2021.év

Január 1-jén, a polgári év első napján ünnepeljük Szűz Mária Isten-anyaságának ünnepét. ( Ez a nap egyúttal a béke világnapja is VI. Pál  pápa ENSZ-ben tett javaslata alapján). 

Az ünnepi szentmisén való részvételre alaposan rányomta a bélyegét a tegnapi óév-búcsúztató: a részvétel megközelítőleg sem volt olyan, mint a hálaadási szentmisén. A homilia mondanivalója  az volt, hogy vegyük észre az ajándékozó szeretetet és örüljünk neki az embertársainkkal való kapcsolatunkban. Különösen pedig vegyük észre azt a nagy ajándékot, amely  Krisztus személyében öltött testet, az Isten szeretetének megnyilvánulásaként.

Január 6.  Vízkereszt – parancsolt ünnep.  Ennek megfelelően  ünnepélyes bevonulás . A mise elején történt meg a    vízszentelés (latin és magyar szertartás-szöveggel). Ezt követően atya meghintette a jelenlévőket az újonnan megszentelt vízzel. A mise végén pedig biztatta a híveket a  szentelmény hazavitelére. Többen meg is tették ezt.  A hétvégén kezdődnek a házszentelések az előre bejelölt  sorrend szerint.

vízkereszt, epifánia (gör.-lat.), Háromkirályok: 1. Urunk megjelenésének ünnepe jan. 6-án (→jelenés, →teofánia); a →karácsonyi ünnepkör záró- és a →farsang kezdőnapja. A m. ~ név az e napon végzett →vízszentelésből ered. – →Alexandriai Kelemen szerint először a gnosztikus és eretnek →Bazilidesz követői emlékeztek meg I. 6: →Jézus keresztségéről, mert azt vallották, hogy az ember Jézus a keresztségkor vált Isten Fiává. E napot az egyiptomiak is a Nap és a Nílus vize ünnepeként ismerték. A ker-ek körében 312–325: kezdett terjedni mint Krisztus születésének, keresztségének, a →kánai menyegzőnek és a →Háromkirályok (napkeleti bölcsek) látogatásának ünnepe. Később az ünnep elsődleges témája K-en Urunk keresztsége (erre emlékeztet a vízszentelés); Ny-on a Háromkirályok látogatása (Szt Ágoston és Nagy Szt Leó p. ~i beszédeiben csak erről van szó). A →gallikán liturgiában az ünnep tárgya a →kenyérszaporítás is (vö. Mt 14,13–21; 15,32–39; Mk 6,31–44; 8,1–10; Lk 9,10–17; Jn 6,1–15). – A II. Vat. Zsin. után I. 6: a Háromkirályok látogatásának ünnepe →vízszenteléssel; Jézus keresztségének ünnepe a köv. vasárnap. A kánai menyegzőről egy közbeeső hétköznapon emlékezünk meg. – ~tel kezdődik a →házszentelés időszaka. – 2. A k-i műv-ben az ünnep képe Jézus keresztsége. – 3. A m. népi kalendáriumban a karácsonyi ünnepkör zárónapja, a →farsang kezdete; a →víz, →só, →kréta és →ház szentelésének, régebben a →mozgó ünnepek meghirdetésének napja. – A lányok számára férjjósló nap. Még egyszer meggyújtják a karácsonyfa gyertyáit, szétosztják a megmaradt édességet, a fát tűzre teszik, csak egy ágacskát tűznek belőle a sztkép mögé a gonosz ellen. Délben és este még folyik a vendégeskedés, esti harangszó után a kántálás és a csillagjárás (tractus stellae; →misztériumjáték). – Egyéb szokásaiban gonoszűző és szerencsevarázslónap; időjárásával a tél hosszára, a nyár esős v. száraz voltára, így a termésre, főleg a bortermésre ad előjelt.  **

MN IV:270. – Radó 1960:1132. – Onasch: 105. – MN 1990. VII:114. (Tátrai Zsuzsanna); 399 (Bárth János); 430. (Bartha Elek) – Székely 1995:140. 

Forrás: Magyar Katolikus Lexikon

Január 10-én. Jézus megkeresztelkedése áll a liturgia középpontjában. Ezen a napon – amely egyúttal a karácsony ünnepkör utolsó ünnepe is – három szempont áll a figyelem  középpontjában (erről szólt a szentbeszéd is) –Jézus teljes egészében vállalta a mi emberségünket (ennek részeként a bűnbánati keresztséget),- lehetővé tette, hogy az ember kiengesztelődhessen az Istennel az ő áldozata árán („Isten Báránya”),, , a keresztelkedése által és az azt követő isteni kinyilatkoztatás révén („Ő az én szeretett fiam…) bevonta az emberiséget a Szentháromság titokzatos életébe.

A 10. órai  szentmise „vegyes” volt abban a tekintetben, hogy nemcsak a hagyományos népénekek hangzottak el az orgona kíséretével, hanem a csütörtöki szentségimádásokat szervező Aranyosmaróthy Katalin és   közössége  (Dicsőítők) énekelte a szentmise állandó részeit (gitár és dob kísérettel). Az ismertebb dallamokba a jelenlévők is bekapcsolódtak.

Fontos eseményt hirdetett László atya a mise végén. püspöki rendelkezés alapján január 11-től nemcsak Pécel, hanem Mende plébánosa is lesz. Ez a helyzet értelemszerűen változásokat fog eredményezni Pécel ellátásában is. A részletek később lesznek ismertek, azokat a jövő hét végén fogja hirdetni plébános atya.

Január 17-én (évközi 2. vasárnap) a templom a régi – karácsony előtti – állapotában fogadta a híveket. A múlt hét folyamán szorgos kezek  elbontották a karácsonyi díszeket, hiszen elmúlt a karácsonyi ünnepkör, jönnek a „munkás hétköznapok” Kiderült, hogy Mende ellátása mindössze annyiban érinti a péceli „állapotokat” hogy vasárnap fél órával később, tehát 10.30 órakor kezdődik a szentmise.

Kezdődik viszont az ökumenikus imahét, amelynek hagyományosan a Jézus Szíve Társasága  Idősek Otthona ad  helyet immár évek óta. Tekintve azonban, hogy a vírushelyzet miatt az otthont nem lehet látogatni, még ilyen „eseti jelleggel” sem, az imahét  „központi„ jellege elmarad.  Áthidaló megoldásként megjelent az egyház-község honlapján az imahét füzete. (Csak zárójelben – de nem zárójeles fontosságúként – : a jezsuita rend magyarországi tartománya idén ünnepli meg-alakulásának 100. éves évfordulóját. Ennek kapcsán a Hírlevél január 16-i számában egy szép színvonalas megemlékezés jelent meg Kurczina Teréz SJC jóvoltából..)

IMAHÉT a Krisztus-hívők egységéért

2021 január 17–24.

„Maradjatok meg szeretetemben, és sok gyümölcsöt teremtek” (Jn 15,5–9)

TARTALOM

3    KÖSZÖNTŐ A MAGYAR KIADÁSHOZ

5    AZ IMAHÉT BIBLIAI ALAPVETÉSE

7     BEVEZETÉS A 2021-ES IMAHÉT TÉMÁJÁBA

12   ÖKUMENIKUS ISTENTISZTELET

21   BIBLIAI GONDOLATOK ES IMÁDSÁGOK AZ IMAHÉT NAPJAIRA

37  A GRANDCHAMP-I KÖZÖSSÉG ÉS A HITÉLET ÖKUMENIKUS TAPASZTALATA

42  A KRISZTUS-HIVŐK EGYSÉGÉÉRT MEGTARTOTT IMAHETEK TÉMÁI: 1968–2021

44  NÉHÁNY JELENTŐS ADAT AZ IMAHETEK  TÖRTÉNETÉBŐL

KÖSZÖNTŐ A MAGYAR KIADÁSHOZ

A 2021. évi imahét fuzetét veszi kézbe az olvasó, amelyet – mint a kereszteny egyházak imaheti tervét – Isten áldásának kérésével nyújtjuk át.

Köszöntésünket az egész imahetet ábrázoló jézusi képpel tesszük most a testvérek kezébe, papok, lelkészek, lelkipásztorok asztalára, hogy szemük előtt egy szépen, szakszerűen gondozott szőlőtőke jelenhessen meg, amelynek vesszői roskadoznak az izes, érett terméstől.  Ezek a vesszők a szőlőtőkén vannak. A szőlőtőke maga Jézus Krisztus, a vesszők pedig a keresztények.

A vesszőszálak, amelyeken a termés érik, a Jézus Krisztussal mint szőlőtőkével való megbonthatatlan közösséget fejezik ki. A tőkén azonban nem egyetlen vessző nő, hanem több, amelyek együtt a plébániai és gyülekezeti közösségeink.

Oly korban élünk, amikor a globalizáció, a nyilt társadalom sokakat megtévesztő gondolata virágzik. Közben eszünkbe jut, hogy a 20. század utolsó évtizedeiben sokan a 21. századra tekintve a kereszténység megelevenedését jósolták Európában is. S hogy ez minél előbb bekövetkezzék, erre utal az imahetünk programját összeállitó GRANDCHAMP-i SZERZETESI KÖZÖSSÉG témajavaslata is.

A közösség kezdete az 1930-as évekre nyulik vissza. A francia-svájci református egyház „MORGES-I ASSZONYOK” csoportja Jézus Krisztus szavaira figyelve ujra felfedezte, hogy ha Isten igéjére akarnak figyelni, ahhoz elengedhetetlen a csend. Jézus is ezt kereste, amikor magányos helyen imádkozott. S Jézus ebben a csendben volt együtt az Atyával.

Ezek a morges-i asszonyok szükségesnek tartották belső lelki megerősödésük érdekében az elcsendesedést és az imádkozást. Felismerték, hogy Jézus szava, az imádság és a csend együttesen munkálják a krisztusi élet megvalósulását. A Szentlálek ugyanis zajban, lármában nem dolgozik!

Jézus népe igy élhet egyre erősödő és hozzá ragaszkodó imaközösségként.

A tagok igy lehetnek együtt Krisztusban, miközben érik a gyümölcs, életté válik közöttük az isteni rend. Ezek a Jézust követni akaró asszonyok a Szentirás szavait olvasva arra a felismerésre jutottak, hogy a mai keresztények nagyobb sulyt helyeznek a társadalomra és annak problémáira, mint a plébániáik és gyülekezeteik összekovácsolására és lelki elevenségére. Ennek megváltoztatása érdekében válogatták az imahét nyolc napjára az alapigéket, hogy a szolgálatot végzők figyelmét is ráirányitsák a közösségük belső megerősitésére.

Jézustól ugyanis nem általános felhivásként hangzanak el korunk globális világpolgárai felé a következők: „maradjatok” – „titeket” – „gyümölcsöt teremjetek” – „kiválasztott titeket” – „egymást” – „barátaim” – „tisztaság az ige által” – „szőlővesszők” – Jézus öröme „bennetek”. Jézus ezen szavai csak a hivő közösségben válhatnak életté, ahol nem csupán adók és elfogadók vannak, hanem maga az adó is elfogadó, s az elfogadó is adó!

Ez az a kölcsönös kapcsolat, amelyet Jézus gyakran ezzel a szóval fejezett ki: „egymást”.

Időszerű tehát közösségeink belső lelki megerősödése. Az egyház a történelme folyamán minden időben akkor veszitett sulyából, amikor a vallási élet elerőtlenedett.

Aktuális tehát a biztatás a lankadt kezek (a hit), a roskadt térdek (az imádság) megerősitésére. Igy lehet a jézusi úton nemcsak járni, hanem célhoz érni is!

Dr. Veres András                                                           Steinbach József

megyéspüspök,                                                              református püspök,

a Magyar Katolikus Püspöki                                          a Magyarországi Egyházak

Konferencia elnöke                                                        Ökumenikus Tanácsának

                                                                                       elnöke

(……..)

A KRISZTUS-HÍVŐK EGYSÉGÉÉRT MEGTARTOTT

IMAHETEK TÉMÁI: 1968–2021

A tanulmányi anyagot 1968 ota késziti közösen az Egyházak Világtanácsa  Hit és Egyház-szervezet Bizottsága és a Keresztény Egységet Előmozditó Pápai Tanács.

1968 Dicsőségének magasztalása – Ef 1,14

1969 Szabadságra vagyunk elhiva – Gal 5,13

1970 Isten munkatársai vagyunk – 1Kor 3,9

1971 A Szentlélek közössége – 2Kor 13,13

1972 Új parancsolatot adok nektek – Jn 13,34

1973 Urunk, tanits minket imádkozni – Lk 11,1

1974 Minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr – Fil 2,1-13

1975 Isten szándéka: Krisztusban egybefoglal mindeneket – Ef 1,3-10

1976 Isten gyermekei legyünk, vagy az a hivatásunk, hogy legyünk, amik vagyunk – 1Jn 3,2

1977 A reménység nem csal meg többé – Rom 5,1-5

1978 Nem vagytok idegenek – Ef 2,13-22

1979 Szolgáljatok egymásnak Isten dicsőségére – 1Pt 4,7-11

1980 Jöjjön el a Te országod! – Mt 6,10

1981 Egy Lélek – sok ajándék – egy test – 1Kor 12,3-13

1982 Hogy megtalálják hajlékukat nálad, Urunk – Zsolt 84,5

1983 Jézus Krisztus a világ élete – 1Jn 1,1-4

1984 Az a hivatásunk: legyünk egyek Urunk keresztje által – 1Kor 2,2;Kol 1,20

1985 Halálbol az életre Krisztussal – Ef 2,4-7

1986 Tanúim lesztek ApCsel 1,6-8

1987 Krisztusban egyek – uj teremtés – 2Kor 6,17

1988 Isten szeretete elűzi a félelmet – 1Jn 4,18

1989 Közösséget épitünk, egy test vagyunk a Krisztusban Rom 12, 5-6

1990 Hogy mindnyájan egyek legyenek… hogy elhiggye a világ – Jn 17,21

1991 Dicsérjétek az Urat minden nemzetek – Zsolt 117; Rom 15,5-13

1992 Menjetek el, veletek vagyok mindenkor – Mt 28,16-20

1993 A krisztusi egységért: teremjétek a Lélek gyümölcsét – Gal 5,22-23

1994 Isten népe feladata, hogy egy legyen szivében és gondolataiban –ApCsel 4,23-27

1995 Koinonia: közösség Istennel és egymással – Jn 15,1-17

1996 Ime, az ajtó előtt állok és zörgetek – Jel 3,14-22

1997 Krisztusért kérünk, béküljetek meg és engesztelődjetek ki Istennel– 2Kor 5,16-21

1998 Gyöngeségünkben is segitségül siet a Lélek – Rom 8,26

1999 Ő majd velük lakik, ők pedig népévé lesznek – Jel 21,3

2000 Áldott legyen az Isten, aki megáldott bennünket Krisztusban Ef 1,3

2001 Én vagyok az út, az igazság és az élet – Jn 14,6

2002 Nálad van az élet forrása – Zsolt 36,10

2003 Ez a kincsünk cserépedényben van – 2Kor 4,7

2004 Az én békességemet adom nektek – Jn 14,27

2005 Krisztus az egyház egyetlen fundamentuma – 1Kor 3,1-23

2006 Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük. – Mt 18,20

2007 „… a süketeket is hallóva teszi, a némákat is beszélővé.” – Mk 7,37

2008 „… szüntelenül imádkozzatok!” – 1Thessz 5,17

2009 „… legyenek eggyé kezedben” – Ez 37,17

2010 „Ti vagytok erre a tanúk” – Lk 24,48

2011 „… kitartottak az apostolok tanitásában.”– ApCsel 2,42

2012 „… mindnyájan el fogunk változni” – 1Kor 15,51

2013 „… mit kiván tőled az Úr!” – Mikeas 6,6-8

2014 Hát részekre szakitható-e Krisztus? 1Kor 1,1-17

2015 „Adj innom!” Jn 4,7

2016 „Arra hivattunk, hogy az Úr nagy tetteit hirdessük!” 1Pt 2,9

2017 Megbékélés – „Krisztus szeretete szorongat minket” (2Kor 5,14-20)

2018 „Jobbod, Uram, dicső az erőtől…” / „Uram, a jobbod kitűnik erejével…” (2Moz/Kiv 15,6)

2019 „Az igazságra és csakis az igazságra törekedj…” (MTorv/5Moz 16,18-20)

2020 „…nem mindennapi emberséget tanúsitottak irántunk…” (ApCsel 28,2)

2021 Maradjatok meg szeretetemben, és sok gyümölcsöt teremtek (Jn 15,5-9)

NÉHÁNY JELENTŐS ADAT AZ IMAHETEK TÖRTÉNETÉBŐL

1740 körül Skóciában ismeretes egy olyan pünkösdi mozgalom, amely Észak- Amerikábol indult, és célul tűzte ki az imádkozást minden egyházert,minden egyházzal együtt.

1820 James Haldane Stewart lelkész kiadja javaslatait „A keresztények általános egysége és a Szentlélek kiáradása” cimmel.

1846 Megalakul az Evangéliumi Aliansz. Ötven felekezetből 921 résztvevő gyűlt össze Londonban. Bevezették a minden év első teljes hetében rendezendő imahetet a Krisztusban hivők egységéért.

1867 Az anglikán püspökök első Lambeth Konferenciáját tartják. A konferencia

határozatainak bevezetőjében hangsúlyozzák az egységért való imádság fontosságát.

1886 Magyarországon először hirdetnek meg Imahetet. A Kálvin Téri Református Gyülekezet Baldacsi-termébe hivják a résztvevőket.

1894 XIII. Leo pápa szorgalmazza az „egységért imanyolcad” gyakorlását a pünkösdi ünnepkör keretében.

1908 Megtartják a Paul Wattson katolikus pap által kezdeményezett, egységért hirdetett imanyolcadot.

1926 A Hit és Egyházszervezet Mozgalom elinditja a „Javaslatok a keresztyén egységért folytatott imanyolcad megtartására” cimű felhivásának terjesztését.

1935 Paul Couturier francia abbé szót emel az egyetemes imahét, a Krisztus-hivők egységéért megtartása érdekében. A hivek Krisztus végakarata értelmében imádkozzanak együtt.

1958 A lyoni Unite Chretienne központja és az Egyházak Világtanácsa Hit és Egyházszervezet Bizottsága együtt kezdi meg az imahét anyagának közös előkészitését.

1964 A II. Vatikáni Zsinat ökumenizmusrol szóló dekrétuma hangsúlyozza, hogy az ökumenikus mozgalom lelke az imádság, és egyuttal szorgalmazza az imahét rendszeres megtartását.

