolai és templomi) működik kb. 166 fiatal részvételével.

PLÉBÁNIAI KÖZÖSSÉGEK

1. Énekkar (felnőtt)
2. Énekkar (ifjúsági gitáros, gregorián)
3. Cursillo
4. Rózsafüzér Társulat
5. Csütörtöki szentségimádó közösség
6. Zsoltárosok- ministránsok
7. Ifjú házasok (Olajfa közösség) 2 csoport

Működik és elérhető egyházközségünkben a levelező lista, a honlap, és a Histora Domus (egyházközségünk története).

Novemberben megalakult az egyháztanács melynek célja, hogy a plébánossal együttműködve, közösen készítsék elő a döntéseket.

BESZÁMOLÓ 2017

Anyagiak:

Persely: Ingadozik az év folyamán, nyáron általában kevesebb. A dúcolás óta megemelkedett a persely bevétel mintegy 25%-kal. Rendkívüli gyűjtés idén nem volt (szokásos: iskolák, szentföld, Péter-fillér, missziók, karitász).

Egyházi hozzájárulás: Évek óta mintegy 250-en fizetnek egyházi hozzájárulást. A befizetett összeg és a befizetők száma évek óta nem változik.

A templom felújítására eddig 2.888.500 Ft gyűlt össze a hívek adományaiból, valamint a püspökség nyújtott kétmillió forint támogatást a dúcolás elkészítéséhez. Köszönöm a templom részére szervezett jótékonysági koncert szervezőinek és résztvevőinek áldozatos munkáját!

Temető bevétel: Folytatjuk a lejárt sírok tulajdonosainak értesítését és a sírok újraértékesítését. Ennek köszönhető, hogy az év során elvégzett munkákhoz nem kellett támogatást kérni.

Következtetés, hogy magunkat tarjuk el, nincs adósságunk.

Idén a templom és a plébánia környezetének rendbetételét befejeztük. Átlátható, a közösség számára jól használható, parkos terület jött létre. A hittanterem és a vizesblokk rendbetétele is megtörtént februárban. Ennek költsége 3.200.000 Ft volt.

Nem tervezett munka idén a boltív alátámasztása volt, amit sürgősen el kellet végezni a templom használhatósága érdekében. A templom tornyának, tetőszerkezetének és a boltív a javításának támogatásáról ez év februárjában dönt a püspökség Gazdasági Tanácsa. További terveinket csak ennek a döntésnek ismeretében tudjuk előkészíteni.

Köszönöm mindenkinek az adományát illetve munkáját, amivel templomunknak és környezetének szebbé tételét segítették.

Burger Ferenc

plébános

Melléklet a 2017.évhez

Összefoglaló a hittanterem átalakításáról

Kezdjük egy kis történeti visszatekintéssel. A hittanterem építésének gondolata dr. Fila Lajos atya plébánosságának idején merült fel. A célkitűzés az volt, hogy legyen egy többcélú közösségi tér az egyházközségi élet kiteljesedéséhez. Az elhatározást tett követte és a képviselőtestület 1985-ben elfogadta a terveket és költségvetést (akkori árakon 1.300.000.-Ft). A jelentős összefogással épített mű 1986 őszére készült el, az akkori kor technikai színvonalán. (Magát az elképzelés célszerűségét és hasznosságát az azóta eltelt évtizedek egyértelműen bebizonyították.)

Az átadás óta eltelt három évtized azonban nem múlt el nyomtalanul, különösen a lapos tető gyakori beázása és „helyi erővel történő” javítása okozott gondokat. Végül is a helyzet azt a döntést eredményezte, hogy a gyökeres átalakítás nem várathat magára, mert semmiféle foltozás nem hoz eredményt és a pénz is gyakorlatilag feleslegesen megy el. A „gyökeres megoldást” végül is egy ácsolt tetőszerkezet és megfelelő (jelen esetben cserép) borítás jelentette, mert ez nemcsak a védelmet biztosította a hittanteremnek, hanem a további beázásokat is megszüntette.