1966 Az Egyházak Világtanácsa Hit és Egyházszervezet Bizottsága és a vatikáni Keresztény Egységet Előmozditó Pápai Tanács közösen kezdi meg az imahét szövegének előkészitését.

1968 A közösen készitett imaheti anyag hivatalos használatbavételének első esztendeje.

1975 Az imaheti közös anyagot első izben késziti egy helyi ökumenikus csoport Ausztráliában.

1995 II. János Pál pápa Ut unum sint kezdetű körlevelében állást foglal az ökumenizmus mellett, amelyet belső szükségszerűségnek és visszafordithatatlan folyamatnak nevez.

1997 Grazban a II. Europai ökumenikus Nagygyűlés helyesli és szorgalmazza az imahét rendszeres megtartását.

1998 Ötven éves az Egyházak Világtanácsa, ebből az alkalomból a zimbabwei Harareban tartották a jubileumi világgyűlést. Februárban magyar állásfoglalás is született a Magyar-országi Egyházak ökumenikus Tanácsa ünnepi ulésén, amelyen a Katolikus Egyház képviselői megfigyelőként vettek reszt. Közösen hivták fel a hazai egyházakat a krisztushivők

egységének munkálására és a közös imahetek megtartására.

2004 Megegyezés született, hogy az imahét anyagát közösen publikálják, azonos formában adják ki az EVT és az Egység Tanács szervei. Az ökumenikus imahetek gyümölcsei és eredményei felfedezhetők az elmúlt évek nemzetközi és hazai egyházi életében egyaránt.

2008 Az Imahét a Krisztus-hívők egységéért 100 éves évfordulójának megünneplése. Elődjét – az Imanyolcadot az Egyház Egységéért – 1908- ban tartották meg először.

Maradjatok meg szeretetemben, és sok gyümölcsöt teremtek (Jn 15,5–9)

A MAGYARORSZÁGI EGYHÁZAK ÖKUMENIKUS TANÁCSA meghívja az

ÖKUMENIKUS IMAHÉT

NYITÓ ISTENTISZTELETÉRE

Szentbeszédet mond: Dr. Erdő Péter bíboros

Igét hirdet: Steinbach József református püspök

Időpont:

2021. január 17. vasárnap 1700 óra

Helyszín:

Szent István Bazilika

(1051 Budapest, Szent István tér 1.)  

(A kiadvány teljes egészében elérhető volt az egyházközség honlapján, ezért itt annak csak egyes részeit közöljük, ízelítőül.  L.F. szerk.)

 Január 24-én, évközi 3. vasárnap tartottuk a Szentírás vasárnapját. A mise bevezetőjében  plébános atya jelezte, hogy az ünnep Ferenc pápa rendelete alapján került a korábbi – szeptemberi – helyéről a  mai napra. Ennek indoka pedig az, hogy a héten volt az  ökumenikus imádság hete  a keresztények egységéért, így mindenképpen indokolt, hogy itt ünnepeljük meg azt, ami a kereszténységet összeköti: nevezetesen Isten igéjét, a Szentírást.(Azt csak a szerkesztő teszi hozzá, hogy a vírushelyzet miatt sajnos semmilyen  imaheti megmozdulás nem volt sem a Jézus Szíve Társasága Idősek Otthonában – az imahét hagyományos színhelyén -, sem másutt. Így mindenképpen hasznos volt kitenni a honlapra az imafüzetet, hogy legalább egyéni imádságok születhessenek az ökumené jegyében.)

A tisztelet jeléül a Szentírást külön emelvényre tették az oltár mellé, a szentélyben, oldalt két gyertya égett, előtte pedig virág díszlett.

Január végén szoktunk megemlékezni egykori legendás karnagyunkról, Bakonyi Árpádról, akit 2014. január 21-én hívott magához az Úr. Halála után csaknem minden évben megemlékeztünk róla, évfordulós szentmise keretében, énekekkel, és természetesen az ő darabjaival. Idén ez elmaradt. De azért, hogy ez ne teljesen maradjon el, a krónikás lelkiismereti kötelességének tartja a megemlékezést, és ide tesz egy képet, amely Ács József videójából való. Őrizzük meg őt emlékezetünkben és  gondoljunk rá mindig jó szívvel.

Február 2-án ünnepeljük Gyertya-szentelő Boldogasszony ünnepét, Jézusnak a templomban való bemutatását. A szülők ezzel tettek eleget a zsidó törvény előírásának, amely szerint minden elsőszülött fiúgyermek az Úr szent tulajdona. 

A korábbi gyakorlattól eltérően a szertartást a templomon kívül – a Lourdes-i barlang előtt –  kezdtük (mivel jó idő volt), itt került sor a gyertyák megáldására. Ezt követően a gyertyákat meggyújtottuk és égő gyertyával a kézben vonultunk be a templomba. Most került sor az oltáron égő négy nagy gyertya megszentelésére is, amelyekről meggyújtották a hívek a magukéit, és amelyeket a körmenetben négyen vittek fel az oltárhoz; László atya helyezte fel őket a tartókra. Hála Istennek viszonylag sokan összejöttünk, a Szent Erzsébet iskola egyik osztálya is megjelent (így az ifjúság is képviselve volt). A homilia – Simeon és Anna prófétaasszony személyére és jövendölésére tekintettel – az időskorról, az öregkor reményt sugárzó szerepéről szólt. Ennek forrása a Krisztussal való találkozás.

 Február 3-án ünnepeltük Szt. Balázs püspök vértanú ünnepét.Az előző nap után feltűnően kevesen voltunk a templomban. A mise bevezetőjében szólt plébános atya a nap ünnepeltjéről. A szentmise végén pedig az oltártól közös áldásban részesültek a jelenlévők.

Balázs, Szt (†Szebaszte, Örményo., 307-23 között): püspök, vértanú. – Egy késői legenda szerint orvos volt, amikor Szebaszte pp-évé választották. Az üldözés idején (Diocletianus v. Licinius) a város közelében egy barlangba húzódott vissza. Vadállatok serege vette körül, s ~ a kereszt jelével gyógyította a beteg állatokat. Egy vadászat alkalmával fölfedezték rejtekhelyét, följelentették és elfogták. Fogságában csodatévő erővel gyógyított, többek között egy halszálkát nyelt fiút is megmentett a fulladástól. Egy asszonynak visszaadta a farkas szájából elragadott malacát. Amikor ez hálából élelmet és gyertyát vitt neki, ~ ezzel fogadta: „A nevemre sztelt tp-ban minden évben ajánlj föl egy gyertyát, és áldott leszel”. Testét előbb gerebennel tépték, majd lefejezték. – Népszokásokkal kísért tiszt-e K-en a 6., Ny-pn a 9. sz-tól él ~ napján történik a →balázsáldás. A néphit szerint ~ ősidőktől fogva a torokbajok csodálatos gyógyítója. – Az Érdy- és Debreceni-kódex a Legenda Aurea nyomán mondja el életét. ~ pp. a kora kk-ban Eu-szerte nagy tiszt-nek örvendett.  

A Péceli Hírek 2021. évi februári számában „100 év szolgálat” címmel jelent meg  cikk Kurczina Terézia SJC tollából. Az írás apropóját az adja, hogy 1921-ben, január 1-jén alakult meg a Jézus Szíve Társasága magyar rendtartománya P. Bíró Ferenc SJ vezetésével. A köznyelv csak „szürke testvéreknek” nevezte őket, akik Pécelen is igen jelentős tevékenységet  fejtettek ki.  A Historia Domus tanusága szerint városunkban  1927-ben telepedtek meg, és 1938-ban szentelték fel rendházukat. Az ingatlan kalandos sors után  jelenleg szociális otthonként működik a rend fenntartásában. A rend  túl nem értékelhető tevékenységet fejtett ki a  nők munkára nevelésében, a gazdasszonyképzésben, illetve a szociális területen. A rendház (Otthon) kivételével  az épületek már nem léteznek, nyomukat csak a régi 

fényképeken lehet fellelni. A HD.  első bejegyzése „értékes munkatársak”-nak nevezi őket, ez mind a mai napig így van, hiszen  az idősek otthonában történő tevékenységen kívül az egyházközség életében is igen aktív közreműködésről tesznek tanubizonyságot.

Február 11-én, csütörtökön lenne a Betegek Világnapja, amikor is sor kerül a szent kenet  ünnepélyes, közöségi felvételére mindazok részéről, akik erre felkészültek.

Megyéspüspök úr rendelkezése szerint  azonban a vírushelyzet megszűnése utáni időre kell halasztani a betegek szentsége közösségben történő ünnepélyes kiszolgáltatását.

Február 15-én Aranyosmaróthy Katalin és  Berta László plébános atya közös felhívást tett közzé a levelezőlistán. 

Kedves Testvérek!

Február 28-án  este 6 órakor gitáros mise lesz a Szeráfok és  a Péceli Imádság Háza Szolgálókkal.

Aki szeretne bekapcsolódni gitárral, énekkel, fuvolával (stb) kérjük, jelezze, nagy örömmel várjuk.

Csatoljuk a dalokat, küldünk hangfelvételt is holnap.

Február 17-én  hamvazószerdával megkezdődött a 40 napos  nagyböjti időszak. A liturgiában elmaradt a bűnbűnati rész, a homilia után volt a hamvazkodás. A vírushelyzetre való tekintettel ez némileg megváltozott formát öltött az előző évekhez viszonyítva. A homilia után atya megáldotta a hamut, amelyet ezúttal nem a homlokra helyeztek (a testi érintkezés elkerülése miatt), hanem a hajra szórtak. Ugyancsak elmaradt az ilyenkor szokásos ”emlékezz porból vagy és porrá leszel” szövegrész mondása is, hiszen ez a hamu megáldásának szertartásában már elhangzott. A szokásos reggeli szentmisét követően ezen a napon a Szent Erzsébet  Katolikus Iskola tanulói számára külön szentmise volt a templomban.

hamvazószerda, hamvas szerda (lat. feria quarta cinerum): →nagyböjt kezdő napja a latin szertartásban, a húsvét vasárnaptól visszaszámolt 40. hétköznap. – A törekvés, hogy Jézus 40 napos böjtjét kövessék, K-en és Ny-on eltérő kezdőnaphoz vezetett. Ny-on a böjt 40 napja: 6 hét hétköznapjai + 4 nap (→vasárnap, az Úr napján nincs böjt). A nagyböjt kezdő napja tehát, ~ az →ötvenedvasárnap utáni szerda. A →bizánci szertartásban szombaton nem böjtölnek, a ~nak megfelelő nap a latin szert. →hatvanadvasárnapján van. E napon elhagyják a hús-, egy héttel később a tejételeket is. Innen a húshagyó vasárnap, vajhagyó vasárnap elnevezés. – Az ősegyh-ban ~n kezdődött a →katekumenok közvetlen előkészítése a húsvéti keresztségre és a nyilvános bűnbánók fölkészítése a nagycsütörtöki föloldozásra (→nyilvános vezeklés). A bűnbánókat külön szert-sal, a →hamvazással indították (a 12. sz-ig az →ádámkapun át) a vezeklés útjára. – ~ →szigorú böjti nap, a böjt 1966: történt reformja után is, azaz e napon 18 éves kortól 60 éves korig csak háromszor szabad étkezni és csak egyszer szabad jóllakni, húst 14 éves kortól nem szabad fogyasztani. – ~ legrégibb hazai liturgiáját a →Pray-kódex őrizte meg. Hazai jellegzetességnek számíthat benne az exorcismus cineris, ‘ördögűzés a hamuból’, mely az eu-i lit. hagyományban ritka. Bencés közösségeinknek →Cluny példájára a szert. után a tp. körüli temetőben, a cinteremben mezítláb körmenet volt. Az 1500-ból való Baptismale Strigoniense szerint e napon szentelték a zarándokok botját és tarisznyáját, akik voltaképpen szintén vezeklő útra készültek. – Népünk a hamvazást többfelé szentelménynek tekinti. Algyő, Maroslele, Kiskunmajsa, Jászladány, Apátfalva idősebb népe úgy tartja, hogy aki hamvazkodik, annak nem fáj a feje. A tp-ból hazatérők olykor összedörzsölik homlokukat az otthon maradottakéval, hogy azoknak se fájjon a fejük. A tápai anya hazaérkezve, kisgyermekei homlokára dörgöli a homlokán maradt hamut. A kölesdi gyerek markában a keresztapjának, keresztanyjának hamut visz, s rászórja a ruhájukra. Ajándékot kap érte. Ha →Klézse moldvai faluban nem jött el a pap hamvazni, akkor a hívek tavalyi pimpóból, vagyis a virágvasárnapi barkából maguk égettek hamut. Ujjukkal belenyúltak, és úgy vetettek homlokukra keresztet. →Pusztinában a templomi hamvazásról hazajövet az asszonyok meghamvazták a tányért, tálat, kanalat, és csak utána fogtak munkához. Apátfalván, Szajánban régebben szokás volt az is, hogy férfiak jártak házról házra, és egyikük hamvazott. Fáradságukért jutalom járt. A népiessé vált szokás bizonyára a régi török időkbeli licenciátus-hagyományban gyökeredzik, amikor egyes szert-okat laikusok végeztek. A szokás az egyházi hamvazás újjászületésével párhuzamosan, lappangó gyakorlatként megmaradt, a szakrális színezet azonban elhomályosodott benne. – A rábaközi Szil faluban lapáton hamut vittek a kocsmába, és rászórták azokra a korhelyekre, akik a farsangi mulatozást még nem hagyták abba. Tréfás-komolyan mondogatták nekik: porból lettél, porrá leszel. Az udvarhelyi székelység szerint a ~n született gyermek halála után nem rothad el. Az akkor vágott fa sem. Így tartják a zágoniak is. Dány öregei régebben nem gyújtottak tüzet ~n. A kiszombori gazdasszony valamikor az egész házat hamuval hintette meg, hogy a bűn, baj, kár elkerülje a családot. A húshagyói vendégeskedés után Szihalom hevesi faluban az a szokás járta, hogy a hívek ~n kenyeret, nyers ételféleségeket vittek a tp-ba. Szentelés után a pap a szegények között osztotta szét. Pusztakovácsi katolikusai a megmaradt farsangi ételeket a ref. családoknak ajándékozták. A ~ és nagyböjt első vasárnapja közötti pár napnak az ország egyes vidékein →csonkahét, a ~t követő napnak →kövércsütörtök a neve. – ~val véget ér a →farsang és a mulatozás. Rábahídvégen úgy tudják, hogy a falu határában, a Foki csárdában húshagyókedden lányok-legények báloztak, éjfélkor mindenki abbahagyta a táncot, egy pár azonban tovább rakta, minden kérlelés ellenére. ~ reggelén a földbe süllyedtek csárdával együtt. – ~n a szentelt torma, esetleg retek a kk-ban német földön szentelmény volt, mely a papi szert-ok rendjéből kikopva máig őrzi archaikus rendeltetését: a néphit szerint a tavaszi megújulást szolgálja, biztosítja. A megszentelendő húsvéti eledelek mellé tett torma is vsz. e gyakorlat maradványa. **

( Forrás: Magyar Katolikus Lexikon)

(És, hogy egy „profán” megközelítés is legyen)

A hamvazószerda (latinul: feria quarta cinerum, régi népi elnevezései hamvas szerda,^[1] szárazszerda, böjtfogószerda, böjtfőszerda) a nyugati  keresztény-ségben a nagyböjt kezdőnapja, a húsvétvasárnaptól visszaszámolt 40. hétköznap.^[1] Mozgó ünnep, legkorábbi lehetséges időpontja február 4. és a legkésőbbi március 10. Ez a farsangi időszak utáni első nap.

A húsvétot megelőző nagyböjt hossza Jézus 40 napos böjtjét követi. A nyugati egyházban (mivel vasárnap, az Úr napján nincsen böjt) a húsvét előtti negyven hétköznapra terjed ki, a szombatokat is beleértve; így – mivel az ebbe az időszakba eső hat vasárnap nem része a böjtnek – kezdőnapja, a hamvazószerda a húsvét előtti 46. napra esik. Ezzel szemben a bizánci rítus szerint szombaton sem böjtölnek, ezért a nagyböjt a hamvazószerda előtti második vasárnapon (húshagyóvasárnap) kezdődik.^[1]

Neve onnan származik, hogy az őskeresztények vezeklésként hamut szórtak a fejükre, ez a 12. századtól az egyházi szertartás része lett (hamvazkodás).

Az ókereszténység idején a mezítlábas, zsákruhába öltözött nyilvános bűnösöket a püspök a templomba vezette, majd miután a bűnbánati zsoltárokat elimádkozták, fejükre hamut hintett és kiutasította őket a templomból. A kiutasítottaknak egészen nagycsütörtökig tilos volt a templomba belépniük.

Hamvazószerdán – elsősorban a katolikus egyházban – szentelt hamuból (melyet az előző évi virágvasárnapi körmeneten használt barka elhamvasztásával állítanak elő) keresztet rajzolnak a hívők homlokára, az alábbi mondatok egyikével: „Ember, emlékezz rá, hogy porból vagy és porrá leszel”, illetve „Térjetek meg és higgyetek az evangéliumnak!”^[2] Ezt a napot ritkábban protestáns közösségekben is megünneplik.

(Forrás: Wikipédia)

Február 21-én  volt nagyböjt első vasárnapja. Plébános atya Ferenc pápa nagyböjti üzenetét olvasta fel, amely a hit, remény és szeretet erényeinek  nagyböjti megjelenését elemzi a böjt, az önmgtartóztatás és az imádság „formájában”.  A nagyböjt kiválóan alkalmas mindezek érdemi gyakorlására. 

A Hírlevél mai száma igazi történelmi „csemegével„ szolgált, a szó nemes értelmé-ben. A Historia Domus is részletesen szót ejt az első péceli vértanú „megszületéséről”. A Hírlevél ezen száma az események – Szabó Mária halála és temetése – részletes hátterét adja a rendtársak visszaemlékezése alapján. Így mindenképpen méltó arra, hogy a H.D. egységes szerkezetében is helyet kapjon, hiszen  a H.D. – mottója szerint – az írásos dokumentumok és az emberi emlékezet alapján tartalmazza az egyházközség  történelmének eseményeit.  Ugyanezen szám szerint aláírásgyűjtés indult abból a célból, hogy a  település újonnan (a vasút-rekonstrukció során) kialakított járdája, amely a Damjanich utcát és a Határ utcát köti össze a vasúton keresztül, a jövőben a ’Szabó Mária sétány’ elnevezést viselje. (A kezdeményezés eszmei háttere a magyar jezsuita rendtartomány 100 éves évfordulója lenne, nem is beszélve arról a jelentős tevékenységről, amelyet a „szürke testvérek” Pécel érdekében kifejtettek.) Ennek érdekében a templomban aláírásgyűjtő íveket helyezett el a kezdeményező, Kurczina Terézia SJC. Reméljük, hogy a kezdeményezésnek mihamarabb érdemi eredménye lesz. Íme a cikk:

Február 24: Különleges mennyei születésnap

Bár városunk és Egyházközségünk az utóbbi évtizedekben jelentősen megfiatalodott, szép számmal élnek köztünk, akik a 2. világháború idejéből sok fájdalmas, személyes emlékeket őriznek. A várost és a közösséget érintő eseményeket a Historia Domus lapjain is olvashatjuk.

A Jézus Szíve Társaságához tartozva mélyen érintenek azok a bejegyzések, melyek az akkoriban itt élő rendtársaim rendkívüli tetteit örökítik meg. Fáradhatatlanul küzdöttek a település népének testi-lelki boldogulásáért, a most Idősotthonként működő lelkigyakorlatos házunkban a svéd vöröskersztes zászló oltalma alatt menedéket nyújtottak lányok, asszonyok, családok tucatjainak. A visszaemlékezések szerint Pécel első hősi halottja is rendtársaim közül került ki Szabó Mária SJC személyében, kit vértanúként tartunk számon, hisz tisztaságát védelmezve lelte halálát 22 évesen.

Kiskunfélegyházán élő vallásos szülei támogatták azt a vágyát, hogy a nővére példája nyomán ő is Istennek szentelt életet éljen. 18 éves korában lépett be a Társaságba, hol Szent Ignác lelkiségét követve mindenben meg tudta találni Istent. Kortársai derűs lelkületű, szorgos teremtésként emlékeznek rá, ki az alapítónk által elképzelt rejtett názáreti életet nagyon szerette. Első eskütételekor, 1945. január 1-én azt mondta a vele együtt ünneplő testvéreknek, úgy érzi, nemsokára meghal. A többiek megmosolyogták, mondván: „A mennyországért meg kell ám szenvedni!”

Pár nap múlva – a Budapest bombázása miatti borzalmas élmények után – a belvárosból gyalog jött ki több rendtársunkkal együtt  Pécelre. Rövid ittléte alatt a gazdasági iskolában szolgált. Február 2-11. között lelkigyakorlatot végzett Petruch Antal jezsuita atyánál, melyben nagy elhatározást tett a megkomolyodásra, mert igencsak szeretett csacsogni, viccelődni.

„Nagyon fogok iparkodni.” – ígérte, miközben nagyon boldog volt, s a vele együtt

lelkigyakorlatozóknak hozzátette: „Valami fog történni. Furcsa előérzetem van.”

Vonatközlekedés nem lévén, kézikocsit húzva, gyalog jártak be a testvérek Budapest belvárosába gyógyszerért és ruhaneműkért a lelkigyakorlatos házban védelmezettek számára. Az egyik ilyen beszerző útról február 24-én várták haza a testvéreket, s aggódva a késés miatt, öt fiatalt eléjük küldtek, hogy segítsenek hazahúzni a kocsit. Köztük volt

az életerős Szabó Marika is.

Rákoscsaba és Pécel között két orosz katona csatlakozott hozzájuk, s egyikük szemet vetve Marika kipirult, szép arcára, megpróbálta egy közeli tanyára becsalni. A kis csapat érezte, hogy segítséget kellene hívni, de amint valaki ki akart válni a csoportból, több törést okozva puskatussal visszaverték. A sötétben egyikük beugrott az út menti árokba, Marika is próbálkozott, de a katonák észrevették. Egyikük utána vetette magát, leteperte, erőszakoskodott vele. Védekezésének 11 késszúrás lett az ára, de még így is megpróbált elfutni, ám két lövés kioltotta az életét.

A testvérek csak másnap indulhattak keresésére. Arcra borulva, széttárt karral, vérbe fagyva találtak rá. Horváth Ilona rendtársunk így emlékezik: „Életemben nem volt olyan megindulás bennem, s oly öröm, mint mikor Marika rendbehozatalánál segítettem. Igazán szent áhítat és állandóan az a boldog tudat volt bennem, hogy egy kis vértanú. Arca nem volt sápadt, hanem pirospozsgás, határozottan szép volt, nem tett halott benyomást. (…) Egy halott mellett sem éreztem azt az ujjongást, sőt, egész életemben nem éreztem olyan nagy lelki örömöt, mint Marika mellett. Állandóan beszélgettem vele. Örömöm oly nagy volt, hogy hangosan is ki-kitört belőlem.”

Temetésén a lelkigyakorlatos házban tartózkodók mellett részt vettek mindazok, akik a településen tudomást szereztek az esetről, mind mártírként tisztelték. Ravatalánál fölcsendült a Szűzanya hálaéneke, a Magnificat.

Igénytelen, egyszerű, rejtett életet élő testvérünket fölmagasztalta Isten. Az Úr e kicsi szolgálója jegyzetfüzetébe egyetlen sort írt: „Uram, add, hogy jó néven vegyem, ha az emberek megvetnek vagy félreismernek!” Kurczina Terézia

A szentmise végén a hamvazás szertartásában részesülhettek mindazok, akik Hamvazószerdán nem tudtak elmenni a szentmisére.

Február 28-án  az esti szentmisén az Aranyosmaróthy Katalin és plébános atya által korábban bejelentett  együttes (Szeráfok és a Péceli mádság Háza) szolgált a korábban megküldött és fentebb megtalálható énekekkel. Csatlakozott hozzájuk az ifjúsági gitáros együttes, illetve mindazok, akik az énekeket ismerték.

Nem teljesen a katolikus egyházközség  Historia Domus-ához tartozik, de mindenképpen helyénvaló tényként megemlíteni, hogy református testvéreink nagy fába vágták a fejszéjüket, ugyanis a templomtorony sisakjának cseréjébe fogtak. A krónikásnak külön szerencséje, hogy éppen ottjártakor folyt munka egy látványos része. (A  helyszínen az építés irányítóitól sikerült megtudni,hogy most a sisak elhasználódott szerkezetét bontják le, és majd valamikor júniusban hozzák az újat, amely formájában megegyezik a jelenlegivel.) Néhány kép a jelentős munkáról. (L.F.szerk. felv.)

*********

Járványügyi rendelkezések
az Váci Egyházmegyében

A Váci Egyházmegyében – a püspöki konferencia irányelvein túlmenően, összhangban a szomszédos Esztergom-Budapesti Főegyházmegye rendelkezéseivel – az itt élő hívekért érzett felelősségtől vezérelve a koronavírus járvány magyarországi harmadik hulláma miatt meghirdetett veszélyhelyzetben, visszavonásig a következő rendelkezések lépnek életbe:

1. A templomok, mint a lelki feltöltődés és imádság helyei különösen is fontosak, ezért templomainkat nem zárjuk be. Mégis felelősen és körültekintően kell eljárnunk, ezért a nyilvános istentiszteletek 2021. március 8., hétfőtől az egyházmegye egész területén szünetelnek. Egyetlen kivétel a temetés, amelyet egyszerű formában, röviden, maximum 50 fő részvételével lehet megtartani, hacsak a hatóságok ennél kisebb létszámot nem írnak elő.

2. A már felvett miseszándékok, sine populo módon engedélyezetten elvégezhetők vagy az Egyházi Törvénykönyv rendelkezése értelmében áthelyezhetők (CIC 1309. k.). A híveket pedig arra bátorítjuk, hogy otthonról az interneten vagy a tömegtájékoztatás eszközein kapcsolódjanak be a szent cselekményekbe.

3. A vasárnapi szentmisén való részvétel kötelezettsége alóli felmentést jelen rendelkezéssel minden hívőnek visszavonásig megadom.

4. A betegellátás, a gyóntatás és a rendkívüli áldoztatás tekintetében is mindenben kövessük az állami és egyházi járványügyi előírásokat.

5. Oktatási, szociális és egészségügyi intézményeinkben mindenben kövessük az állami előírásokat. A hatóságokkal mindenben működjünk együtt és legyünk figyelemmel az általuk adott általános irányelvekre.

6. A tavaszi bérmálásokról és a nagyheti szertartásokról később történik intézkedés.

Vác, 2021. 03. 05.

  Marton Zsolt

váci megyéspüspök

************

Plébános atya ma, március 07-én, a hirdetések után bejelentette, hogy pénteken  valószínűleg a mise alatt behatoltak a plébániára és az ő pénzét is és az egyházközségi célokat szolgáló pénzt is elvitték. Szerencsére az egyházközség pénze számlán van,így a közösséget ért kár nem jelentős (bár mindenképpen zavaró és méltatlan) Kérte, hogy aki gyanús jelet látott/tapasztalt ebben az időben, az jelezze neki. Azt is megemlítette, hogy ez az eset mindenképpen azt a törekvést erősíti, hogy gondoskodni kell a plébánia minden tekintetben megfelelő biztonsági rendszerének kialakításáról.

Ferenc pápa történelmi jelentőségű lelkipásztori látogatást tett Irakban, az egykori Mezopotámia földjén, Ábrahám földjén, ahol még sohasem járt pápa. A szerkesztő helyénvalónak látja, hogy teljes terjdelmében közölje azt a beszédet, amelyet a pápa mondott útjának értékeléseként, március 10-én.. 

 Kérte, hogy továbbra is imádkozzunk az iraki keresztényekért, mind az otthon maradottakért, mind a kivándoroltakért.

Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.

Kedves testvérek, jó napot kívánok!

Az elmúlt napokban az Úr megengedte, hogy Irakba látogassak, s ezáltal megvalósítsam Szent II. János Pál tervét. Sosem volt még pápa Ábrahám földjén;

a Gondviselés úgy akarta, hogy erre most kerüljön sor, a remény jeleként, éveken át tartó háború és terrorizmus után, egy súlyos világjárvány idején.

E látogatás után tele van a lelkem hálával. Hála Isten iránt és mindazok iránt, akik ezt lehetővé tették. Hálás vagyok a köztársasági elnöknek és az iraki kormánynak; az ország pátriárkáinak és püspökeinek, az egyházak összes szolgálattevőivel és hívőivel együtt; a vallási hatóságoknak, kezdve Al-Szisztani nagy ajatollahhal, akivel felejthetetlen találkozóm volt nedzsefi lakóhelyén.

Erősen éreztem e zarándoklat bűnbánati jellegét: nem közeledhettem ahhoz a meggyötört néphez, ahhoz a vértanúegyházhoz anélkül, hogy a Katolikus Egyház nevében magamra ne vettem volna a keresztet, amelyet ők évek óta hordoznak;

egy nagy keresztet, mint amilyet Karakos bejáratához állítottak. Különösen éreztem ezt, amikor láttam a pusztulás még nyílt sebeit, és még inkább, amikor találkoztam az erőszakot, üldöztetést, száműzetést túlélő tanúkkal, és meghallgathattam őket. Ugyanakkor láttam magam körül a Krisztus hírnökét fogadók örömét; láttam a béke és testvériség távlatai felé megnyílók reményét. E távlatokat Jézus szavai nyitották, melyek a látogatás mottóját adták: „Ti mind testvérek vagytok” (Mt 23,8). Ezt a reményt éreztem a köztársasági elnök beszédében, ezt a reményt hallottam ki sok üdvözlésből és tanúságtételből, az emberek énekeiből és gesztusaiból. Ezt láttam tükröződni a fiatalok ragyogó arcán és az idősek csillogó szemeiben. Az embereken, akik öt órán át állva várták a pápát, nők is, karjukban gyermekükkel… Várakoztak, és remény csillogott a szemükben.

Az iraki népnek joga van békében élni, joga van visszakapnia az őt megillető méltóságot. Vallási és kulturális gyökerei évezredekre nyúlnak vissza: Mezopotámia civilizációk bölcsője; Bagdad a történelem folyamán elsődleges fontosságú város volt, mely évszázadokon át a világ leggazdagabb könyvtárának adott otthont. És mi pusztította el? A háború. Mindig a háború az a szörny, amely a korszakok változásával maga is átváltozik és folytatja az emberiség felfalását. De a válasz a háborúra nem egy másik háború, a válasz a fegyverekre nem a további fegyverek.

Én pedig azt kérdezem: ki adta el a fegyvereket a terroristáknak? Ki adja el ma a fegyvereket a terroristáknak, akik másutt öldökölnek, gondoljunk például Afrikára?

Szeretném, ha valaki válaszolna erre a kérdésre. A válasz nem a háború, a válasz a testvériség. Ezzel a kihívással kell szembenéznie Iraknak, de nemcsak neki, hanem sok háborús térségnek, és végeredményben az egész világnak: a testvériség.

Képesek leszünk-e testvériséget létrehozni egymás között, testvéri kultúrát teremteni? Vagy folytatjuk a Káin által indított logikát, a háborút? Testvériség, testvériség!

Ezért találkoztunk és imádkoztunk, keresztények és muszlimok, más vallások képviselőivel, Urban, ahol Isten meghívta Ábrahámot mintegy négyezer évvel ezelőtt. Ábrahám atyánk a hitben, mert meghallotta Isten hangját, aki utódot ígért neki, ő pedig mindent hátrahagyva útnak indult. Isten hű ígéreteihez, és ma is vezeti békelépéseinket, vezeti azok lépéseit, akik ég felé fordított tekintettel járnak a földön.

És Urban, együtt ugyanazon ragyogó ég alatt, ugyanazon ég alatt, amelyen Ábrahám atyánk minket látott, az ő utódait látta, mintha újra felcsendült volna szívünkben ez a mondat: Ti mindannyian testvérek vagytok!

A testvériség üzenete érkezett a bagdadi szír-katolikus székesegyházban tartott egyházi találkozóról, ahol 2010-ben negyvennyolc embert – köztük két papot – megöltek a mise során. Az Egyház Irakban vértanúegyház, és abban a templomban, melynek kövébe bele van vésve azoknak a vértanúknak az emléke, a találkozás öröme hallatszott: a csodálkozásom, hogy köztük lehetek, összeolvadt azzal az örömükkel, hogy a pápa köztük van.

A testvériség üzenetét küldtük Moszulból és Karakosból, a Tigris folyótól, az ősi Ninive romjainak közeléből. Az Iszlám Állam általi megszállás miatt sok ezer lakos menekült el, köztük sok, különböző felekezetű keresztény és más üldözött kisebbség, különösen jazidik. Lerombolták e városok ősi identitását. Most fáradságos munkával próbálják újjáépíteni;

a muszlimok hívják a keresztényeket, hogy térjenek vissza, és együtt újítanak fel templomokat és mecseteket. Testvériség van köztük.

Kérlek benneteket, továbbra is imádkozzunk ezekért a megpróbáltatásokat szenvedett testvéreinkért, hogy legyen erejük az újrakezdéshez. A sok kivándorolt irakinak pedig azt szeretném mondani: mindent elhagytatok, mint Ábrahám; hozzá hasonlóan őrizzétek a hitet és a reményt, barátság- és testvériségszövők legyetek ott, ahol vagytok!

És ha lehet, térjetek vissza!

A testvériség üzenete érkezett a két eucharisztikus ünneplésről: a bagdadi, káld rítusban végzett liturgiáról, és az Erbílben bemutatott miséről, ez utóbbi városban fogadott a térség elnöke és miniszterelnöke, és fogadtak a hatóságok – köszönöm mindazoknak, akik eljöttek – és az emberek is. Ábrahámnak és utódainak reménye abban a misztériumban valósult meg, amelyet Jézusban ünnepeltünk, a Fiúban, akit az Atyaisten nem tartott vissza, hanem odaadott mindenki üdvösségéért: ő halálával és feltámadásával megnyitotta nekünk az átjárót az ígéret földjére, az új életre, ahol letörlik szemünkről a könnyeket, a sebeink begyógyulnak, és a testvérek kibékülnek.

Kedves testvérek, dicsérjük Istent ezért a történelmi látogatásért, és továbbra is imádkozzunk azért a földért és a Közel-Keletért!

Irakban a pusztítás és a fegyverek zaja ellenére a pálmafák, az országnak és reménységének szimbólumai, továbbra is nőttek és gyümölcsöt hoztak.

Így van ez a testvériséggel is: ahogy a pálmafa nem kelt zajt, mégis gyümölcsöző és növekedésre késztet. Isten, aki béke, adja meg a testvériség jövőjét Iraknak, a Közel-Keletnek és az egész világnak!

Fordította: Tőzsér Endre SP

(A képek forrása: Magyar Kurir és a Vatikán)

Ferenc pápa megnyitotta a családévet

Szent József igaz ember – Ünnepi szentmisével kezdődött hazánkban az Amoris laetitia-családév

Ferenc pápa 2020. december 27-én, Szent Család vasárnapján hirdette meg 2021-re a családnak szentelt különleges évet, amit március 19-én, az Amoris laetitia kezdetű apostoli buzdítás közzétételének ötödik évfordulóján nyitott meg. Ebből az alkalomból ugyanezen a napon este hat órakor koncelebrált ünnepi szentmisét mutatott be a józsefvárosi Szent József-plébániatemplomban Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek. A szentbeszédet Marton Zsolt váci megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) családreferens püspöke mondta.

A szentmise kezdetén Erdő Péter bíboros, prímás köszöntőbeszédében kiemelte: Szent József ünnepén a családév megnyitó szentmiséjét mutatjuk be. Szentatyánk úgy rendelkezett, hogy ezen a napon induljon a családok éve. Gyönyörű gondolat ez, hiszen Szent József mint a Szent Család gondviselője példa lehet minden édesapa és mindazok számára, akik felelősséget hordoznak egy családért. Különleges körülmények között tartjuk ezt a szentmisét, de a család iránti elkötelezettségünk nem függ az időjárástól és a külső körülményektől sem.  Adja Isten, hogy családjaink erőforrás legyenek mindannyiunk számára, áldja meg a családjainkat, adjon nekik is erőt, hogy a mai élet élet különleges helyzeteit és kihívásait valóban jól fogadják, és olyan választ adjanak rá, amely mindannyiunkat gazdagít.

Szentbeszédében Marton Zsolt váci püspök Reményik Sándor József, az ács, az Istennel beszél című versét idézte, amelyben Jézus földi nevelőapja így elmélkedik:

„Te vagy az Atyja –, én senki vagyok
Az Evangéliumban hallgatok,
S hallgat rólam az Evangélium.”