Ugyanakkor a terem további ráfordításokat is igényelt, hiszen a berendezései és közművei elhasználódtak, ezeket az időszaki karbantartások és tisztasági meszelések nyilván nem pótolták. Továbbá a közelmúltban a terem belső „szerkezete” illetőleg térkihasználása is jelentősen megváltozott, amennyiben a színpad területe erőteljesen lecsökkent a konkrét közösségi térhasználat javára.

Mindezek után a következő főbb problémák vártak megoldásra:

• a vizesblokk teljes átalakítása és kibővítése (ne felejtsük el, hogy a tavalyi farsang bevétele is ezt a célt szolgálta),
• a terem közösségi részében konyhasarok kialakítása,
• ugyanott a falak teljes körű karbantartása, a mennyezeti hiányosságok megszüntetése,
• a padlóburkolat cseréje a teljes felületen (ezáltal a korábbi átalakítás miatt hiányzó burkolat pótlása is).

A kivitelezési munkák január 7-én kezdődtek, a régi vizesblokk teljes lebontásával és a falak eltávolításával, valamint az aljzat szükséges mértékű kibontásával. Ezek megtörténte után került sor a víz és csatornavezetékek elhelyezésére, az aljzat visszabetonozására, az új helyen levő falak beépítésére, illetőleg a falakban a szükséges szerelési helyek (villany, víz és szanitertartozékok) kialakítására, valamint a burkolásra és a festési-mázolási munkákra. Az új elrendezés révén területileg is és a használati helyek számát tekintve is kibővült a vizesblokk (elsősorban a női részen). A fal másik oldalán pedig ki lehetett alakítani egy konyhasarkot pultszerű asztal elhelyezésével, illetőleg a szükséges (víz és villany) csatlakozások kialakításával. Az az elképzelés született, hogy ha már építészetileg megújul a vizesblokk, akkor újuljon meg küllemében és komfortosságában is. Ezt a célt szolgálják a modern szaniter-berendezések, a falakon elhelyezett elektromos fűtőpanelek, az új világítás, és a vizesblokk ajtócseréje is. Ezzel párhuzamosan új ajtók kerültek a hittanterem korábbi belső ajtaja és a főbejárat vasajtaja helyébe is. Ezek anyaga és színe is a komfortosságot szolgálja.

A nagyterem falai új festést kaptak, a burkolata is teljes egészében megújult (nemcsak az alsó területen, hanem a színpad-részen is).

És ha már a „külső” új lett, akkor úgy illik, hogy a „belső” is újuljon meg. Ezt a célt szolgálja a frissen beszerzett bútorzat (szekrénysor és konyhasarok), amelyet lapra szerelve szerzett meg az egyházközség.

Köszönjük a kivitelezők munkáját, és az egyházközség tagjainak közreműködését.

Reméljük, hogy az egész egyházközség új, közös öröme lesz a megújult hittanterem. Ugyanakkor kérünk is mindenkit, hogy fokozottan vigyázzon rá!

Pécel, 2017. március
Lukács Ferenc

Mellékelek néhány fényképet az átalakítás illusztrálására

Az új bejárati ajtók, még a pácolás előtt (balról a belső, jobbról a külső)

… és pácolás után

Betekintés a megújított vizesblokkba (balról a férfi, jobbról a női szektor); egy fali fűtőpanel

 

 Az új padlóburkolat egy része

Az új szekrénysor

Új függönyök az új ablakokon (2017. nov.22.)

Az új főfal

2. sz. melléklet a 2017. évhez 

A templom helyzete és a rekonstrukció iránt tett lépések

Augusztus 04-én plébános atya a levelező listán közzétette a szomorú hírt: egy statikus mérnök megállapítása szerint templomunk boltíve balesetveszélyes. Ezért –átmeneti megoldásként – öt méteres védősáv kialakítása vált szükségszerűvé. Ez természetesen a templom belső terének átalakítását is magával hozta. Az átalakítás kinézetét az alábbi (aug. 6-án készített fotó) mutatja. A szentmisét követően atya beszámolt a jelenlévő híveknek a probléma mibenlétéről és a rövidebb időn belül várható újabb vizsgálatokról és tárgyalásokról. A helyzetről a püspökséget is tájékoztatta. A végleges megoldás és határideje még nem ismert; az természetesen nagyban függ a további vizsgálatok eredményétől és a pénzügyi lehetőségektől. Mindenesetre az ügy fejleményeiről a honlapon és a levelező listán kapható tájékoztatás.