A főpásztor emlékeztetett rá: Egyházunk nemcsak Máriának tulajdonít rendkívüli jelentőséget Jézus életében, és így az üdvösség munkálásában, hanem Józsefnek is. A szent hagyomány a III. századtól kiemelt tiszteletben részesíti. A pápák közül Boldog IX. Piusz 1870. december 8-án a Katolikus Egyház védőszentjévé nyilvánította Szent Józsefet, majd március 19-ét főünneppé tette. Tiszteletreméltó XII. Piusz 1955-ben a munkások védőszentjévé nyilvánította őt, Szent II. János Pál pápa pedig úgy mutatja be, mint a Megváltó őrzőjét. Ferenc pápa egyik első rendelkezése volt, hogy Szent József nevét vegyék fel a szentmise eucharisztikus imájába (kánonjába). Tavaly december 8-án (a Katolikus Egyház védőszentjévé nyilvánítás 150. évfordulóján) a Szentatya meghirdette a Szent József-évet, a mai nappal pedig megnyitja az Amoris laetitia-családévet. „A Szentatya lelkesedésén felbuzdulva mi is szeretnénk az Amoris laetitia-családévben az apák szerepét fókuszba állítani. Ennek fényében szeretnénk rátekinteni Szent Józsefre, és belőle példát meríteni” – mondta a váci püspök. Föltette a kérdést: mit tudunk Szent Józsefről, és miben lehet nekünk, ma élő embereknek példa, főként az apáknak és az apaságra készülőknek, valamint nekünk, papoknak (lelki apáknak)? Ferenc pápa hét jellemzőt emel ki: szeretett apa, gyengéd apa, engedelmes apa, elfogadó apa, teremtő bátorságú apa, dolgozó apa, árnyékként kísérő apa.

Homíliájában Marton Zsolt Szent Józsefnek a családban betöltött szerepét három kapcsolódásán keresztül vizsgálta: kapcsolata Istennel, Máriával és Jézussal.

József Istennel és Isten rá vonatkozó akaratával álmában találkozik, az Úr angyala által. A váci püspök rámutatott: az álom rendkívüli jelentőségű a Bibliában, mert Istennek olyan cselekvését vagy üzenetét jelenti, amelyet az ember természetes módon nem képes felfogni. A mai evangélium Józsefről azt írja, hogy igaz ember volt. Az Ószövetségben ez a kifejezés a Törvény szerint élő embert jelenti.(…) 

József Máriával való kapcsolatát elemezve a püspöki kar családügyi referense megállapította: József a Máriával történt egyedülálló eseményt – amíg nem tudta meg az igazságot Isten angyalától – vallásos zsidóként, emberileg tisztességes módon akarta elrendezni: nem pusztán a Törvény betűjéhez, hanem annak szellemiségéhez is hű akart maradni. Úgy gondolkodott, hogy titokban bocsátja el hitvesét. XVI. Benedek pápa A Názáreti Jézus című háromkötetes művében áldott embernek nevezi Józsefet, mert viselkedése áldást hoz a saját és Mária életére. „Amikor József felébredt álmából, úgy cselekedett, amint az Úr angyala megparancsolta neki, és magához vette feleségét” – mondja Máté evangélista (1,24).

Józsefre különösen jellemző a cselekvés: ő a tettek embere – fűzte hozzá a püspök. Gondoskodik Máriáról és a Gyermekről, neki köszönhető, hogy Isten Fia családban nevelkedhet, nevelőapja védelmében. József felesége mellett van gyermekük születésénél. Azt is mondhatnánk – mai modern kifejezéssel élve –, hogy a betlehemi istállóban apás szülés történik. Részt vesz a Gyermek nevelésében születése pillanatától kezdve. Ma is áldott dolog, ha egy apa jelen tud lenni gyermeke születésénél, de még áldottabb, ha részt is vesz a nevelésben, elejétől fogva – szögezte le Marton Zsolt. József és Jézus kapcsolatát illetően a püspök ismét Ferenc pápát idézte: „Szent József ács volt, aki becsületesen dolgozott, hogy családja megélhetését biztosítsa. Jézus tőle tanulta meg annak értékét, méltóságát és örömét, hogy az ember a saját munkájával megkeresett kenyerét eszi.” Hozzátette: a munkára nevelő apa szeretetteljes jelenléte óriási kincs a családban, hiánya pedig hatalmas űrt jelent. Személyes példaként említette: édesapja műszaki kisiparos vállalkozó volt, ő pedig sokat tartózkodott vele a műhelyében. Bár ő maga humán beállítottságú, mégis roppant hasznosak és meghatározóak lettek számára az ott szerzett tapasztalatok, akárcsak az, hogy kispapkora végéig – édesapjának köszönhetően –, rendszeresen végzett fizikai munkát.

A váci püspök emlékeztetett rá: Jézus gyermekkorának részleteiről az úgynevezett apokrif írásokból maradtak ránk kedves kis elbeszélések. A Megváltó gyermekségének arab evangéliumában olvashatjuk: „Amikor a városbeliek különböző famunkák végett – hogy ajtót, sajtárt, ágyat, ládát készítsen nekik –, magukhoz rendelték Józsefet, ő mindig magával vitte az Úr Jézust is; bárhová ment, az Úr Jézus mindenhová vele tartott.” Ebből a részletből is kiviláglik József apai törődése, amint bevonja Fiát mestersége művelésébe. A történet folytatása azt is elbeszéli: ha egy bútor nem sikerült megfelelő méretűre, akkor a kis Jézus csodás módon igazította azt helyre. Ez a mozzanat József alázatát mutatja be, hogy tisztában van képességeivel és korlátaival, és nem szégyell segítséget kérni gyermekétől. Nyitott és együttműködő apa ő, aki tekintélyét nem autokratikus módon szerzi meg, hanem befogadó szeretetével éri el.József bevezeti Jézust a munka világába, ő az első tanítója, és ezt nem rendkívüli módon teszi. József személyében éppen az a nagyszerű, hogy nem rendkívüli. Ezzel ad példát arra, hogy nem kell egy apának szuperhőssé, szupersztárrá válnia ahhoz, hogy betöltse hivatását, mindössze teljesítenie kell a rábízott, állapotbeli feladatát. Szent József a tipikus háttérember, aki csöndességében nagyon beszédes, tetteivel biztonságot teremt, gondoskodik családjáról. Nagy áldás és pótolhatatlan a csöndes, hűséges, háttérember apa a családban – mondta a püspök, majd megszólítva az édesapákat és nevelőapákat, fontosnak nevezte, hogy az Amoris laetitia-családévben tudatosítsuk magunkban: a család társadalmi létünk alapvető egysége, ahogy Ferenc pápa fogalmaz „A háromságos Isten szeretetközösség, és a család az ő élő tükröződése… a férfi és a nő, az apa és az anya »a teremtő Isten szeretetének munkatársai«… minden gyermeknek joga van ahhoz, hogy megkapja az édesanya és az édesapa szeretetét.” Marton Zsolt figyelmeztetett: napjainkban sokan élnek csonka családban, feléjük különleges szeretettel kell fordulnunk. Számos gyermeknek van nevelőapja, esetleg mindkettő szülője nevelőszülő. Óriási szolgálatot tesznek, akik fölvállalják ezt a hivatást.

A váci püspök köszönetet mondott a szülőknek, nagyszülőknek és nevelőszülőknek nélkülözhetetlen hivatásukért, a gyermekek vállalásáért, felneveléséért, és a Szentatyának, hogy külön napot fog rendelni a nagyszülők tiszteletére.

Végül így fohászkodott: „Az Amoris laetitia-családév folyamán kérjük Szent József közbenjárását, hogy mindig legyenek őhozzá hasonló atyai szívű apák, máriás lelkületű anyák és a családot segítő nagyszülők, akik a Szentháromság Isten végtelen szeretetét tükrözik! Ámen.”

Forrás: Magyar Kurír

Kedves Testvérek,

Amint arról már lehetett értesülni, a pápa Szent József ünnepén megnyitotta a Családévet az Amoris laetitia kezdetű – A családban megélt szeretetről szóló – szinódus utáni apostoli buzdítás megjelenésének 5. évfordulója alkalmából.

A Szentatya arra hív bennünket, hogy olvassuk újra ezt a dokumentumot és ennek segítségével elmélkedjük át újra a családi élet szépségét, szentségét. Erre válaszolva az Olajfa közösség tagjaival közösségben olvassuk és dolgozzuk fel Ferenc pápa buzdítását, fejezetről fejezetre haladva.

Ajánlom otthoni olvasásra mindenkinek, az alábbi linken online elérhető:

Merítsünk ihletet belőle, hogy erőfeszítéseink, áldozataink révén családjaink valóban Családegyházzá, a megélt szeretetnek, az imának, Isten jelenlétének, a hit továbbadásának helyei, a Szentháromság szeretetközösségének ikonjai legyenek, így ezáltal épüljön plébániai közösségünk is Szent József közbenjárására.

László atya

A március 22-ával kezdődő héten jelentős munkálatok kezdődtek a temetőben. Az üzemeltető SZIGÜ egy alvállalkozója jelentős mennyiségű elöregedett akácfát vágott ki és szállított el  a főutak mentéről. Ezek pótlására hamarosan sort kelll keríteni, hiszen ilyen „ kopaszon” nem maradhat a temető.

Virágvasárnap – a vírushelyzetre tekintettel – nem volt nyilvános szentmise a templomban, viszont maga a szentmise bemutatása és a barkaszentelés nem maradt el. Mindezek alapján a Hírlevélben megjelent az a hirdetés, hogy a „virágvasárnapi szentmisén megáldott barkaágak elvihetők a templom előteréből”.  Hétfőn reggel a helyszínből látszott, hogy a hívek közül többen is éltek a lehetőséggel is vittek haza az ágakból.

(Ez a – saját – felvétel még jóval a vírushelyzet előtt készült a szabadtéri oltárnál, a virágvasárnapi szertartás megkezdése előtt.)

A hétvége krónikájához tartozik az a megjegyzés, hogy a  Hírlevélben hallatott magáról az a kis közösség is, amelynek eddig csak a hangját hallottuk a templomban,illetve a kóruson. Nevezetesen a zsoltáros lányok vezetője, Kovács Zsófia tollából jelent meg egy érdekes írás a közösség „belső életéről”. Örömmel olvastuk.

Ez a felvétel a Vatikán  honlapjáról való, és a virágvasárnapi  „barkaszentelés” utáni egyházfői bevonulás egy kiragadott pillanatát mutatja.

Nagypénteken este a televízió képernyője előtt éltük végig Ferenc pápa keresztútját, amely idén a gyermekekről szólt.( A vírus áldozatairól, a fogyatékosokról, a nincstelenekről, a gyámolításra szorulókröl, stb.)  Amint a közvetítés végén el is hangzott, az idei keresztút  szövegének összeállításáraa felkérést az egyik olyan római plébánia kapta meg, amelynek területén  un. családos gyermekotthon működik. (Ez azt jelenti, hogy a gyermekek mellett szülők is vannak az otthonban.) Ennek az otthonnak a „lakói” írták a könyörgéseket, imákat, és olvasták is fel azokat. Ugyancsak ők készítették az egyes stációkat ábrázoló rajzokat is. ( A legfiatalabb közreműködő 3 éves, a legidősebb 19 éves volt.) Ugyancsak ők vitték a keresztet és a fáklyákat a nevelőkkel és az atyákkal együtt. A keresztút végén több gyermek odament/mehetett a pápához, aki mosolyogva elbeszélgetett velük, az  felnőtteknek pedig kézfogással köszönte meg a menetben való közreműködést.  Néhány kép a keresztútról, amelyet egyébként azóta több tízezren tekintettek meg. (Ez is mutatja azt a hallatlan „éhséget”, amely az emberek lelkében lakozik.) (Forrás: vaticanreports)

A valamennyire is „közös” imádság/imádkozás lehetősége mutatkozik meg az alábbi jelzésben, amelyet László atya  tett közzé a levelező listán:

Kedves Testvérek,

Idén egy jelképes Szent Sír készül a templomban. Szombaton 9 ó-tól 18 ó-ig lesz nyitva a templomunk, lehetőséget adva a Szent Sír látogatásra. 

Nyomatékosan kérek mindenkit, hogy a templomban kerüljük a csoportosulást, imádság közben tartsunk megfelelő távolságot egymástól, viseljünk maszkot és használjuk a kézfertőtlenítőt.

László  atya

A váci székesegyházban a nagypénteki szertartást Marton Zsolt püspök atya  vezette.

Húsvét vasárnap a Pannonhalmi Főapátság  Szent Márton bazilikájából közvetítette a Duna Tv. a húsvéti ünnepi misét. A rend közösségében a szentmisét bemutatta és szentbeszédet mondott Hortobágyi T. Cirill főapát.

Húsvét vasárnap délben a világ a római Szent Péter bazilikára figyelt. Ferenc pápa ekkor mondta el a világhoz intézett húsvéti üzenetét, és adta „Urbi et orbi „áldását. Az egyházfő beszédében számos fontos problémát érintett a vírushelyzettől kezdve a szegénységen át a taposóaknák elleni világnap üzenetéig.

A levelező listán  április 09-én megjelent az alábbi felhívás. Reméljük sokan csatlakoznak hozzá. Helyi vonatkozásként megemlíti a szerkesztő, hogy a húsvét előtti  jótékonykodást – amelynek helyi ’gazdája’ a Karitasz csoport – a vírushelyzetre tekintettel a pénzbeli adományozás vonalára tereltük. A templomban egy perselyt helyeztünk el az adományok céljára. Íme a felhívás:

Kedves Testvérek!

Az adóbevallás tervezetek már elérhetőek, az 1%-os felajánlásokat május 20-ig meg lehet tenni. Továbbítom a Katolikus Karitász tájékoztatóját:

Egyházunk hivatalos segélyszervezete a Katolikus Karitász több, mint 85 éve segíti a bajba jutott és rászoruló családokat országszerte. Az Önök támogatása nélkül azonban csak kevesekhez juthatunk el.

A Karitászt Támogató Alapítvány kizárólag a Katolikus Karitász szegénygondozó, betegápoló és más jótékonysági munkáját támogatja. Az 1% felajánlásával Ön a leginkább segítségre szoruló, elesett emberek jótevőjévé válik anélkül, hogy az pénzébe vagy fáradságába kerülne.

Munkánk során kiemelt figyelmet fordítunk a nehéz helyzetbe sodródott családok megsegítésére: az 1%-okból a rászoruló családoknak élelmiszert adunk, tanszerekkel segítjük az őszi iskolakezdést és áthidaló segítséget nyújtunk közműhátralékuk rendezéséhez.

KÉRJÜK, AJÁNLJA FEL SZEMÉLYI JÖVEDELEMADÓJA 1%-ÁT
A KARITÁSZT TÁMOGATÓ ALAPÍTVÁNY JAVÁRA!

Hogyan lehet a személyi jövedelemadó 1 százalékáról rendelkezni? Innen letöltheti a tájékoztatót

A rendelkező nyilatkozatot letöltheti ITT.

KARITÁSZT TÁMOGATÓ ALAPÍTVÁNY
ADÓSZÁM: 19666275-1-43

 Köszönjük bizalmát!

Járványügyi rendelkezések a Váci Egyházmegyében, 2021. április 9.

Figyelembe véve a járványhelyzetet és ezzel összefüggésben az állami rendelkezések változását, összhangban más egyházmegyékkel, különösen a szomszédos Esztergom-Budapesti Főegyházmegyével és az Egri Főegyházmegyével a Váci Egyházmegyére a következő rendelkezéseket hozom:

1. 2021. április 17., szombattól ismét a nép részvételével végezhetjük a szentmiséket.

2. Továbbra is kötelező a maszkviselés, a kézbe áldoztatás, a kézfertőtlenítő használata és a távolságtartás.

3. Az MKPK március 5-ei egyhangú határozata (521/2021) szerint a vasárnapi szentmisén való részvétel kötelezettsége alóli felmentés további intézkedésig érvényben marad.

4. Templomainkon kívül, plébániáinkon és az oktatási, szociális, egészségügyi és más intézményeinkben továbbra is mindenben kövessük az állami előírásokat. A hatóságokkal mindenben működjünk együtt, és legyünk figyelemmel az általuk kiadott általános irányelvekre.

5. Felhívjuk a figyelmet, hogy aki a koronavírus-betegség bármilyen tünetét észleli magán vagy családján, az maradjon távol a liturgikus közösségtől.

Vác, 2021. április 9.

Marton Zsolt

 váci püspök

Egy jó hír az április 11-i Hírlevél hirdetéseiből:

–  Figyelembe véve a járványhelyzetet és ezzel összefüggésben az állami rendelkezések változását, Egyházmegyénkben 2021. április 17., szombattól ismét a nép részvételével végezhetjük  a szentmiséket. Továbbra is kötelező a maszkviselés, a kézbe áldoztatás, a kézfertőtlenítő használata és a távolságtartás. Mivel a vasárnapi szentmisén való részvétel kötelezettsége alóli felmentés továbbra is érvényben marad, felhívjuk a figyelmet, hogy aki a koronavírus-betegség bármilyen tünetét észleli magán vagy családján, az maradjon távol a liturgikus közösségtől.

Székely János püspök imája a járvány megfékezésére

Mennyei Atyánk! A Te irgalmas szívedhez sietünk a járvány napjaiban. Bocsásd meg nekünk,hogy mohóságunkkal megsebeztük a te teremtett világodat.

Bocsásd meg, hogy gyakran felszínes rohanás volt az életünk.

Taníts minket a csendre, az elmélyülésre. Tanítsd a családokat, hogy újra felfedezzék a közös imádság ajándékát!

Segíts minket, hogy a járvány idején ne a félelem, hanem a benned való bizalom és amásoknak való segítés vágya töltsön be minket.

Támogasd mennyei erőddel, és védd meg az orvosokat és az ápolókat, adj gyógyulást és bátorítást a betegeknek, add, hogy a haldoklók érezzék a Te közelségedet, az elhunytaknak pedig add meg, hogy beléphessenek a Te örök szereteted országába.

Boldogságos Szűzanya, akit Édesanyánkul rendelt Krisztus a kereszten, állj anyai

szereteteddel minden szenvedő mellett!

Szent II. János Pál Pápa, az irgalmasság titkának apostola, könyörögj Egyházunkért és az egész világért! Ámen. (László atya ajánlásával)

Az április 17-i  hétvége  hírlevele (2021. év 16. szám) viszonylag korán jelent meg , így több idő maradt a tartalom átböngészésére.  Külön érdekességként említhető az a beszámoló, amely az ifjúsági Galgás közösség online találkozójáról szól. De ugyanígy figyelemre méltó az a kottával ellátott Mária-antifóna is, amely kifejezetten a járvány idejére szóló (ha úgy tetszik, aktualizált) szöveggel készült és egy ugyanilyen tartalmú  könyörgést is magában foglal.

Április 18-án végre személyesen  is részt vehettünk a vasárnapi ünnepi szentmisén.

Óriási öröm volt és nagyon jó érzés személyesen is megjelenni a templomban és a hívek közösségében részt venni a szentmisén, amely külsőségeiben is igen ünnepélyes volt. Talán nem is véletlenül; amint azt plébános atya a liturgia elején említette: Nagyböjt harmadik hetében zárultak be a templomok, és húsvét  harmadik 

nyíltak ki. Igaz, hogy nem voltunk túl sokan, és az óvórendszabályok is maradtak, de ez a helyzet mégis egy reménykedésre okot adó jövőt sejtet(ett).

A szentmise végén plébános atya köszönetet mondott az egyházközségnek azért a nagy meglepetésért, amelyet a közösségtől Húsvét napján kapott, és amelynek  különösen így, a betörést követő szűkös időkben, nagy hasznát vette.

Április 25-én ünnepeltük a papi és szerzetesi hivatások napját  és  végeztük a jó termésért való könyörgéseket, más néven a búzaszentelés szertartását.(Ez tágabb értelemben áldás kérést jelent a mindennapi munkánkra és annak gyümölcsére). A szentmisében plébános atya a búzaszentelés szertartásának hagyományairól,  a korábbi gyakorlatról és a  mostani pandémiás időszaknak  a kérdésre gyakoroplt hatásairól elmélkedett. Arról, hogy mennyire tudunk az Isten elé állni  a törékenységünkkel, a  bűnbánatunkkal, sokszor érdemtelenségünkkel, és mégis kérni  az ő jóságának kiáradását a munkánkra. A korábbi és a jeelnlegi gyakorlat  szerint a szertartás színe a lila, a bűnbánat jelképe . A szertartásra a   szentmise végén került sor a templomban,  hiszen a vírus miatt  az előző évek gyakorlatában  szereplő ( parkolóbeli) szabadtéri összejövetelre  még nem kerülhetett sor. A mise végén – a búzaszentelés előtt – a papi/szerzetesi  hivatásokért  való ünnepélyes  könyörgés hangzott el. Az alábbi kép a szertartásról készült ( a szerk . felv.)

Április 30-án az esti szentmise után tartottuk meg egyházközségünk szép hagyományát, a Mária szerenádot. Sajnos csak kevesen vettek részt rajta,mondhatni családias volt a hangulat és a létszám, de éppen ez tette bensőségessé ezt a Szűzanya köszöntést.

Május a Szúzanya hónapja. Ennek megfelelően a templomban sor kerül a Loretoi litánia végzésére éspedig  hétfőn-kedden és szerdán a reggeli szentmisék után mondva,  pénteken, szombaton és vasárnap pedig az esti szentmisék után énekelve.

Május 9-től  módosultak a az egyházmegyében a járványügyi rendelkezések. Ennek értelmében  újra megindulhatbnak a Bibliakör, alkalmai, azonban a kóruspróbák egyelőre még nem.

JÁRVÁNYÜGYI RENDELKEZÉSEK MÓDOSÍTÁSA A VÁCI EGYHÁZMEGYÉBEN

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia közleményéhez kapcsolódva, tekintettel a szakemberek véleményére és a beoltottak számának növekedése miatt életbe lépő állami enyhítésekre, a Váci Egyházmegyében 2021. május 9. napjától az alábbiakat rendelem el. 1. Bár a járványügyi adatok kedvezőnek mutatkoznak, a vasárnapi szentmisén való részvétel kötelezettsége alóli általános felmentést a Váci Egyházmegyében továbbra is fenntartom. Aki nem tud személyesen részt venni a vasárnapi szentmisén, az továbbra is szentelje meg a vasárnapot imával, Szentírás-olvasással, szentmise online követésével. Ahol nagyobb nehézség nélkül megoldható, továbbra is legyen online miseközvetítés. Buzdítom ugyanakkor a betegségen átesett vagy beoltott testvéreket, hogy a szentmiséken személyesen vegyenek részt.

2. Hasonlóan ahhoz, hogy a köznevelési intézmények is normál működési rendre állnak vissza, ismét lehetséges a plébániai oktatások és közösségi összejövetelek személyes formában való megtartása. Ahol lehetséges, ezeket tartsuk szabadtéren; a csoportlétszám azonban sem szabadtéren, sem zárt térben ne haladja meg a 20 főt. 3. Továbbra is fokozott veszélyt jelenthet a vírus terjedése szempontjából a kóruspróba, illetve a kóruséneklés, ezért a kóruséneklést továbbra is mellőzni kell. Az egyházi kórusok fontos közösségeket alkotnak, és a liturgia buzgó szolgálattevőit látom bennük, azonban épp a kórustagok biztonsága érdekében további türelmet kérek, amíg a kórusok normális működése ismét megengedhető lesz.

4. A liturgikus szertartásokkal, szentségek kiszolgáltatásával kapcsolatos alábbi rendelkezések betartása kötelező:

• Temetésen legfeljebb 50 fő vehet részt. A temetési szertartást a lehető legrövidebb formában, a ravatalozó zárt terének használatát mellőzve lehet végezni.
• Esküvők, keresztelők csak a legszűkebb családi körben, az állami előírások megtartásával tarthatók.
• Templomon kívüli, közterületen zajló körmenet nem tartható. Csak abban az esetben nem tilos – azonban nem is ajánlott – körmenetet tartani, ha az a templom körül, teljes egészében egyházi magánterületen zajlik, és a hívek között végig kellő fizikai távolság tartható.
• Elsőáldozás tartható.
• Áldoztatni misében és misén kívül is csak kézbe szabad.
• A gyóntatást lehetőleg továbbra is szabadtéren vagy nagyobb méretű helyiségben végezzük; kerüljük a gyóntatószék használatát.  
• A betegek otthoni vagy intézményi ellátása – ha kórházi vagy más intézményi szabályok nem tiltják – megengedett, azonban ne nyúljon indokolatlanul hosszúra. A Betegek Világnapjához kötődően elmaradt a betegek kenetének közösségi kiszolgáltatása. Ennek további halasztása még mindig indokolt.
• A szenteltvíztartók legyenek továbbra is üresek, ne legyen a misében (igeliturgiában) perselyezés, hanem a hívek számára könnyen észrevehető helyen legyen kihelyezve a persely. A kézfogás a béke jelének átadási módjaként semmilyen formában nem megengedett.
• Ahol a plébános vagy más pap püspöki fölhatalmazással bérmál, különösen ügyeljen arra, hogy a szertartáson nagyobb hívő sereg ne vegyen részt. A bérmálást lehetőleg szombat délelőttre időzítsük, és azon a bérmálandókon, a bérmaszülőkön és a katekétákon túl csak a bérmálandók családtagjai vegyenek részt.

A kijárási tilalom késő éjjelre tolódása miatt visszaállíthatók a kijárási tilalom miatt megszüntetett esti misék.

5. Valamennyi szertartás és egyéb közösségi vagy más alkalom során továbbra is kiemelt figyelmet kell fordítani az egymástól való biztonságos távolság megtartására, a maszkviselésre és a kézfertőtlenítésre. Egy helyiségben csak annyian tartózkodjanak, ahányan a biztonságos távolságtartás figyelembevételével oda beférnek.

Köszönöm a pap- és diakónustestvérek, az egyházmegye területén élő szerzetesek és szerzetesnők, valamint minden világi szolgálattevő és a kedves hívek eddigi türelmét, és továbbra is nyomatékosan kérem az állami és az egyházi járványügyi előírások betartását. Isten óvja és áldja meg valamennyiük életét, szolgálatát!

            Vác, 2021. május 7.                                                                          

✠ Marton Zsolt s. k.

váci püspök

Már jó előre hirdette a plébános atya, hogy  június 5-én 10. órától lesz az elsőáldozás az egyházközségben, amelyre 26 gyermek készül.

Már Urunk mennybemenetelének napján hirdette László atya, hogy Püspök Úr megerősítette a dr. Beer Miklós püspök úr által 2011-ben kiadott A   Váci Egyházmegye Egyházközségi Tanácsainak Szabályzatát,amely alapján a hagyományos képviselőtestületek helyett a püspök által jóváhagyott tanácsadó testületek segítik a felelős lelkipásztorok munkáját. A plébániai tanácsadó testület két csoportban működik (lelkipásztori és gazdasági tanács). A testület tanácsadó feladattal bír, így segíti a plébánost, aki egyedüli döntéshozó és a testület vezetője. A testület tagjait a plébános jelöli ki a hívek meghallgatása után, a névsort felterjeszti a megyéspüspöknek és a testület a püspöktől kapott megbízással jön létre.

Kérte  plébános atya, hogy a hívek tegyenek  javaslatokat a majdani bizottsági tagokra. Az előzetes hirdetésnek megfelelően Pünkösd vasárnapján a kórus alatti kisasztalon „teljes készültség” várta a híveket ( előre elkészített,az egyházközség pecsétjével ellátott jelölő cédulák, írószerek és egy  lezárt, lepecsételt urna). Így tehát –legalábbis technikailag –minden készen állt a javaslatok megtételéhez.

– Az előzetes hirdetésnek megfelelően május 31-én, hétfőn, az utolsó májusi litániát este fél 7-kor  együtt mádkoztuk a Lourdes-i barlang előtt. 

A Jó Isten szép időt engedélyezett, így jó néhányan összegyűltünk a barlang előtt.  Azt is fontos megemlíteni, hogy a barlangot a szertartásra szorgos női kezek szépen feldíszítették. Így minden együtt volt ahhoz, hogy az ájtatosság szépen és bensőségesen sikerüljön. Varga András ”vezérletével” több Mária-éneket is elénekeltünk a szertartás közben. A teljes igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy számosan az ájtatosság után kezdődő bibliakörre jöttek, de előbb ők is ott maradtak a szertartáson.

Két kép a szertartásról:

Az előzetes hirdetéseknek megfelelően június 5-én délelőtt volt a templomban az elsőáldozás, amelyen 27  gyermek fogadta szívébe első izben a szentségi Jézust. A szertartáson a  vírushelyzet miatt csak a közvetlen hozzátartozók vehettek részt. Az elsőáldozásról egy cikk jelent meg a felkészítő hitoktató tollából a Hírlevél 23. számában, így itt csak az elsőáldozók névsorát szerepeltetjük.

 Úrnapja előestéjén az Eucharisztikus Kongresszusra való készület jegyében meghirdetett világméretű Szentségimádásba kapcsolódtunk be egy imaórával. A Szentségimádás a mise végeztével rögtön kezdődött, és 8 ó-kor szentségi áldással ért véget. Hagyományos (orgonakíséretes) szentségi  énekek és gitáros darabok egyaránt elhangzottak az elmélkedések között. Érdemes megemlíteni, hogy a templom díszítése igen szép volt, különös tekintettel a délelőtti elsőáldozásra.

Úrnapján, amelyen Krisztus szent testét és vérét ünnepeljük, a szentmise szándéka az egyházközségért szólt. A délelőtti szentmise után Püspök atya rendelkezése szerint meg lehetett tartani az Úrnapi körmenetet. Azzal az örömmel és hálával, hogy a járvány közepette megmaradtunk és újra együtt ünnepelhetünk, a körmenetet a hagyományoknak megfelelően a Szent Imre körúton tartottuk meg. Szimbolikusan kifejezte ez keresztény küldetésünket, hogy az Úrban való örömünket. A helyzet feletti örömet az is mutatta, hogy   vasárnap reggel 6 órától számosan megjelentek az oltárok közös állítása és díszítése céljából, valamint az egyéb teendőkben való részvételre. A sok segítő kéz munkája meg is hozta az eredményét: a szentmisére jövő hívek  nagyon szép oltárokat és mindenhol szép rendet láthattak. Plébános atya meg is köszönte a közreműködést mindenkinek, aki bármilyen formában kivette a részét  az ünnep szebbé tételéből. Az alábbi képek az ünnepről készültek:

–

Módosultak az egyházmegyében a járványügyi rendelkezések. A püspök visszavonta azt az általános felmentést, amely a vasárnapi szentmisén való részvételi kötelezettségre vonatkozott. Lehetővé vált a kóruspróba és a kóruséneklés.  Ugyanakkor továbbra is kézbe történik az áldoztatás, a szenteltvíztartók továbbra  is üresek maradnak, és a perselyezés is változatlanul a mise végén történik. Kiemelt figyelem a távolságtartásra, a maszkviselésre és a kézfertőtlenítésre.

Június 11-én, pénteken (amely Jézus Szíve ünnepnapja) ritka eseménynek volt helyszíne a templomunk. A fennállásának 100. éves évfordulóját ünnepló Jézus Szíve Társasága (magyarországi rendtartománya) a templomban tartott hálaadó szentmisén mondott köszönetet Istennek az évszázad minden kegyelméért, segítségéért, a végzett munkáért, a közösségért (ideértve a rend vértanúit is). A szentmisét Marton Zsolt püspök atya mutatta be, több főtisztelendő atya (köztük plébános úr) és a püspök úrral érkezett kispap társaságában. Mivel a rend tagjai jelentős számban már idősek, akiknek nehézséget okozott volna az átjövetel a Szociális Otthonból a templomba, a szentmisét  online közvetítette a helyszínre kivonult műszaki stáb.

 A szertartás alatt a templom kórusa énekelt  több darabot. A szentáldozást követően a rend általános elöljárója mondott ünnepi beszédet. Kivonulás után került sor a szépen rendbetett templomkertben az ünnepi műsorra. Ennek keretében megemlékezést mondott dr. Rohály Gábor tanár úr, és ünnepi műsort adott a Szent Erzsébet Katolikus Általános Iskola és óvoda  gyermekeiből összeállított alkalmi együttes. A jubileumi ünnepség szabadtéri részén résztvett a városi elöljáróság több tagja is.  A műsor után agapéra került sor.

 A szentmiséről származó képek forrása  a You tube, ahová a felvételt feltöltötték, a szabadtéri képeket a szerkesztő készítette.

Június 13-án  Jézus Szíve vasárnapján egyházközségünk fogadalmi ünnepe van. A korábbi gyakorlattól eltérően azonban nem a szabadtéren, hanem a templomban volt a szentmise. Ennek okait plébános atya a körmenetre való kivonulás előtt részletesen elmondta, tovább az eheti  Hírlevélben írásban is kifejtette ( alább közöljük*) A dolog lényege, hogy jelentősen megváltoztak a körülmények az eredeti állapotokhoz képest, így mindenképpen célszerű lenne a fogadalom szellemiségéhez visszatérni a tényleges gyakorlatban is (különösen ha a Historia Domusban a fogadalmat követő állapotokra gondolunk). Egyébiránt pedig azokat az időket és energíákat, amelyeket a szabadtéri szertartás előkészítésére, majd  az azt követő rendezkedésre fordítunk, a lelki dolgokkal való foglalkozásra kell(ene) fordítani.

Így csak a körmenet történt a Jézus Szíve szoborhoz, ahol megtörtént a fogadalom megújítása, elénekeltük a Jézus Szíve litániát. Majd körmenetben visszavonultunk a templomba, ahol szentségi áldással ért véget a szentmise. ( A vasárnap szomorú „zöngéje”, hogy a misén egyetlen ministráns sem volt.), 

*Jézus Szívének oltalmában

A 2. világháború idején Pécel katolikus lakossága Jézus Szívében keresett oltalmat, s fogadalmat tettek, hogy egy Jézus Szíve szobrot állítanak a község jól látható helyén, melyet mindenelsőpéntek előtti éjjelen kivilágítanak és Jézus Szíve ünnepét az azt követő vasárnap megülik és körmenetet tartanak nagy ünnepélyességgel. A szobor felállítása 1993-ban történt meg, azonban biztonsági megfontolásokból csak a templom kertben, ahol a Historia Domus tanúsága szerint az alábbi ima hangzott el: 

Urunk, Jézus Krisztus! Megköszönjük Neked, hogyha késve is, 49 év után teljesíthetjük fogadalmunkat, és tiszteletedre felállíthatjuk ez a szobrot. Felajánljuk magunkat, családunkat és községünket szentséges Szíved oltalmába. Tudjuk, hogy méltatlanok vagyunk, mert ahelyett, hogy összetartanánk, és közös erővel építenénk községünk anyagi, erkölcsi, lelki értékeit,széthúzunk, pártoskodunk és nem egyszer gyűlölködünk egymás ellen. Kérünk, bocsáss meg nekünk. Sok bűneinkért engesztelni akarjuk szent Szívedet. Megismételjük elődeink ígéretét, és megfogadjuk, hogy minél előbb meggyónunk, megáldozunk, és ezentúl gyakrabban járulunk szentségeidhez. Megígérjük, hogy komolyabban vesszük gyermekeink, unokáink vallásos nevelését, betegeink lelki üdvösségét, és komoly ok nélkül nem mulasztjuk el a vasárnapi szentmisét.

Fogadjuk, hogy katolikus hitünket el nem hagyjuk, és Egyházunkhoz hűek maradunk, a Szentatyának és a tanító Egyháznak tanítását fenntartás nélkül magunkévá tesszük. Kiemelkedő módon tisztelni akarjuk Édesanyádat, a Boldogságos Szűz Máriát, és vele együtt kívánjukengesztelni általunk is megsebzett szentséges Szívedet. Fogadd el felajánlásunkat, áldj megbennünket, és vedd oltalmadba továbbra is községünket. Amen.

Azóta e szobor mellett évente Jézus Szíve ünnepéhez kapcsolódóan hálaadó szentmisét mutatunk be, s megújítjuk eleink felajánló fogadalmát.

Az idei évben a szentmisét a templomban tartjuk, ahonnan körmenetben vonulunk hátra a szoborhoz, hogy fogadalmunkat megújítsuk és elimádkozzuk a Jézus Szíve litániát. Ennek a változtatásnak az okai a következők:

A körmenetet eredeti méretében, útvonalán már jó ideje nem tartjuk meg, jelezvén a társadalmi környezet változását és válaszolva arra. Abban pedig tiszteletre méltó elődöm gondolkodását folytatom, hogy közvetlenül egymás után két körmenet sok lehet, elcsépeltté válhat, túl sok energiát fölemészt, így ha a kettő közt választani kell, az Úrnapi körmenetet preferálom és tartom fontosabbnak, hogy minél nagyobb ünnepélyességgel megtartsuk és őrizzük a hagyományt, hogy az állomásokat kivisszük a templomkerten kívülre. (Az idei évben a Polgárőrségnek sem voltegyszerű megoldani egy körmenet biztosítását sem.)