Ugyanezen oknál fogva – mivel a templomhajó befogadó-képessége erőteljesen leszűkült – az a döntés született, hogy szeptembertől kezdve vasárnaponként három szentmise lesz a templomban: reggel fél 9, délelőtt 10 és este 18. órakor.

Az átalakított templombelső (L.F. szerk. felv.)

A püspökségen (augusztus 28-án) történt – a templom jövőjét érintő tárgyalásról, illetve annak eredményéről a plébános atya az alábbiak szerint tájékoztatta az egyházközséget (illetve a levelező listán elérhetőket)

Kedves Testvérek!

Szeretnélek benneteket tájékoztatni a hétfői a Vácon történt tárgyalásról.

Jelen volt Simon Péter egyházmegyei főépítész úr és Laczkovits János statikus mérnök úr meg én.

Megállapodtunk, hogy szeptember közepén részletesen feltárják a bajt és kialakítanak egy dúcolási tervet erre az évre. 

2018-ban kérni fogjuk, hogy az egész tető felújítása történjen meg, mert 2019 januárjáig van érvényes építési engedélyünk. 

Sajnos sok baj van a templomunkkal az eddigi használat miatt, így nagyon sok pénzt kell majd az évek folyamán rendszeresen rákölteni.

Egyelőre ennyi tudható.

Az újabb fejleményeket (szeptember 15-i megalapozó vizsgálat a belső dúcoláshoz) plébános atya az alábbiak szerint tudatta a hívekkel:

Kedves Testvérek!

A péntek délelőtti feltáráson, akik jelen voltak megállapították, hogy a korábban feltárt veszély valós, ezért egy dúcolást kell készíteni, ami lehetővé teszi a teljes templom használatát a végleges megoldásig.

A dúcok tervét szeptember végig elkészíti a statikus tervező mérnök, amit a kivitelezők október folyamán készítenek el.

Amíg a dúcolás el nem készül addig a templomot a jelenlegi korlátozott állapotban lehet csak használni.

Nagyon köszönöm az eddigi pénzbeli adományokat és a személyes segítséget a takarításban és rend helyreállításban résztvevőknek!

Mellékelek egy képet a feltárásról.

Szeptember 24-én megjelentek a plakátok és a szórólapok a templom javára rendezendő jótékonysági koncertről

A Szerbusz zenekar külön programot is szervezett hasonló céllal

Október 25-én elkészültek a dúcolást tartó betonpillérek a szentély alapzatába süllyesztve. Az alábbi – Dévai Zoltán által készített – képek ennek néhány momentumát örökítették meg.

A november 13-ával kezdődő héten elkezdtek dolgozni a kivitelezők a dúcoláson.

November 15-én este ez a kép fogadta a templomba érkezőket:

( Erdősné Horváth Mária felv.)

A templom berendezése letakarva, a dúcolás alsó része kész, mise a kápolnában.
( L.F. szerk. felv.)

November 19: A dúcolás alsó része kész, padok összetolva, vasárnapi mise a templomhajó első részében, fűtés van.

(Erdősné Horváth Mária felvétele)

November 22: kész a dúcolás, állványzat lebontva, a templom (elsősorban a szentély) berendezésének eredeti állapota lassan visszaállítható.

November 26: Krisztus király vasárnapja. A szentély eredeti állapota (az ambó kivételével) visszaállítva, kezdődik a „hozzászokás” állapota. Az alábbi képek a 10. órai szentmisén készültek. Nem túl profi felvételek (L.F.szerk. képei) de talán éppen így ábrázolják jól a félig kész, félig átmeneti állapotot.