A szentmise bemutatásának helye pedig elsődlegesen az erre szentelt/benedikált templom vagykápolna. Itt tudjuk a kellő méltósággal ünnepelni hitünk szent titkait. Ezeken kívül misét csak indokolt esetben lehet tartani, például nincs a közelben templom vagy kápolna, valamiért az nem használható, vagy a hívek olyan nagy számban vannak jelen, hogy nem férnének be. A hívek száma (környékbeli zarándokok és péceli tömegek híján) már nem teszi indokolttá a szabadtéri misét és annak méltó bemutatását segíti, ha nem kell dacolni az időjárás viszontagságaival (eső,szél, túl nagy hőség.) Az orgona hangja sem hasonlítható össze  egy szintetizátoréval. Azért is bátorkodtam a templomba visszavinni magát a szentmisét, mert a szobornál való misebemutatás nem része sem az eredeti, 1944-es fogadalomnak, sem az 1993-as és azt követő megújításnak, csupán a szoborállítás után kialakult szokás. (Megjegyzem, hogy a szobor nem a fogadalomban megjelölt helyén lett felállítva, hanem a templom falánál, így a falnak akármelyik oldalán misézünk, a szobornál tesszük. Ha a péceliek mindig is rugalmasan kezelték a fogadalmat, figyelembe véve az aktuális körülményeket, miért ne tehetnénk ezt ma is?!)

Mindenképp örömteli egy lelkipásztor számára, ha azt látja, hogy a hívek képesek egy ügyért összefogni, áldozatot hozni, nagyra értékelem a szándékot, hogy mindent kipakoljunk az udvarra, hangosítást építsünk ki, díszítsünk, azonban az a tiszteletteljes kérésem, hogy az erre szánt figyelmet, időt, energiát fordítsuk a belső, lelki dolgokra. Eleink fogadalmának megújítása és teljesítése ugyanis nem merülhet ki a külsőségekben. Az 1944-es fogadalomban a szoborállítást megelőzve ez áll: „lehetőleg minél előbb meggyónunk és szentáldozáshoz járulunk, életünket megjavítjuk”. Az akkori plébános feljegyzései szerint a fogadalmat követően a hívek buzgón jöttek gyónni, olyanok is, akik 40, 30, 20 éve nem gyóntak, valamint sokan rendezték érvénytelen házasságukat. Mindez 67 év után sem veszített aktualitásából. Ugyanígy lelki feladatokban gazdag és megszívlelendő a ’93-as fogadalommegújítás fentebbi szövege. Micsoda Egyházközség lennénk, ha mindezt meg tudnánk valósítani életünkben?! Kérem tehát, hogy az idei ünneptől fogadalmunk e lelki oldalára összpontosítsunk. Igaz, hogy ez nem évi egy nap odafigyelést igényel, hanem 365 napot, de megéri, hisz ez által Isten Országa épül köztünk, Pécelt tehetjük egy még szebb, jobb otthonunkká. Végül bátorítom azokat, akik a szentségekhez rendezetlen házasság miatt nem járulhatnak, hogy rendezzék életüket, és keressenek meg bizalommal, örömmel segítek ebben.

László atya

A fogadalom megújítása és a Jézus Szíve  litánia elimádkozása a szobornál

( Erdősné Horváth Mária felvételei)

Mindig örömmel adunk hírt görog katolikus  testvéreink ünnepéről, vagy más nagyobb eseményeiről (lásd pl. a templomépítést). Idén Június 20-án templombúcsú ünnepére került  sor a Petőfi u. 1.szám alatt lévő templomukban. Láthatóan sokan megjelentek  a közösségből az ünnepre, amelyet számos szertartás  tett széppé és emlékezetessé. (Ezek jó része már megtekinthetó a közösség honlapján- „Rákosmenti görögök”) A 11.30-kor kezdódótt Szent Liturgián  lélekben a  mi  egyházközségünk is részt vehetett, hiszen  Gulybán Gergely   paróchus atya meghívta  László atyát – rajta keresztül közösségünket is – az ünnepi szertartásra.

A „háttérről” paróchus atya a következőket írta:

A templom címünnepe Szent Bertalan és Barnabás apostolok emléknapja, ami a bizánci naptárban június 11-én van. A háttere: Szent Barnabás apostol ereklyéje található az oltárban. A péceli szervezőlelkészség hivatalos neve: Péceli Görögkatolikus Szervezőlelkészség. 

A görög katolikus templom belseje  A „névadók”Szt.Bertalan és Szt. Barnabás apostolok képe az ikonosztáz oldalán (L.F.szerk. felv.)

Barnabás, Szt (Ciprus, ?-Ciprus, 63 k.): apostol, Márk evangélista nagybátyja. – Gazdag levita családban szül. A körülmetéléskor a József nevet kapta, de amikor megtért, az ap-ok Bar Nabás, ‘Vigasztalás v. Prédikáció fiá’-nak nevezték. „Igaz, Szentlélekkel és hittel eltelt férfi volt” (ApCsel 11,24), aki Jézus föltámadása után eladta földjét és árát letette az ap-ok lába elé (ApCsel 4,36). Az ősegyh. egyik nagy szervezője és ap-a lett, őt küldték Antiochiába, amikor híre jött, hogy a pogányok befogadták az evang-ot (ApCsel 11,3.23). Nagy érdeme, hogy oltalmába vette és elvitte az ap-okhoz Szt Pált, akitől, mikor megtérése után visszatért Jeruzsálembe, mindenki félt (ApCsel 9,27). Később, látva a gazdag aratást Antiochiában, Kr. u. 42 k. ~ ment el Pálért Tarzusba, s ettől kezdve 51-ig együtt munkálkodtak. ~ jó szervezőkészséggel, nagy szeretettel és a zsidó szűkkeblűségtől mentes látásmóddal megáldott ember volt, aki 44: azzal is megmutatta felebaráti szeretetét, hogy gyűjtést rendezett a jeruzsálemiek javára. 46 k. Pállal együtt vitték az adományokat az éhínségtől sújtott júdeai híveknek (ApCsel 11,30). Visszatérőben magával hozta János Márkot, az unokaöccsét. Hármukat küldték Antiochiából a Szírián kívüli missz-ba. 45-48: Pál I. útján együtt dolgoztak, s közben ~ egyre inkább háttérbe húzódott Pál mögött. (…..) Amikor 51 k. Pál ismét útnak indult, ~ is vele ment, de Márk miatt nézeteltérés támadt közöttük, s ekkor ~ elvált Páltól és Márkkal Ciprusra, a szülőföldjére indult. Ettől kezdve keveset tudunk róla.(…). Ezután már csak 5. sz. irat tudósít arról, hogy ~t Cipruson megkövezték. Szalamisz közelében temették el, sírját 488: Zénó cs. idejében találták meg. A mellén ott volt a Máté-evang., amelyet ~ a saját kezével írt le. Ereklyéit a cs. Konstantinápolyba vitette. Bár nem tartozott a Tizenkettő közé (csak Alexandriai Kelemen és Caesareai Euszébiosz tud arról, hogy a 72 tanítvány egyike volt), az ősegyh. az apostol névvel tisztelte meg. – Ikgr. A bizánci műv-ben többnyire a vt-k között ábrázolták, a kk-ban néha előfordult az ap-ok között is. Ny-on főleg az itáliai műv-ben szerepelt, a 14. sz-tól a →Legenda Aurea alapján sorozatokban is. Az ApCsel illusztrációiban Szt Pál társa. Attrib-ai: fejsze, kő, kv. – A kádárok védősztje, jégeső ellen kérik oltalmát. Ü: jún. 11. **

Bertalan, Szt (†Albanopolisz, Kr. u. 1. sz.): vértanú apostol. – Az ÚSz csak az apostolnévsorokban (Mt 10,2-4; Mk 3,16-19; Lk 6,14-16; Apcsel 1,13) említi. K-en a 9., Ny-on a 11. sz-tól azonosították a Jn 1,41-46: szereplő Natánaellal. Későbbi sorsáról alig tudunk valamit. Vsz. Asia tart-ban, Mezopotámiában és Örményo-ban térített. Albanopoliszban szenvedett vtságot a kir. parancsára, akinek testvérét megtérítette, leányát ördögűzéssel meggyógyította. A K-i hagyomány szerint keresztre feszítették, a Ny-i hagyományban korábban lefejezésről, Sevillai Szt Izidor óta elevenen történt megnyúzásáról beszélnek. Ereklyéit I. Anasztáz cs. 507. k. a mezopotámiai Dara városába vitette, innen 580 k. Lipariba, majd 838 k. Beneventóba vitték. III. Ottó cs. 983: Rómában, a Tiberisi-szg-en a Szt Adalbert tiszt. épített tp-ban helyezte el az ereklyéket. (E szg-en már Kr. e. 219: Aesculapius-tp-ot építettek, a gör. gyógyító istenség tiszt. Ebből a tp-ból 14 oszlop a mai ~-tp-ban is áll.) A beneventóiak azonban nem ~ ereklyéit adták a cs-nak, hanem Nolai Szt Paulinusét, akit ma is tisztelnek a ~-tp-ban. (A gyógyítás hagyománya is él a szg-en: az irgalmas r. kórháza áll a tp. mellett.) – A bőrmunkások, csizmadiák, kesztyűsök, könyvkötők, mészárosok, szűrszabók, vargák védősztje, idegesség ellen kérik oltalmát. Ü: aug. 24. – Ikgr. Az óker. és bizánci műv-ben az ap-ok sorában kv-vel v. kv-tekerccsel ábrázolják. A 12-18. sz: önálló képei is vannak. – Attrib-ai: kv., kés, karján lenyúzott bőre. Michelangelo a Sixtus-kpna utolsó ítéletén ~ bőrére önarcképét festette.(….) – A pásztorok, földművesek, lenyúzott bőre miatt a „bőrös” szakmák (pl. →csizmadia, →szűcs) védősztje. – A népi hagyományban ünnepe sok helyen az ősz kezdő napjának számított. **

(Forrás : Magyar Katolikus Lexikon)

Június 27-én a délelőtti szentmise után került sor plébános atya köszöntésére névnapja (*László*) alkalmából. A köszöntést a  helyi Karitász szervezte.

Örömteli hír az „egészségügyi” fronton: A vírushelyzet javulása és az oltások számának erőteljes növekedése azt eredményezték, hogy a közösségi élet számos területén könnyítések következtek be. Ennek eredményeként zárt térben sem kötelező a maszk viselése. Ez konkrétan – a mi szempontunkből – azt jelenti, hogy a templomban sem kötelező maszkot viselni, azonban a felelős viselkedés és az előrelátás  továbbra is fontos.  Ez utóbbiak alapján számosan viselték a mai (jűlius 4.) misén a maszkot, kézfertőtlenítés történt, és az áldoztatók is maszkot viseltek a szentség kiszolgáltatása során.

A július 11-i Hírlevélben az alábbi örömhír jelent meg:

Köszönet: Kedves Testvérek! Bizonyára emlékeztek arra a kezdeményezésemre, amit szeretett közösségem fennállásának 100. jubileumi évében indítottam annak érdekében, hogy hajdani rendtársunkról, Szabó Mária SJC testvérről közterületet nevezzenek el városunkban.

Arra gondoltam ugyanis, e kivételes személyiség érdemeinek méltó elismerése lenne, ha neve fennmaradna, és városunk lakói, valamit az idelátogatók előtt hosszabb idők távlatában is példaképként megjelenne.

Pécel dokumentumai és közösségünk emléktöredékei hűen leírják a 2. világháború idején történt tragédiát. Ezek szerint a rászorulók megsegítésén fáradozó fiatal testvérünk életét tisztasága védelmezése közben egy erőszakoskodó orosz katona 11 késszúrása vette el.

Közösségünk vértanúként, városunk pedig a település első női hősi halottjaként tiszteli.

Mivel a tragédia Rákoscsaba felől hazaútban történt, a róla való elnevezésre szinte kínálta magát az a Damjanich és Határ utat összekötő gyalogos átjáró, melynek átadása remélhetően még ez évben elérkezik. A Polgármesteri Hivatalhoz benyújtott kérelmemet sokan támogattátok aláírásaitokkal és imáitokkal. Örömmel fogadtam a héten érkezett választ, mely szerint az átjáró Szabó Marika sétány néven fog szerepelni az átadás után.

Emléktábla kihelyezésére is lesz lehetőség, ami vértanú testvérünkre írásban emlékezteti majd az arra járókat. Dicsőség Istennek! Hálás köszönettel 

Kurczina Terézia SJC

Július 25-én a délelőtti szentmise a nagyszülők, illetve az idősek  tisztelete jegyében „fogant.” Velük kapcsolatos volt a homilia, az egyetemes könyörgések, illetve a szentmise záróáldása is. A szentmise elején  László atya jelezte ,hogy ez a nap  Ferenc pápa rendelete értelmében szolgálja az idősek tiszteletét. Mindazonáltal fontos a közösség szerepe, az egyes emberek adottságainak a közösség rendelkezésére bocsátása és a közösségen belül az idősek helye/helyzete is.

Mindennap veled vagyok”

FERENC PÁPA ÜZENETE

A NAGYSZÜLŐK ÉS IDŐSEK ELSŐ VILÁGNAPJÁRA

(2021. július 25.)

Kedves Nagyszülők, kedves Idősek! 

„Mindennap veled vagyok” (vö. Mt 28,20) – ezt ígérte az Úr tanítványainak, mi-előtt felment a mennybe, és ezt ma neked is megismétli, kedves nagypapa és nagymama. Neked. „Mindennap veled vagyok” – ezeket a szavakat szeretném én is Róma püspökeként és hozzád hasonló idős emberként kimondani neked a nagy-szülők és idősek első világnapja alkalmából: az egész Egyház közel van hozzád – jobban mondva, hozzánk –: törődik veled, szeret téged és nem akar magadra hagyni! (….)

(…..)

Kérem az Urat, hogy az ő példájának is köszönhetően mindannyian kitágítsuk szívünket, tegyük azt fogékonnyá a legutolsók szenvedéseire, és tegyük képessé arra, hogy közbenjárjunk értük. Mindannyian tanuljuk meg ismételgetni minden-kinek, különösen a legfiatalabbaknak azokat a vigasztaló szavakat, amelyek ma nekünk szóltak: „Mindennap veled vagyok!” Bátran haladjatok előre! Az Úr áld-jon meg benneteket! 

Kelt Rómában, a Lateráni Szent Jánosnál, május 31-én, a Boldogságos Szűz Mária látogatásának ünnepén. 

Ferenc

/ A teljes dokumentum a honlapon olvasható – L.F.szerk./

Július 31-én – ahogy azt  plébános atya több alkalommal  is hirdette – volt a Loyolai Szt. Ignác tiszteletére szentelt mendei templom búcsúja.( Az említett nap Szt. Ignác halálának évfordulója -1556. július 31. Róma) Ez egyúttal jeles jubileum is volt, hiszen 500 évvel ezelőtt,1521-ben tért meg a rendalapító, spanyol jezsuita. Ebból az alkalomból kerékpáros túrát szervezett az atya (aki egyúttal Mende plébánosa is) a „szomszédba”, ahol ünnepi szentmise volt és számos program a péceli vendégek  tiszteletére. A szentmisét  Elek László jezsuita atya tartotta.

Ignác, Loyolai, Szt, 1528-ig Inigo López de Loyola (Loyola vára, Baszkföld, 1491.-Róma, 1556. júl. 31.): rendalapító. – Családja a tartomány 24 nagy családjának egyike. Atyja 1467: nősült, 12 gyermeke közt ~ volt a legkisebb. Anyja korán meghalt, ~ot egy parasztasszony dajkálta. Atyja papnak szánta, már gyermekkorában megkapta a tonzúrát. Vsz. 1506: árva lett, neveltetéséről Juan Velazquez de Cuelar, Katolikus Ferdinánd jószágkormányzója gondoskodott Arevalóban. ~re nagy hatással voltak a lovagregények és a trubadúrénekek, szívesen vadászott s vett részt lovagi tornákon és mulatságokon. 1515: egy farsangi csíny miatt eljárást indítottak ~ és pap bátyja ellen. 1517: Juan Velazquez meghalt, ~ ekkor egy másik rokon, Antonio Manrico navarrai alkirály udvarába került. Nem volt sem zsoldos, sem hivatásos katona, de mint lovag az alkir. oldalán részt vett egy lázadás megfékezésében és Pamplona védelmében. 1521. V. 20: egy fr. ágyúgolyó súlyosan megsebesítette a lábát, Loyolába szállították. Életben maradásának csodáját ~ Szt Péter ap-nak tulajdonította. A kiálló csontdarabot lefűrészeltette, hogy csizmát húzhasson, majd újra eltörette lábszárát, nehogy a rosszul összeforrt csont miatt lába rövidebb legyen. Gyógyulása alatt Landulf O’Cart Vita Christi (‘Krisztus élete’) és a szentek életét, Jacobus de Voragine Legenda Aurea (‘Aranylegenda’) c. műveit olvasta. Az ősz folyamán megérlelődött benne a megtérés. 1522. II: vezeklésül jeruzsálemi zarándokútra indult. Barcelona felé menet →Montserrat kegyhelyén meggyónt, letette lovagi ruháját és zarándokruhát öltött, fegyverét fogadalmi ajándékul a Szűzanyánál hagyta. Egy évet →Manrézában töltött imádság, böjt és vezeklés, betegápolás és apostolkodás közepette. Barlangban lakott, egyetlen olvasmánya Kempis Tamás Krisztus követése c. műve volt. Megírta az Exertitia spiritualia (‘Lelkigyakorlatok’) c. kv. zömét. (Forrás: Magyar Katolikus Lexikon)

A  jezsuita rend jóváhagyása 1540. IX. 27-én történt meg  III. Pál pp. (ur. 1534-1549.) bullájával.

A mendei kerékpáros búcsúi eseményről  Kurczina Terézia SJC készített néhány képet. Íme:

A hírlevél augusztus 8-i  számában (ahonnan a kép is való) a „zarándokok” szöveges beszámolója is olvasható.

A korábbiakban már beszámoltunk arról, hogy  leszerelték a református templom toronysisakját és nyár elején szerelik majd vissza az újat. Nos az új sisak augusztus  elején visszakerült a helyére. A képen ugyan még szerelési munkák folynak, de már „látszik a vége.”

Jóllehet az esemény nem közvetlenül érinti az egyházközségünket, mégis örömmel adunk hírt arról, ha valahol a városban  megújul az Isten háza.

Július 12-i kezdettel minisztránsaink táborozni mentek. Az ottani élményekről, úticélokról, a közösségi együttlétröl a Hírlevél  34. számában (augusztus 21.) írtak a fiatalok egy beszámolót.

A Karitász idén is szervezett  tábort a gyerekek számára. A két heti  együttlétröl, a programokról, a fontosabb tapasztalatokról egy összefoglaló cikk jelent meg  a Hírlevél 35. számában (augusztus 29.)

Nemcsak a fiataloknak, hanem a felnőtteknek is igen sűrű volt a programja a nyáron. A templom énekkara – alighogy  véget ért a hivatalos „évad” máris – teljes  lendülettel vetette bele magát a felkészülésbe, amelynek végsó célja a NEK pápai zárómiséjén  

való részvétel. Történt ugyanis, hogy a szervezők – élükön Varga László atyával – elfogadták az énekkar  jelentkezését a zárómise több,.mint kétezer  fös kórusába, ezért egymást érték a külonbozö szólam- és összkari próbák. Az eröteljes munka első gyümölcse  augusztus 29-én ért be, amikor is a gazdagréti Szent Angyalok templomában tartott „regionális” próbán több mint 400 más énekessel együtt kellett bizonyítania addig munkáját és felkészültségét. (A jelenlévők között szép számmal voltak Szlovákiából és Kárpát-Ukrajnából érkezett kórustagok is !) És, hogy teljes legyen az öröm, a próbán templomunk karnagya/kántora, Kiss Zsuzsanna orgonált. Ízelítöül szerepeljen itt egy kép ( a szerk. felv.).

Szeptember 1-én – a sok éves gyakorlatnak megfelelően – megkezdődött a tanítás. Az ünnepélyes templomi tanévnyitó – a Szentlélek segítségül hívása és a táskák megáldása – szeptember 5-én volt. A templomot gyakorlatilag megtöltötték az iskolás  gyermekek és a szüleik (remélhetőleg nem csak a mostani esemény kapcsán, hanem az egész évben így lesz.) A táskák megáldására a szentbeszéd után került sor. A diákok kivonultak a szentély elé a táskájukkal együtt ( némelyik táska szinte nagyobb volt, mint a „viselője”.). Itt plébános atya szólt hozzájuk, ’megtöltötték’ a táskákat számos fontos dologgal – a tankönyveken és a tanszereken kívül – majd ezután következett az áldás. Az alábbi kép erről készült.

Ugyanezen a napon  megnyílt Budapesten, a Hősök terén az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus. (A mellékelt képek forrása a NEK honlapja) A tér és környéke az ünnepi szentmisére  megtelt hívőkkel és érdeklődőkkel. A híradások szerint a világon 1,2 milliárd katolikus figyelt a magyar fővárosra. Az ünnepi szentmise előtt a különböző  magyar tájegységeket képviselő kulturális műsort láthattak a jelenlévők és a tv-nézők, amelynek  központjában ott álltak a különböző országrészekből érkezett Mária-szobrok, amelyek a „Mária, Magyarország királynéja” gondolatot testesítették meg. A szentmise egyúttal az egyházi iskolák hivatalos tanévnyitója is volt egyben ezért nagyszámú diák és tanáraik foglaltak helyet a téren. A szertartás csúcspontja  az elsőáldozás volt, amelynek során 1200 kisgyermek fogadhatta először magához Jézust az Oltáriszentségben (tavaly ez a szám több mint 4000 lett volna). A színpadon a világ különböző részeiből érkezett nagyszámú püspök, a téren pedig többszáz pap foglalt helyet.

Egyházközségünk  imádságos módon készült a nagy eseményre.

.Minden lehetséges alkalommal imádkoztuk a NEK imáját a szentáldozások után, az énekkar jelentkezését elfogadták a zárómise kórusába (ennek megfelelően egész nyáron aktív készülés folyt), plébános atya pedig többször hirdette a személyes részvétel lehetőségét (főleg,miután kiderült, hogy a vártnál kevesebben lesznek a nagy rendezvényeken, így előzetes regisztráció hiányában  helyszíni bejelentkezéssel is meg lehet oldani az ott-létet.) Elvihető programfüzetek is megjelentek a könyves asztalon.

A kongresszus nagyszámú és valóban érdekes/tartalmas programja sokakat vonzott a fővárosba, hogy részt vegyenek a különböző rendezvényeken. A kovetkezőkben templomunk kórusának részvételéről lesz szó.

A Coelestis Regina Énekkar egész nyáron készült a szolgálatra, különösen,miután megtudta, hogy a szervezők elfogadták a jelentkezésünket és Varga László atya folyamatosan küldte a szertartáshoz tartozó kottákat, valamint a gyakorlati tudnivalókat. Mindezek alapján egyértelművé vált, hogy a követelmények nagyok és azoknak csak sok munkával és az egész nyári időszak maradéktalan felhasználásával lehet eleget tenni. Ez annak ellenére így van, hogy a megtanulandó darabok között számos általunk is ismert mű  volt. Mivel több, mint kétezer énekes részvételével működő kórus  körvonalazódott, az itthoni próbákon túl szükséges volt, hogy  „körzeti” próbák is legyenek, ahol több kórus is jelen volt, és ki lehetett próbálni az együtténeklést nagy létszám mellett. Énekkarunk a gazdagréti Szent Angyalok templomban volt ilyen összevont próbán, ahol nagy meglepetésünkre közölték,. hogy szlovákiai és kárpát-ukrajnai kórusok is vannak közöttünk, amelyek természetesen a zárómisén is ott lesznek majd.

A három utolsó nap (szeptember 10-11-12.) a zárómisével kapcsolatos minél teljesebb felkészülés jegyében telt el. Számos karmester vezényelt minket, jó néhány technikai és egyéb nehézséggel ( jelentős hőség, erőteljes mozgáskorlátozottság, stb) kellett megküzdenünk, sokszor fáradtak voltunk, de a nagy lelki élmény mindenért kárpótolt  bennünket.  Csak azt sajnáljuk, hogy a Szentatyából – az adott kürülmények és a rendkívül szigorú biztonsági előírások miatt  – csak nagyon keveset láttunk, az általa mondottakat is csak a szinkrontolmács hangján hallhattuk. Mégis úgy érezzük, hogy ha nem vállaltuk volna a részvételt, egész életünkben sajnálhattuk volna. A kongresszussal kapcsolatban kell megemlíteni, hogy plébános atya bőkezűségét élvezhettük a külön autóbusz költségeihez való hozzájárulás révén.

Kongresszusi   melléklet

A Hírlevél szerkesztői sorozatot indítottak a Kongresszus  élményeinek, tapasztalatainak feldolgozásáról. Ebben a cikkírók elmondhatják legfontosabb érzéseiket, véleményüket tapasztalatukat, hitvallásukat, illetve azokat, amelyeket ezek közül személyesen is átéltek a  Kongresszus rendezvényei kapcsán. A sorozat a Hírlevél  szeptember 12-i számában indult….

Csokonay Anna összegyűjtötte azokat a legfontosabb linkeket, amelyek  segítségével a  Kongresszus  öt napjának legfontosabb rendezvényei elérhetőek az interneten. Íme:

Az Eucharisztikus Kongresszus összes linkje!

Mission Cross

• https://youtu.be/6KH30dlArQQ

Vasárnap  nyitó mise elsőáldozással,
Angelo Bagnasco, Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa

• https://youtu.be/E9lDghoo9kg

Hétfő 

• Hungexpo – Jóság napja, Day of Goodness
  • https://www.youtube.com/watch?v=dehFSIHDG9Y
• Böjte Csaba ferences szerzetes
  • https://youtu.be/xZUjwMi4KQs
• Mary Healy biblikus teológus, USA
  • https://youtu.be/tA59b_aTybY
• Damian Stayne, Cor et Lumen Christi karizmatikus közösség, GB
  • https://youtu.be/HuBUwjYN2Fc
•  Misszió Afrikában – Szent István Bazilika
  • https://youtu.be/_lym3xhI3sg

Kedd

• Hungexpo – Békesség napja, Day of Peace
  • https://www.youtube.com/watch?v=TX935o1ttto
• Dabóczi Kálmán, Hetvenkét Tanítvány Mozgalom
  • https://youtu.be/KrYtDqzj0QU
• Barbara Heil protestáns prédikátor, USA
  • https://youtu.be/W_7EGE_MjcI
• Jean Luc Moens matematikus, CHARIS Katolikus Karizmatikus Megújulás, Belgium
  • https://youtu.be/99jah68oe-8

Szerda 

• Hungexpo – Türelem napja, Day of Patience
  • https://youtu.be/-EU6BPUA0eY
• Székely János szombathelyi megyéspüspök, Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület
  • https://youtu.be/rw10v3Rrrjs
• Justo Antonio Lofeudo, Legszentebb Eucharisztia Misszionáriusai szerzetesközösség (Spanyolország)
  • https://youtu.be/HaK13-01Ujk
• David-Maria Jaeger OFM, Rota Romana bírója
  • https://youtu.be/GPY53eLNZQg
• Bizánci rítusú isteni szent liturgia, vezeti Youssef Absi melkita pátriárka (Szíria)
  • https://www.youtube.com/watch?v=DfYdY9V_Ba0
• Szent Efrém kórus koncertje – Kálvin téri református templom
  • https://youtu.be/59wzWEGFQz4

Csütörtök

• Hungexpo – Remény napja, Day of Hope
  • https://youtu.be/uqfJw8OLsOs
• Székely János szombathelyi püspök, Boldog Ceferino Intézet
  • https://youtu.be/CAtuLUyN-LY
• Joseph Pamplany, Tellicherry érsekség
  • https://youtu.be/CA4nlJQaYAs
• Angelo Bagnascot, Olasz Püspöki Konferencia és Jean-Claude Hollerich, Luxemburg
  • https://youtu.be/mJL1j3QpUhY
• Massimo Camisasca, reggio emilia püspöke
  • https://youtu.be/g_RQBHIdiLA
• EWTN angol nyelvű összeállítása
  • https://youtu.be/WQuBJhMJiiU

Péntek

• Hungexpo – Hit napja, Day of Faith
  • https://youtu.be/E0RfOKTod7w
• Etienne Vető, Chemin Neuf közösség, Zsidó-keresztény Kapcsolatok Központja, Olaszország
  • https://youtu.be/HuqGc1lseV8
• angolul
  • https://youtu.be/-A7Kl4fna74
• Baltazar Cardozo Merida érseke
  • https://youtu.be/N0NaBrzCgmU
• Andrew Yeom Soo-jung, Szöul érseke
  • https://youtu.be/Ly2tjxehH0M

Forráspont

Kovács Ákos (Magyarország)

Vizi Márton (Magyarország)

Sophia Kuby (Németország)

Proszenyák Róbert (Magyarország)

Palánki Ferenc (debreceni segédpüspök)

• https://youtu.be/G_9F0go7qvU

Szombat

• Családi nap
  • https://youtu.be/w0RAN9HSfkE
• Kossuth tér szentmise: Erdő Péter bíboros – körmenet a Hősök terére
  • https://youtu.be/rU7VRJGMgE0

Vasárnap

• Statio orbis mise: I. Ferenc pápa
  • https://youtu.be/zDw86TtTyt0

*********

A Historia Domus  bevezetőjében megjelöli az egyházközségi történelem forrásait: ezek között említi az „emberi emlékezetet”. A most következő  sorok  Kubinyi Aranka emlékeit idézik fel a Kongresszus kapcsán, éspediglen „frissiben”.

Az indíttatás: Aranka dédszülei (az idősebbek jól ismerik: Kubinyi Ivánról és Kubinyi Ivánnéról van szó, mindketten énekkarosok voltak) az 1938. évi  budapesti Eucharisztikus  Világkongresszus idején 38 évesek voltak. Természetesen  mindketten részt vettek a Kongresszus eseményein. Aranka, aki szintén kórustag, megtalálta az elődök számos kottáját. Ez indította többek között arra, hogy tagja (és kottatárosa) legyen a jelenlegi Coelestis Regina Énekkarnak.  És mivel ebben az évben  ő is 38 éves, kézen-fekvőnek tartotta, hogy aktívan is részt vegyen a 

Felvétel a Hungexpo pavilonjáról

Kongresszus előkészületeiben és annak gyakorlati lebonyolításában. Ezért jelentkezett koordinátornak.(Ebbeli munkáját – illetve annak eredményét – a kórus tagjai is élvezhették szeptember 10-11-12-én.) Az énekkar  közösségében  különösen is fontos munkát végzett azzal, hogy összerendezte és folyamatosan karban tartotta a zárómisén előadott darabok  kottáit. Pedig nem kevés elfoglaltsága volt. Csak ízelítőül:

„Úgy emlékszem augusztus 02. óta segítek 

önkéntesként a NEK előkészületeiben. Az elején a formaruha központban, majd e hónap 19-től önkéntes koordinátorként a  Budaörsi Logisztika raktárt kaptam meg. Szeptember .02-től Budaörs pihen, így ott segítek, ahol kell. Koordinátorként a Damjanich utcai központban. A Hősök terén a nyitó mise előkészületeiben, a nyitómisén, 06-tól pedig a Hungexpon koordi-nátorként,  önkéntes pólóban segítek. Ma szept..08-án Bazilikánál segítek (könyvvásár van egész héten, ma délután pedig mise van a téren. Reggel 08:00-21:00-ig leszek ott) holnap, péntek reggel Hungexpon segítek. Amikor a nagy énekkar szerepel, akkor ott vagyok énekkari tag,  előtte és utána pedig önkéntes. Jövő héten még visszamegyek Budaörsre, a Logisztika központba. (Utómunkálatok.)”

Aranka a személyes NEK-élményeiről/indíttatásáról a Hírlevél okt.31-i számában külön cikkben számolt be.

********

Amint arról a korábbi oldalakon már szó esett, templomunk kórusa is részt vett a pápai zárómisén. Az alábbi kép (Ács Béla felvétele) közvetlenül a hazaérkezés után készült., A felvételről hiányzik Kubinyi Aranka, aki koordinátori teendői miatt nem  jött haza Budapeströl a kórussal.  A  képen láthatók (balról jobbra): Rozgonyi Krisztina, Tasnádi Petra,  Dévai Zsuzsanna, Ács Béla,  Varga Andrásné, Tóth István, Csábi Zsófia, Kovács Zsófia, Kiss Zsuzsanna, dr. Lukács Ferenc,  Csokonay Anna, Erdősné Horváth Mária, Erdős Péter, Csokonay Ágnes, Széplaki Pál, Tasnádi Györgyné, Bezák Tibor,  Almási Zsuzsanna, Kiss Rita, Barna Marianna (erősen takarva) Pálfi Rozália és  Ragács/Tasnádi Márta (takarva) 

A kalap közelről a kongresszusi kitűzővel

A kórusmappa egy része 

Az 1938.évi és az idei kitűző (Kubinyi Aranka szívességéből)

Szeptember 26-án  ünnepélyes szertartásra került sor a  délelőtti szentmise végén.

Történt, hogy a Rózsafüzér Társulat felújíttatta a templomkertben álló keresztet (amelynek kegutóbbi felújítására 2005-ben került sor). A közösség ugyancsak felújíttatta a plébánia kertjében lévő Szt. József szobrot is. Ezek megáldására vonultak ki a hívek a templomból az előkertbe. Itt plébános atya elvégezte a szertartást, megáldotta a keresztet és a szobrot. Az énekkar  keresztúti énekeket adott elő (A keresztfához megyek, Királyi zászló jár elől..) A szentmise befejezésére  és az áldásra is itt, a szertartás végén került sor. Néhány kép a szertartásról:

Október 3-án tartottuk a terményhálaadás vasárnapját. Mivel ilyenkor köszönjük meg a Teremtés Urának az egész évi kegyelmét, segítségét és azt, hogy munkánkat az áldása kísérte,  a Jézus Szíve szobornál előkészített asztalra lehetett hozni különféle terményeket. A templomkert hátsó részében pedig a gazdák által hozott termények, kisállatok kaptak helyet.  (Bár ez a szertartás elsősorban a mezőgazdaságban dolgozókat, illetve a házikertekben termelést végzőket érinti, mindazonáltal  valamennyiünknek illő és méltó hálát adni Istennek az évben  nekünk nyújtott segítségéért. A szentmise után körmenetben kivonultunk a Jézus Szíve szoborhoz, ott plébános atya megáldotta a terményeket és az állatokat (őket külön is –Szent Ferenc példáját és gondolatait idézve-), majd  a gyermekek  örömüket lelhették az állatok símogatásában, a felnőttek pedig  beszélgethettek egy kicsit a szép őszi napsütésben.

A Péceli Hírek  októberi számában – 17. oldal – templomunk kórusáról szóló  cikk jelent meg Csokonay Anna tollából ( A Péceli Római Katolikus kórus a NEK-en )

Október 10-én tartottuk a templombúcsú ünnepét. A szentmisét  Horváth Bertalan úri plébános tartotta, akit plébános atya hívott meg erre az alkalomra. A szentmise szándéka a közösségért szólt; a jelen- és a távollevőkért egyaránt. Az ünnepélyességhez hozzájárult a szépszámú asszisztencia, a számos vendég, akik különböző idegen helyekről érkeztek ( plébános atya a mise végén köszöntötte őket), valamint az, hogy a kórus – részint a mise előtt (egy ’mini-koncert’  keretében) részint a szertartás alatt – számos darabot énekelt. Külön is megemlítendő a Lökösházi Mária énekmúvésznő előadásában elhangzott két Ave Maria.

Berta László atya a hirdetések keretében is meghívta a jelenlévőket a mai vendégségre, és programokra, amelyeket külön is megköszönt a szervezőknek.

Nagy örömmel hirdette azt is, hogy pénteken, Magyarok Nagyasszonya ünnepén elkészült a harangok (villámcsapás utáni) javítása, azok az ünnep tiszteletére meg is szólaltak, söt új funkciót is kaptak: nevezetesen  óraként is funkcionálnak. Konkrétan minden negyedórában elhangzik a megfelelő számú ütés, egész órakor pedig az óra számának megfelelő ütés is megszólal.

A mai nap krónikájához tartozik az a bensőséges ünnepség is, amely a Jézus Szíve Idősek Otthonában  volt  a rendalapító P. Bíró Ferenc  születésének 152. évfordulója alkalmából. Ebben az évben van továbbá a rend  magyarországi ága (Jézus Szíve Népleányai) megalapításának 100. éves évfordulója is (ennek külön megünneplésére Jézus Szíve ünnepén a templomban, illetve a templomkertben került sor). A szentmise előtt Suller Melinda általános elöljáró tartott megemlékezést. A szentmisén részt vett templomunk Coelestis Regina Énekkara is, amely  több darab eléneklésével tette ünnepélyesebbé  a szertartást.

Október 17-én  missziós  vasárnapot ültünk. A vasárnap  központi gondolata a Ferenc pápa által írt  üzenet volt, amely rávilágított arra, hogy nemcsak a távoli földrészeken való igehirdetés tekinthető/tekintendő missziónak , hanem a közvetlen környezetünkben végzett hasonló tevékenység, sőt a személyes magatartásunk is az. És ha már misszió és távoli földrészek: plébános atya külön is kiemelte azt a tényt, hogy Finta Lajos atya, akinek számos kötődése van Pécelhez, közel két évtizedet töltött Dél-Amerikában. (Az atya Argentínában és Peruban működött, iskolákat alapított, és jó néhány alkalommal tartott a péceli templomban szentmisét, illetve –adománygyűjtő céllal – beszámolót a misszió működéséről.  Az egyik ismert péceli család fia is részt vett egy ideig a munkában és annak idején a Hírlevél több számában is beszámolót tett közzé a tapasztalatairól. L.F. szerk.)

Október 24-én  nevezetes esemény történt az egyházközség életében. Plébános atya egy héttel ezelőtt hirdette, hogy püspök úr három évi időtartamra  jóváhagyta az egyházközség  tanácsadó testületét, amelynek fogadalomtételére a mai vasárnapon a délelőtti szentmise homíliája után került sor. A testület tagjai két tanácsban működnek (lelkipásztori és gazdasági) továbbá hivatalbóli tagjai is vannak. A névsor az alábbi:

Világi elnök : Dévai Zoltán (akolitus)

Lelkipásztori Tanács:

kijelölt tagok: Görbe Mátyás, Jászberényiné Szepsi Katalin, Nagy Imre (akolitus , a tanács vezetője) Tasnádi György

hivatalból tagok: Almási Zsuzsanna (iskolaigazgató), Görbéné T.Ildikó (karitász-vezető) Kiss Zsuzsanna (kántor-karnagy), dr. Kolmann Andrea (hitoktató), Óvári Lászlóné (sekrestyés)

Gazdasági Tanács

kijelölt tagok:  Ambrus Annamária, Bense Mariann, Csábi András, Dudok Péter ( a tanács vezetője) ,Pécsi Lászlóné.

Alább egy felvétel a fogadalomtételről (kissé szokatlan nézőpontból)

A járványhelyzet kedvezőtlen változására tekintettel plébános atya a következő körlevelet tette közzé (Október 28.):

Kedves Testvérek, nov. 1-től templomainkban a következő rendelkezések érvényesek:

A súlyosbodó járványhelyzetre való tekintettel, a Váci Egyházmegyében 2021. november 1. napjától az alábbiakat rendelem el.

1.    A szentmiséken és a többi templomi szertartás alkalmával a maszk használata kötelező.

2.    Áldoztatni misében és misén kívül is csak kézbe szabad.

3.    A kézfogás a béke jelének átadási módjaként semmilyen formában nem megengedett.

4.    Akik félsőlégúti betegség tüneteit észlelik magukon (köhögés, tüsszögés, orrfolyás), ne menjenek templomba. Természetesen ebben az esetben rájuk nem vonatkozik a vasárnapi misén való részvétel kötelezettsége.

5.    A szenteltvíz-tartókat ürítsük ki.

6.    Gyakran tisztítsuk a kilincseket és a padokat.

7.    Valamennyi szertartás és egyéb közösségi vagy más alkalom során továbbra is kiemelt figyelmet kell fordítani az egymástól való biztonságos távolság megtartására és a kézfertőtlenítésre.

Köszönöm mindenki türelmét, vigyázzunk egymásra!

 Vác, 2021. október 28.

 ✠ Marton Zsolt s. k.  váci püspök

************

November 1-jén  Mindenszentek főünnepét ültük.Ilyenkor az egyház örvend a szentek(köztük a nem kanonizált szentek) sokaságának, akiket/akiknek a példáját  az Egyház ma élő tagjai elé tárja. Plébános atya megfogalmazása szerint az ő életük példája az élő evangélium. Az öröm a szertartás külsőségein is megmutatkozott (ünnepélyes be- és kivonulás, aranyszínű miseruha, nagyobb számú asszisztencia). Sajnos a külsőségeken sokat nyomott az ettől a naptól érvénybe lépett Covid-szigorítás. Délután  az emberek  szeretteik  sírját keresték fel, a hangsúly a temetőlátogatáson  volt . A katolikus temetőben is sokan keresték fel szeretteik sírját, amelyet erre az alkalomra kitisztítottak és virágokkal, gyertyákkal felékesítették. 16. órakor kezdődött a temetői szertartás, amelynek keretében az elhunytakért imádkoztunk, különösképpen azokért, akikről senki sem emlékezik meg.

. A szertartás után került sor azoknak a síremlékeknek a megszentelésére, amelyeket az érdekeltek  korábban bejelentettek . Az alábbi néhány kép a temetőben készült.

November 7-én (és majdan december első vasárnapján is) az új/tervezett templomi hangosításra  gyűjtöttünk. Plébános atya október végi hirdetése szerint a  beruházás november  második felében kezdődik és  cca. 2,5 millió forintba kerül. A cél az, hogy  karácsonyra a templomban már  a  megújult rendszer működjön. Az első alkalommal a gyűjtés több, mint 200 ezer forintot eredményezett.

November 20-án este a szentmise után, Krisztus király főünnepéhez és a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra való készület  alatt kialakult gyakorlathoz kapcsolódva – szentségimádás volt a templomban. Ezalatt hálát adtunk az elmúlt egyházi évért, és elénekeltük a Jézus Szíve litániát.

November 21-én ünnepeltük  Krisztus király főünnepét., amely egyben az egyházi év utolsó vasárnapja is. Ennek megfelelően a szertartás külsőségei is méltóságteljesek és  ünnepélyesek voltak. Szép létszámú volt az asszisztencia, a kórus pedig  ez alkalommal Kodály Magyar miséjét énekelte.,továbbá Palestrina és Pitomi műveit adta elő. A szentmise végén  plébános atya megáldotta az elsőáldozásra készülő gyermekek által készített adventi koszorúkat, amelyeket haza lehetett vinni, továbbá a Karitász által – Szent Erzsébetre való emlékezéssel kiosztandó – Erzsébet kenyereket. ( Ezek a vírushelyzet miatt fóliába csomagolt és egyenként osztható kis cipók lettek.) Plébános atya a hirdetések között jelezte, hogy Terézia nővér advent első vasárnaptól nem vállalja tovább a Hírlevél szerkesztői munkáját, így az a továbbiakban Varga Andrásné Ilikére és Csokonay Annára marad. Erdősné Horváth Mária képei az említett eseményeket mutatják.

November 28-án, advent első vasárnapján a hagyományoknak megfelelően sor került az  adventi koszorú első gyertyájának meggyújtására. Ezt a korábbi éveknek megfelelően a katolikus iskola és óvoda legkisebb növendékei, az óvodások végezték el, egy rövid músor keretében. Ezt megelőzőeen plébános atya rövid szertartás keretében megáldotta a koszorút. 

A mai nappal megkezdődik az advent, a várakozás és a karácsonyra való felkészülés  időszaka. Ennek megfelelően puritánabbá válik a templom díszítése, a mise színe a lila (a bűnbánat színe). Hétfőtől megkezdődnek a hajnali misék, és  lehetőség lesz a karácsonyi  szentgyónás elvégzésére, amelyben vendéggyóntató is közre fog működni.

December 1-jén megkezdődtek a templomi hangosítás átalakításának munkálatai. A munkálatok egy részét  (a kórusról nézve  baloldalt)  már lehetett érzékelni (illetve az eredményét élvezni) a vasárnapi (dec. 5-i) szentmiséken. Jóllehet még nincsenek készen a munkálatok ( a kábelcsatornák még fedetlenek, a másik oldalt pedig még ki kell építeni), annyi már megállapítható volt a vasárnapi esti szentmisén, hogy a  régi és az új rendszer között klassziskülönbség van. Az eddigi két nagy nagyszóró blokk helyett több kicsit helyeztek el, és a mikrofonokat is kicserélték. Az alábbi két kép a változásokat illusztrálja (részben).

Fent: a kóruson elhelyezett hangszóró

jobb oldalt: Kiss Zsuzsanna kántor és az új mikrofon „munka közben”

A felvételek december 5-én az esti szentmise előtt készültek.

 December 5-én – az előzetes hirdetéseknek megfelelően – vendéggyóntató segítette plébános atya lelkipásztori tevékenységét  Kantár Norbert ludányhalászi plébániai kormányzó személyében. Ugyancsak ő mondta az esti szentmise homíliáját is. Már délutántól mód volt arra, hogy a  hívek szentgyónáshoz járuljanak, de ugyanez lehetséges volt szentmise alatt, illetve közvetlenül utána is.

Az esti szentmise után a Pécelbrass rézfúvós kvintett  ( első trombita – második trombita – kürt – harsona – tuba) nagyszerű koncertet adott a templomban. Műsorukon adventi és karácsonyi témájú Bach- és Albinoni művek rézfúvós átiratai szerepeltek. Közben prózai művek is szinesítették a műsort.

 December 12.-e (advent 3. vasárnapja – örömvasárnap ) igazi örömünnepet varázsolt a templomba. A mise előtt  az óvodások kis csoportja meggyújtotta az adventi koszorún a 3. gyertyát. Az igeliturgia központi gondolata   is az öröm volt. Ugyancsak az öröm és a hálaadás volt a központja  a szentmise  azon részének, amelynek keretében a jubileumot ünneplő házaspárok hálát adtak Istennek az együtt töltött  évekért ( 10, 20, 25, 30, 40, 50, 60 év) Bevezetésként plébános atya szólt a jubilánsokhoz, akik az ünnep/évforduló alkalmából közösen elmondták az alábbi imát, majd házaspáronként kimentek az oltár elé, ahol áldásban részesültek és emléklapot, illetve ajándékot kaptak az egyházközség részéről. Összesen 14 házaspár jelent meg az előzetesen jelentkezettek közül – többen a vírushelyzet miatt lemondták a részvételt.. A szertartás alatt a kórus  Halmos : Jubilate c. művét adta elő, illetve elénekelte a házaspárok junbileumára szóló éneket, amely a Lukács András egykori turai plébános által kiadott Turai Énekeskönyvből való. (l. alább). A szöveghez  sekrestyésünk, Óváriné Rózsika jóvoltából jutottunk hozzá. A szentmise végén a jubilánsok közös fotózása történt meg. Külön szépséget, fényt adott a jubileumnak, hogy sokan gyermekeik, unokáik körében adhattak hálát a közös évekért.

HÁZASTÁRSAK IMÁJA:

Jézusom, ezen szent órában/köszönöm neked hitvestársamat!

                 Köszönöm minden munkáját/ könnyét, mosolyát/

                 Köszönöm Neked minden értem hozott áldozatát/

                 Köszönöm Neked az éveket/ amiket együtt tölthettünk./

                 Köszönöm a gondokat/ amiket egymással megosztottunk./

                 Köszönöm Neked/ hogy Ő az enyém!/

                 Köszönöm, hogy nem veszítettem el a szeretetét/

                 Mert mindezt köszönöm/eskümet megújítom:

ESKÜSZÖM, HOGY EL NEM HAGYOM ÖRÖKRE. ISTEN ENGEM ÚGY SEGÉLJEN!

Add meg Uram nekünk / hogy Téged szeretve/egymást szeressük/ és a Te szent törvényeid szerint  élhessünk. Ámen.

A hirdetések között elhangzott, hogy a megújított hangosító rendszerre (amelynek munkálatai nagyrészt elkészültek,  bár még van tennivaló)  a templomi gyűjtéseken (211.960 + 233.9440.-Ft) túl az adományokból közel 800. ezer forint jött össze.

Alább pedig a templomi tablókép:

/Nagy Imre felvétele/

December 18-án az előesti  szentmisét megelőzően került sor a negyedik adventi gyertya meggyújtására. Ezúttal templomunk kórusa szolgált, énekekkel és verssel.

Vasárnap, december 19-én – az előzetes hirdetéseknek  megfelelően – a városi gyertyagyújtáson való részvételre hívta meg az önkormányzat  a baptista és a katolikus egyházközséget. (korábban – az előző gyertyák esetében  – más közösségek  adták a szolgálatot). Az alkalomra – amelyet plébános atya is többször hirdetett – délután 5 órakor került sor a városi zeneiskola előtti téren.  (A végleges állapot szerint nem a baptista, hanem az adventista gyülekezet volt a másik  meghívott.). A szép számmal összejött érdeklődők előtt templomunk kórusa szolgált adventi és Taize-i énekekkel, plébános atya pedig karácsonyi történettel szolgált a jelenlévők lelki épülésére. Az énekek elhangzása alatt a polgármester gyújtotta meg a negyedik adventi gyertyát.(Az alábbi képek forrása péceli Facebook)

December 22-én – az előzetes  hírverésnek megfelelően – a Péceli Gyermek és Ifjúsági Kórus, illetve annak különböző formációi adtak nagysikerű karácsonyi hangversenyt  templomunkban. A különböző hangszeres közreműködők részvételével bemutatott produkció „telt ház” előtt zajlott, hasonlóan a korábbi évek magas színvonalú fellépéséhez.

/Erról a koncertről és a városi gyertyagyújtás eseményeiről a Hírlevél 52. száma tudósít.)

Krisztus urunk születésnapjára szorgos kezek ünnepi díszbe öltöztették a templomot. A szokásos helyére került a betlehemi jászol, a szentélyben fenyőfák kaptak helyet. Szenteste délutánján karácsonyi gyermekműsor volt a kicsik számára. Az este – a várakozás csúcspontja – az éjféli mise volt, Előtte a templom kórusa adott mintegy háromnegyed órás koncertet, amely részint az ünnepkör zenei „terméséhez” részint pedig az énekkar 75 éves jubileumáért való hálaadás gondolatköréhez kapcsolódott, (Ez utóbbi 2020-ban lertt volna esedékes, de az akkori vírushelyzet meghiúsította az ilyen jellegű ünneplést.)

Az éjféli mise az ünnepélyes méltóság és a születés feletti öröm jegyében zajlott. Nagy létszámú volt az asszisztencia, a hívek gyakorlatilag megtöltötték a templomot, és igen sok áldozó volt. Ezt három áldoztató közreműködése tette gördülékennyé. A kórus csak kevesebb művet  adott elő, hogy a hívek minél inkább bekapcsolódhassanak a közös éneklésbe. A szertartás végén plébános atya köszönetet  mondott mindazoknak, akik munkájukkal, közreműködésükkel  szebbé, meghittebbé tették az ünnepet/ ünneplést.  

A buzgóság jórészt kitartott Karácsony napján is, amikor szintén jelentős számban jöttek el a hívek, olyannyira, hogy plébános atyának biztatnia kellett őket arra: jöjjenek előbbre és foglalják el az első padokat,illetve az oldalt még meglévő helyeket. A szentmise végén a jelenlévők  rövid karácsonyi köszöntéssel lepték meg  lelkipásztorukat.

December 26-án ünnepeltük a Szent Család vasárnapját. Az ünneppel az egyház a család fontosságára, annak nélkülözhetetlenségére irányítja a figyelmet. A homilia is arról szól,  hogy a mai körülmények között élő család, mint közösség, hogyan valósíthatja meg az életben a szentírási „Szent Család” fogalmát,illetve annak belső lényegét. A szentmise végén a jelenlévő  egyes családok (ahonnan legalább két fő volt jelen) külön-külön áldásban részesültek és a mellékelt szentképet kapták emlékbe. Azok a családok, ahonnan csak egy fő volt jelen, a mise végén elhangzó záró áldásban  részesültek. A szertartás fényét nagyban emelte, hogy Lökösházi Mária énekművésznő a szentmise alatt három darabot is énekelt (Reger: Mária bölcsődala, Eszterházy Pál: Jesu, dulcedo, Eszterházy Pál: Jesu parve)

December 31-én, Szilveszter napján kivételesen este 7 órakor kezdődött a hálaadó szentmise. Ezen a hívek plébános atya vezetésével  köszönetet mondtak a jó Istennek egész évi  kegyelméért, segítségéért, és azért, hogy nem próbált meg  erőnkön felül minket. Hiszen az év sok áldozatot követelt a vírus miatt, azonban a jó Isten végtelen irgalma minden nehézséget felülírt.

Ilyenkor a homiliát az évvégi beszámoló helyettesíti, amelyet László atya igen részletesen tárt a hívek közössége elé. Beszámolt a lelki élet területén történt legfontosabb eseményekről, a  közösségben végbement szervezeti változásokról,a kisebb közösségek létéről és működéséről. Részletesen szólt az egyházközség (templom, plébánia, temető, stb) anyagi helyzetéről, amelyet a stabilitás és a korábbi években kialakult kultúra jellemez. Jelezte a váratlan eseményeket (betörés, viharkárok) és az azok nyomán tett intézkedések eredményeit. Kitért a legfontosabb fejlesztésekre is, és a jövőbeni legfontosabb  feladatokat is érintette. (Ezek közül is kiemelte pl. a szentségek nélkül elhunytak magas számát, illetve azt, hogy nagymértékben lecsökkent azok száma, akikhez rendszeresen jártak beteglátogatás keretében. Kérte az ilyen esetekben való apostolkodást a hívektől.) Egyúttal köszönetét fejezte ki mindenkinek, aki az elmúlt évben bármilyen formában kivette a részét a közösségi munkából.

A Karitász vezetője tájékoztatást adott az elmúlt év  tevékenységéről, a programokról, tagokról, segítőkről és a leggyakoribb segítségnyújtási  formákról. Említést tett a táborokról, a nagyobb  ünnepek körüli szervezési kérdésekről, és köszönetet mondott mindenkinek, aki a Karitász munkáját bármilyen formában segítette.

A Rózsafüzér társulat vezetője beszámolt a közösség imaéleti gyakorlatáról, a létszámról, a közösség működési formáiról, és azokról a legfontosabb (legnagyobb értékú) támogatásokról/beszerzésekről, amelyek a közösség tagjainak nagylelkűségéhez köthetők, és amelyek az egyházközség gyarapodását eredményezték.

A szentmise keretében sokan járultak szentáldozáshoz. A szertartás végén a kitett Oltáriszentség előtt mondtunk köszönetet a jó Istennek egész évi kegyelméért. A szertartás szentségi áldással, majd utána a Himnusz hangjaival ért véget.

***********